Egymást gyúró nagyhatalmak méricskélik a líbiai állóháborút

Bár a nyugati országokban egyre erősödik azoknak a hangja, akik szerint be kell avatkozni Líbiában, egyelőre minden komolyabb szereplő nagyon óvatosan áll hozzá a helyzethez. A franciák és a britek egy repüléstilalmi zónát akarnak kialakítani, a Fehér Ház közben a kockázatokat méricskéli, azt pedig mindenki csak találgatja, hogy mit fog csinálni Kína és Oroszország.

Csütörtökön vitatják meg a NATO védelmi miniszterei, majd pénteken az Európai Unió illetékesei is tárgyalnak a Líbia feletti repüléstilalmi zónára vonatkozó javaslatról, amelyen Franciaország és Nagy-Britannia dolgozik. A franciák és a britek azt szeretnék, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozattal biztosítana jogalapot a repüléstilalmi zóna bevezetésére. A javaslat kidolgozása során szoros egyeztetést folytatnak az USA-val és Németországgal is.

Az Arab-öböl menti államok már jelezték, hogy támogatják az ötletet, az ENSZ meghatározó országai azonban megosztottak a kérdésben. Az sem világos, hogy mit támogatna az USA, illetve kérdéses Kína és Oroszország pozíciója is, amelyek gyakran helyezkednek szembe a nyugati hatalmakkal a BT-ben. Eközben a NATO már 24 órás megfigyelés alá vette a líbiai légteret, az USA pedig jelentős haditengerészeti erőket vont össze a térségben.

Míg Barack Obama elnök hétfőn arról beszélt, hogy a NATO vezetői egy lehetséges líbiai katonai beavatkozásról is tárgyalnak, arról nem beszélt, ezek pontosan mik is lehetnek. A Guardian szerint szóba került kiberháborús akció, illetve a lázadóknak fegyverutánpótlás formájában juttatott segítség, de a legvalószínűbb a repüléstilalmi övezet bevezetése. A lépés mellett érvelők szerint ezzel meg lehetne akadályozni, hogy Moammer Kadhafi líbiai vezető a fegyvertelen polgári lakosság ellen vessen be harci gépeket, ahogy azt állítólag megtette a távozását követelő felkelés elején, és segíteni lehetne a lázadókat is, hogy dűlőre vigyék az egyre inkább állóháborúvá alakuló küzdelmet.

Légiharc

Ivo H. Daalder, az USA NATO-megbízottja ugyanakkor a lépés ellen érvelt azzal, hogy szerinte haszontalan lenne, mivel a múlt hét óta jelentősen csökkent a líbiai légierő aktivitása, és az esetleges helikopteres támadások és szárazföldi akciók ellen semmit nem ér egy ilyen lépés.

Ennek némileg ellentmond, hogy Líbia Kadhafihoz hű katonasága az utóbbi napokban az olajexport szempontjából kulcsfontosságú, a lázadók által múlt pénteken elfoglalt kikötőváros, Rasz Lanuf térségében harci gépek, harci helikopterek és nehézfegyverek támogatásával szorongatja a lázadókat. Hétfőn a közeli Bin Dzsavad alól el is zavarták őket, kedd délelőtt pedig a felkelőknek a város közelében, a sivatagban állomásozó csapatai ellen indítottak rakéta és bombatámadásokat harci gépekkel.

Habozó USA

Többen közben kritizálják az amerikai kormány vonakodását a New York Times szerint. Ők azt állítják, hogy túl lassan mozdul az elnök, és a két nehéz - Irak és Afganisztán - háborúba bonyolódott amerikai hadsereg is igyekszik eltúlozni a repüléstilalmi zóna bevezetésének kockázatait - írja az amerikai lap. Barack Obama elnök egyik legkeményebb kritikusa, egykori riválisa, John McCain republikánus szenátor, de szintén aktívabb szerepet vár a kormányzattól John Kerry demokrata szenátor, az elnök egyik szoros szövetségese is.

