A párizsi merényletek barbarizmusa új fejezetet nyitott a terrorban. A merénylők nem nemzeti jelképeket, politikusokat támadtak, hanem egyszerű fiatalokat, akik bulizni mentek péntek este, vagy a barátaikkal beszélgettek egy pohár bor mellett.
A terroristáknak követeléseik sem voltak:
egyszerűen bementek, és szó nélkül lőni kezdtek.
A pontos számokat még a francia rendőrség sem tudja, de egyelőre úgy tűnik, hogy a támadásokat heten vagy nyolcan hajtották végre. Volt, aki külföldről érkezett, más Franciaországban nőtt fel, fegyvereiket a világ bármely részén be lehetett szerezni. Akcióikat összehangolták, de ez is főleg csak annyit jelentett, hogy nagyjából egy időben hajtották végre brutális támadásukat.
Ami viszont nagyon fontos: a brutális tetthez nem volt szükség sok pénzre. Nem kellett repülőleckéket venniük, hogy évekkel később nekivezessenek egy repülőt a World Trade Centernek. Nem kellett évekig tartó előkészület sem, hogy nehezen megközelíthető helyeket tegyenek célponttá.
Kevés pénzből, nem bonyolult szervezéssel, védtelen embereket
támadtak meg, így okozták a legnagyobb veszteséget.
Mindez felveti a kérdést: hogyan lehetett volna megelőzni a párizsi terrort, és jelent-e bármit, ha legyőzik az Iszlám Államot.
Ezeknek a merénylőknek ugyanis nem feltétlenül a terrorszervezet pénze, hanem
az elszántság volt a fő fegyverük.
Ha járt is közülük valaki Szíriában, az internet korában legtöbbjüknek még külföldre sem kellett utaznia ahhoz, hogy radikális eszmékkel találkozzon.
Párizs utóhatásaként több ország ismét bombázni kezdte az Iszlám Államot, ebben viszont semmi újdonság nincs. Franciaország eddig is bombázta Szíriát, otthon pedig már korábban szigorú terrorellenes intézkedéseket vezetett be. Az Egyesült Államok ötmilliárd dollárt költött a terror elleni háborúra, és koalíciós partnereivel együtt
több mint 8000 légicsapást mért az ISIS állásaira.
A párizsi terrort egyik sem tudta megállítani.
A következő hónapok a légicsapások mellett arról fognak szólni, hogyan lehet még jobban megszigorítani a biztonsági intézkedéseket Európában. Francois Hollande francia államfő már hétfőn bejelentette, hogy három hónapra életben tartaná a rendkívüli állapotot. Az alkotmányt is hajlandó lenne módosíttatni, például azért, hogy könnyebben
megfosszák francia állampolgárságuktól a terroristákat.
A kormányok még több felhatalmazást kapnak arra, hogy kémkedjenek az állampolgárok után, a nacionalista retorika megerősödik, a muszlimok és nem muszlimok közötti bizalmatlanság pedig tovább nő.
A stratégia annyiból kikerülhetetlen, hogy az Iszlám Állam már jó ideje beszivárgott az európai államokba. Brüsszel Molenbeek kerülete évek óta a radikalizmus melegágya, de Párizsban, Londonban és Berlinben is vannak terrorista csoportok.
A terrorszervezet több száz fiatalt képzett ki
Szíriában, és küldött haza, közülük többen merényletek terveivel érkeztek. Rájuk már semmilyen hatással nincs a bombázás, sőt talán még elszántabbá teszi őket – és amint láttuk, az elszántság néha a pénznél is többet ér.
Elemzők szerint éppen ezért az a legfontosabb, hogy a párizsi támadásból a nyugati nagyhatalmak levonják a megfelelő tanulságokat. Szerencsére úgy tűnik, hajlanak is rá. Soha annyi, a kompromisszum irányába mutató nyilatkozat nem hangzott még el a szíriai helyzetről, mint ezen a hétvégén. Barack Obama tárgyalóasztalhoz ült Vlagyimir Putyinnal, Versailles-ban elmondott beszédében Francois Hollande pedig nemzetközi nagykoalíciót sürgetett az ISIS ellen.
A légicsapásokkal az a legfőbb probléma, hogy ideig-óráig ugyan meggyengíthetik a szervezetet,
végleg elpusztítani azonban nem tudják.
Félő az is, hogy az Iszlám Állam katonái továbbra is civileket használnak majd pajzsként, a bombázások így rengeteg járulékos halottal járhatnak. Minél több civil veszti életét Szíriában, annál többen fordulhatnak a radikálisok felé.
Magától értetődő akkor a kérdés: miért nem küldenek szárazföldi csapatokat Szíriába. Ez azon kívül, hogy rengeteg áldozattal járna, és hosszú távú politikai következményei lennének, az Egyesült Államok segítsége nélkül nem valósulhatna meg. Barack Obama elnök azonban – aki második ciklusának utolsó évét tölti a Fehér Házban – egészen biztosan
nem akar újabb háborúba keveredni.
Ezt a G20-ak csúcstalálkozóján ki is jelentette.
Kézenfekvő megoldás az is, hogy erősítsék a nemzetbiztonságot. A francia és a belga titkosszolgálatok egyaránt leszerepeltek az elmúlt hetekben, egyre több olyan információ lát napvilágot, hogy
figyelmeztették őket más országokból, de nem léptek.
A törökök például kétszer is szóltak, hogy nézzenek utána Omar Ismail Mostefainak, de ez nem történt meg. A francia férfi rengeteg ember lelőtt a Bataclan klubban, majd felrobbantotta magát.
A támadók mindegyike lényegében szabadon szervezkedhetett, vehetett fegyvert, bérelhetett autót, lakást, és készíthetett házilag bombát – mindezt úgy, hogy egyszer sem kerültek a hatóságok látókörébe.
Egyelőre nehéz megjósolni, hogy hosszú távon hogyan alakítja át a nemzetközi politikát a párizsi merényletsorozat.
Francois Hollande kedden jelentette be, hogy a jövő héten Barack Obama amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is találkozik. Ez sok mindent előrevetíthet: ha sikerült megegyezniük a közös fellépésben, fordulhat a kocka, ha azonban nem, akkor semmi nem zárja ki, hogy a jövőben hasonló terrortámadások történjenek.