Összegyűjtött a Washington Post nyolc tényezőt, amelyek megmagyarázzák, hogy négy évvel a szíriai polgárháború kitörése után miért most érkeztünk el arra a pontra, mikor a menekültek tömegei elindultak Európa felé.
A legfontosabb az első ok.
Négy éve tartanak a harcok Szíriában, és egyelőre nem látszik a háború vége. Mi több, különösebb belföldi és nemzetközi erőfeszítések sincsenek a válság diplomáciai úton történő lezárására.
A konfliktusban legalább negyedmillió ember vesztette életét,
az ország lakosságának a fele kénytelen volt elhagyni az otthonát.
Az Európába áramló menekülteknek körülbelül a fele szír. Ha ők nem indultak volna útnak, akkor Európának nagyjából annyi menedékkérővel kellene megbirkóznia, mint tavaly – amikor
egymás után a második évben érkezett a kontinensre rekordszámú bevándorló.
A fegyveres konfliktusok miatt az elmúlt években rekordokat döntött a menekültek száma. Emberek nem csupán Szíriából menekülnek, hanem Irakból, Afganisztánból, Eritreából, Szomáliából és Nigériából is.
A közelmúltig az Európába tartó menekültek és bevándorlók a Földközi-tengeren keresztül igyekeztek eljutni Líbiából Olaszországba.
Ezen az útvonalon az idén 473 887 ember érkezett a kontinensre a Nemzetközi Migrációs Szervezet legfrissebb adatai szerint. Negyven százalékuk Szíriából indult útnak. 2812 ember fulladt a tengerbe.
Ez az útvonal ugyan veszélyes, mégis szívesebben választották a hosszú út helyett Törökországon, Görögországon, a Balkánon és Közép-Európán át.
Ez a helyzet júniusban változott meg, amikor Macedóniában enyhítettek a menekültek távol tartását célzó szabályozáson.
Így megnyílt a balkáni folyosó,
amelyen keresztül könnyebben eljutnak Európába nemcsak a szírek, hanem az Afganisztánból és Irakból érkező menekültek, valamint a pakisztáni és bangladesi bevándorlók, akik a jobb élet reményében indultak útnak.
Ez az útvonal megváltozásának a közvetlen következménye. A távolságtól függően mindössze 20 perc, legfeljebb egy óra az út Törökország és Görögország között a tengeren, vagyis olcsóbb az átjutás, ráadásul sok esetben embercsempészeket sem kell megfizetniük a menekülteknek, hogy átjussanak a balkáni határokon.
A menekültek szerint ma 2-3 ezer dollárból kijön az egész út, miközben az embercsempészek 5-6000 dollárért kérnek a Líbiából Olaszországba vivő utazásért.
Vagyis sokkal
többen engedhetik meg maguknak, hogy útnak eredjenek.
A menekültek zöme nyáron érkezik, mert akkor biztonságosabb az átkelés a Földközi-tengeren. A menekültek száma most azért olyan magas, mert sokan időben útnak indultak, hogy
még az őszi hidegek beállta előtt célba érjenek.
Azt azonban nehéz megjósolni, hogy idén lelassítja-e a menekültek áradatát a tél. Egy dolog viszont biztos: egyre több menekült hal meg útközben.
Már akkor is tömegek voltak úton, amikor Angela Merkel német kancellár bejelentette, hogy Németország befogad minden menekültet, de a szavai nyilvánvalóan még több embert bátorítottak arra, hogy elinduljon.
Egyre több iraki is csatlakozott az exodushoz, és sokan nem is tagadják, hogy
a bátorító szavak hatására vállalták az utat.
Az viszont csak később derül majd ki, hogy az újonnan bevezetett ellenőrzés Magyarország, Németország, Ausztria és Szlovákia határán elriasztja-e azokat, akik még csak fontolgatják az utazást.
A lázadók ellen több fronton harcoló kormány tavaly év végén megkezdte a tartalékosok besorozását. A menekültek közül sokan származnak a kormányzat által ellenőrzött területekről, és ők azért indultak útnak, hogy megússzák a besorozást.
Ez egyébként minden olyan férfit érint, aki az elmúlt tíz évben töltötte le a katonai szolgálatot – gyakorlatilag tehát minden harminc évnél fiatalabbat.
Ez ugyan ellentmondani látszik az előző pontnak, a jelek szerint azonban Bassár el-Aszad rezsimje semmit nem tesz annak érdekében, hogy megakadályozza a katonakorú fiatal férfiak távozását.
Éppen ellenkezőleg, az utóbbi hónapokban
a korábbinál sokkal könnyebben lehet útlevelet kapni
Szíriában és a szír nagykövetségeken is, a katonai behívót pedig 300 dollárral meg lehet „váltani”.
Emiatt több szakértő is azt gyanítja, hogy Aszad szándékosan bátorítja a menekülni vágyókat azzal a hátsó szándékkal, hogy ezáltal
kipucolja az országból a potenciális ellenfeleket.
„A szemünk előtt kibontakozó humanitárius katasztrófa Aszad túlélési stratégiájának a következménye” – állítja Emile Hokayem, a londoni International Institute for Strategic Studies munkatársa.
Maga a szír elnök viszont az orosz sajtónak adott interjúban Európát és az Egyesült Államokat vádolta az exodusért.
A menekülthullám elindulása előtt már négymillió szír menekült a harcok elől a szomszédos Törökországba, Jordániába és Libanonba, akik nyomorúságos körülmények között élnek, nem dolgozhatnak,
a gyerekek többsége nem jár iskolába.
Sokan ezekből a táborokból indultak el Európába, és éppen azért, mert taníttatni akarják a gyermekeiket.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága azonban nem kap elég támogatást a menekültek ellátására, a Világélelmezési Program pedig folyamatosan csökkenteni kényszerül az ellátmányukat: havi 13,5 dollár jut egy ember etetésére.