Az aktív beavatkozás azonban kockázatos az USA számára. A szemére vethetik ugyanis, hogy megint beleártja magát a közel-keleti államok belügyeibe, és egy ilyen lépés felerősítheti azokat a kritikákat is, amelyek szerint az USA és a nyugati államok állnak az utóbbi hónapok arab forrongásai mögött. Ha azonban a tétlenkedés alatt romlik a civil lakosság és a harcok elől menekülők helyzete, akkor az visszaüthet Obamára. A Guardian szerint attól is tartani lehet, hogy ha a Kadhafi és ellenfelei közötti harc alacsony intenzitású állóháborúvá fejlődik, amelyben egyik fél sem képes a másik fölé kerekedni, akkor elvész a lehetősége annak, hogy eltávolítsák a diktátort.

Meggyőzhetők a kerékkötők?

Abban azonban Obama kritikusai is egyetértenek, hogy az USA nem léphet egyedül, hanem nemzetközi szervezetekkel együtt kell ezt tennie, mint amilyen a NATO, az Arab Liga vagy az Afrikai Unió. Egy ilyen nemzetközi akcióhoz adhatna felhatalmazást az ENSZ BT, de kérdéses, hogy Oroszország és Kína megszavaznák-e a repülési tilalomról szóló határozatot. A határozat elfogadása ugyanis - a líbiai légiirányító rendszerek működésképtelenné tétele miatt - egyben katonai beavatkozás lehetőségét is jelentené.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ugyan hétfőn elutasította az esetleges líbiai katonai beavatkozás lehetőségét, de egy, a Reuters által idézett nyugati diplomata szerint "amíg nem azt mondja, hogy Oroszország semmilyen körülmények között nem engedi egy repüléstilalmi zóna bevezetését, addig nyeregben vagyunk". Oroszország és a gyakran hozzá hasonló pozíciót elfoglaló Kína Líbia esetében eddig valóban nem mutattak ellenállást, nem mentek szembe például az Arab Liga és az Afrikai Unió által is szorgalmazott szankciókkal sem.

A Reuters által idézett nyugati diplomaták szerint nehéz lesz, de nem lehetetlen rávenni őket, hogy támogassák az ötletet. A Guardian szerint a brit kormány azzal igyekszik elejét venni az esetleges orosz ellenállásnak, hogy az erről szóló határozatot nem határidőhöz, hanem bizonyos események bekövetkeztéhez kötné, például egy, a polgári lakosság ellen elkövetett bombatámadáshoz.

"Az oroszok egyszerűen csak akarnak egy esélyt adni a nem katonai megoldásoknak, mielőtt más lépésekhez folyamodnának" - idézett a Reuters egy NATO-küldöttet, aki szerint a legvalószínűbb, hogy Oroszország, Kína inkább csak tartózkodnak majd, hogy ne akadályozzák a megoldást.

Vitatott hatásosság
Az ENSZ BT eddig egy alkalommal fogadott el repülési tilalmat bevezető határozatot. Az 1993-ban elfogadott 816-os számú határozat Bosznia-Hercegovinában tiltott meg minden katonai célú repülést, és katonai beavatkozással hatalmazta fel a NATO-t ennek megsértése esetére. A tanács tagjai közül senki nem szavazott ellene, csak Kína tartózkodott, amiért a dokumentum lehetőséget biztosított az erő alkalmazására. Az intézkedés hatásossága erősen vitatott. Még erősebben vitatott az 1991-es öbölháború után Irak északi és déli területein az USA, Nagy-Britannia és Franciaország által bevezetett repüléstilalmi zónák hatásossága. Itt a pilóták a magasból tétlenül figyelhették, ahogy Szaddám Huszein szárazföldi hadserege kegyetlenül leszámol a dél-iraki síita és az észak-iraki kurd ellenállókkal.