"Kongó egyik eldugott repterén vártuk az egyik magas rangú katonatiszt érkezését, a tiszteletére egy rezesbanda is elkezdett játszani, de a gép túlfutott a pályán. A csúszdák kinyíltak, bármikor kigyulladhatott volna. Az utasok megpróbáltak menekülni, de közben a falusiak fosztogatni kezdték a gépet. Összeverekedett a tömeg, a kiérkező mentők és tűzoltók emiatt nem fértek hozzá a géphez. Közben a rezesbanda is odarohant a repülőhöz, és elkezdtek zenélni. Óriási volt a káosz, végül a katonák raktak rendet" - eleveníti fel egyik abszurd emlékét Afrikáról Kurucz Imre, aki hét éven keresztül dolgozott pilótaként a kontinensen.
A 28 éves Imre gyerekkora óta pilóta akart lenni, de a nagygépes repülés sosem vonzotta. Mivel Európában nincs jelentős kisgépes forgalom, néhány év vitorlázórepülés után 2005-ben Dél-Afrikába költözött, hogy elvégezzen egy kisgépes képzést. Két nappal a végzés után már volt munkája, 6-9 fős charterekkel szállított turistákat Afrika egyik leghíresebb nemzeti parkjába, a Krugerbe.
Sörözés Harry herceggel
A cégnél másfél évet töltött el, idővel a szomszédos Mozambikba és Botswanába is szállított embereket, például a Mozambikban forgatott Véres gyémánt stábtagjait, többek között a film egyik főszereplőjét, Jennifer Connellyt. "A hollywoodi arcok mindig olyan tökéletesnek néznek ki, ezért érdekes volt látni, hogy az ő útlevélképük is ugyanolyan csúnya, mint egy átlagemberé" - emlékezett vissza.
A hollywoodi színészeken kívül más hírességekkel is találkozott Afrikában. Egyszer éppen azon a mozambiki szigeten karácsonyozott, ahol Harry herceg és akkori barátnője, a zimbabwei Chelsy Davy is pihent. Amikor Imréék megérkeztek, egy flyer várta őket a szobájukban, hogy Harry is a szigeten lesz, később össze is futottak egy bárban, ahol söröztek is egyet. "Nagyon közvetlen volt, abszolút pozitív emlékeim vannak róla. Kérdezgetett a repülésről, ő meg a szváziföldi jótékonysági tevékenységéről mesélt. Meglepődött, hogy magyar vagyok, és Mozambikban találkozunk, mondta is, hogy messze vagyok az otthonomtól" - mesélte Imre, de fenékmutogatásról nem tudott beszámolni.
Kurucz Imre - még több képért kattintson a fotóra!
Louis Vuitton helyett menekültek
Másfél év után váltott, ezután az ENSZ-nek, a Vöröskeresztnek és olajtársaságoknak is dolgozott. Kongóban kezdett, itt szállított először menekülteket, később a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Csádban, Ugandában és a Közép-afrikai Köztársaságban is dolgozott segélyszervezeteknek. "Előtte luxusutazókat szállítottam, megszoktam, hogy Louis Vuitton táskákat látok. Itt meg menekülteket szállítottam a kis motyójukkal, amelyekben minden vagyonuk benne volt" - mondta.
A segélyszervezetes munkák miatt számos konfliktusövezetbe eljutott. Családegyesítésekben vett részt a Joseph Kony vezette Lord Resistance Army által feldúlt közép-afrikai területeken, kútfúró mérnököket szállított a törzsi konfliktusok miatt forrongó Kelet-Csádban, vagy éppen végbélsipolyos nőket a Közép-afrikai Köztársaságban.
Átaludt ostrom
"2009-ben a kelet-csádi Abechében voltunk, és mivel tudtuk, hogy 2-3 napig nem lesz repülés, a kollégákkal egy óriási bulit csaptunk. Minden este be kellett jelentkeznünk a Vöröskereszt központjához, hogy minden oké, de annyira berúgtunk, hogy ez elmaradt. Aztán amikor másnap kimentünk a pékségbe, mindenhol kiégett autókat és golyónyomokat láttunk. Kiderült, hogy pont aznap este ostromolták meg a várost a lázadók, de úgy elaludtunk, hogy ebből semmit nem érzékeltünk. A Vöröskeresztnél persze pánikba estek, amikor nem tudtak elérni minket, már majdnem értünk küldték az ottani francia haderőt" - mesélte.
A Közép-Afrikai Köztársaságban - még több képért kattintson a fotóra!
Amikor 2008-ban a lázadók már a csádi fővárost, N'Djamenát ostromolták, többek között Imre segítségével evakuálták a Vöröskereszt ott ragadt dolgozóit. Többször is kellett fordulnia a n'djamenai reptéren, amelyet a francia hadsereg biztosított. Amikor leszálláshoz készülődött, a pálya mellett kétoldalt felszálló katonai helikopterek biztosították a golyózáporban, de egyszer sem találták el.
Ahogy akkor sem, amikor egyszer, szintén Abechében megszegték az éjszakai kijárási tilalmat, mert nem akarták kihagyni a város másik végén lévő bulit. Hajnali 2-kor mentek haza, egy ellenőrzőpontnál katonák akarták őket megállítani. A katonák szakadt egyenruhája és a papucsa azonban szemet szúrt a sofőrnek, és beletaposott gázba. Az álkatonák utánuk lőttek, de nem találták el sem őket, sem az autót. Az utóbbi azért volt nagy szerencse, mert így nem derült ki a szabályszegés, amiért akár ki is rúghatták volna.
