Olaszországban a mai napig tisztelettel őrzik annak a közel 30 millió olasznak az emlékét, aki 1860-1985 között emigrált Nyugat-Európába, Észak- és Dél-Amerikába, Ausztráliába. Ők azonban többségükben tanulatlan kétkezi munkások voltak, ma viszont a "legjobb agyak" menekülnek külföldre: informatikusok, orvosok, kutatók, mérnökök. Az Istat statisztikai hivatal szerint 2001-2010 között megkétszereződött a külföldön munkát vállaló 25 év feletti olasz diplomások száma. Ők adják ma már az összes emigráns 15,9 százalékát. Olaszország ötszáz legjobb kutatójának 35 százaléka dolgozik külföldön, a száz legjobb közül pedig minden második.
37 százalék feletti a fiatalkorúak körében a munkanélküliség, ez az utóbbi húsz év legrosszabb adata. A 25-35 év közötti fiatalok egyharmada szüleivel él együtt, mert se munkája, se lakása nincsen. 2010-ben 8500, 2011-ben több mint 10 ezer olasz diplomás távozott elsősorban Németországba, Svájcba, az Egyesült Királyságba, Franciaországba, az Egyesült Államokba és Brazíliába.
Az Eurostat felmérése szerint az értelmiségi kivándorlás évi egymilliárd eurójába kerül Olaszországnak. Csak a három év felső tagozatot, öt év gimnáziumi és öt év egyetemi tanulmányokat számolva, minden fiatal tanulmányába az olasz állam fejenként 124 ezer eurót invesztál. A migrációval ez is elvész.
Mindennapos téma az olasz sajtóban az egyre nagyobb méretű jelenség. Olaszország egységének tavalyelőtti 150. évfordulóján a Monti-kormány "hazahívási" programot indított - eredmény nélkül. A külföldre távozott fiatalok több mint fele úgy gondolja, hogy nem fog hazatérni. Úgy látják, akárki nyeri is a hétvégi választásokat, nem történik pozitív változás.