Mogyoró az óvszerben
Minden bizonnyal sokakban felmerülő kérdés, hogyan tudja magát túltenni a napi borzalmakon egy afrikai segélyszervezet dolgozója. Imre azt mondta, sokszor beszélt erről a témáról az ottani ismerősivel, és a legjobb tanács szerinte az, hogy csak a munkára kell koncentrálni. "Nem szabad azzal foglalkozni, hogy meghalnak-e a betegeink, vagy milyen lesz a sorsuk, mert ebbe bele lehet őrülni. Nyilván a kocsmában előjönnek néha ezek a dilemmák, emberek vagyunk, de ki kell zárni ezt a részt. Ez a munka nagyon nagy objektivitást igényel" - mondta.
Algériában - még több képért kattintson a fotóra!
A segélyszervezeteknél eltöltött idő alatt nemcsak azzal ismerkedett meg, hogy milyen maláriásnak lenni, vagy milyen az, amikor ebolával fertőzött vidéken kell dolgoznia, hanem a segélyszervezetek működésével is. Kifejezetten pozitív tapasztalatokat szerzett az Orvosok Határok Nélkül (MSF), a Vöröskereszt vagy az Oxfam tevékenységéről, szerinte nagyon hatékonyan működtek, az ENSZ viszont nagyon bürokratikus, rengeteg pénzt költenek el fölöslegesen.
"Az ENSZ-nél látszott, hogy mennyire nem számított a pénz. Volt, hogy 800 kilogramm óvszert vittünk el valahova, de arra nem tanították meg őket, hogy mire kell használni. Másnap azt láttuk, hogy gyerekek játszanak velük, valaki pedig mogyorót árult benne" - mondta. Szerinte szintén jól jellemzi az ENSZ pazarlását, hogy évente cserélgették a terepjáróikat, amelyeket a felelősségre vonás hiánya miatt szét is hajtottak, míg más segélyszervezeteknél simán használtak olyan dzsipeket, amelyekben már 180 ezer kilométer volt, és még az anyagi károkért is ők voltak a felelősek.
Kólával fizetett
Bár főleg a nemzetközi szervezetek dolgozóival mozgott együtt, nagyon pozitív kép alakult ki benne az afrikaiakról, és ez az általánosítás még akkor is igaz, ha szerinte kulturálisan sokkal változatosabb Afrika Európánál. Az esetek 90 százalékában nagyon érdeklődőek voltak iránta, ez hatványozottan igaz volt a helyi lányokra a bulikban. "Körülbelül ötpercenként jöttek oda hozzám, volt, hogy a barátnőmet is félrelökték, hogy elmenjünk táncolni, nem volt könnyű lepattintani őket" - mesélte mosolyogva. Amikor egyedüli fehérként volt jelen egy ugandai kollégája temetésén, mindenki őt nézte, és még arra is rávették, hogy egy beszédet mondjon el.
Mozambik fölött - még több képért kattintson a fotóra!
"Amennyire barátságosak és vendégszeretőek a legszegényebbek, annyira korruptak a hatóságok" - mondta a nehézségeiről. Mindig volt nála pár dobozos kóla és croissant, mert a reptéri hatóságoknak rendszeresen ilyen apróságokkal kellett kedveskedni, már az első kérdésük az szokott lenni, hogy mit hozott nekik ajándékba. A Kongói DK-ban egyszer gyerekkatonák mentek oda hozzá cigit lejmolni. "Gondoltam, 10-11 évesen nem kéne cigizni, de mivel ott volt náluk egy AK-47-es, ezért adtam nekik egy dobozt. Ezekkel a gyerekekkel nagyon óvatosan kell beszélni, nagyon kell figyelni a reakciójukat, mert drogoznak, látszik, hogy nem tiszta a tekintetük" - mondta.
A legkomolyabban akkor gyűlt meg a baja a hatóságokkal, amikor a Közép-afrikai Köztársaság fővárosában, Benguiben egyedül sétált haza éjszaka egy étteremből, és megállították egy rendőrségi ellenőrzőpontnál. Először be akarták tuszkolni egy épületbe, és hiába adta oda a rendőröknek a pénzét, utána az ENSZ-es igazolványát akarták elvenni. "Elkezdtem velük jópofizni, mondtam, hogy elviszem őket repülni, amin nagyon fellelkesültek, mert részegek voltak. A telefonomat azért még el akarták venni, de mondtam, hogy akkor nem tudom felhívni őket, hogy mikor találkozzunk, és békén hagytak" - mondta.
Nem hagy maradékot
Imre hét év után hagyja el a kontinenst, a segélyszervezetek után még olajtársaságoknak is dolgozott Algériában és Líbiában. Egy-másfél éve gondolkozik a váltáson, de a válság miatt nem tudott megfelelő munkahelyet találni Európában, most egy magyar teherszállítónál kapott állást. Az Afrikában eltöltött idő alatt három és fél útlevele telt meg, aminek az is az oka, hogy öt ledolgozott hét után négy hétre hazatérhetett Magyarországra.
És vajon milyen tanulságokkal szolgáltak neki az afrikai évek? "Az életfelfogásom annyiban változott, hogy sosem hagyok maradékot, igyekszem annyi ételt vásárolni, amit meg tudok enni, Magyarországon nagyon sok mindent kidobnak" - válaszolta. Amióta hazajött, mindig panaszkodni hallja az embereket: "mit számít, hogy rosszak az utak? Legalább vannak utak. Kit zavar, ha vannak felújítások? Legalább vannak felújítások. Panaszkodnak az egészségügy és az oktatás miatt, pedig legalább van egészségügy és oktatás. A politikusaink meg az ottaniakhoz képest szent angyalok".