Ha hihetünk a közleményének, a péntek esti párizsi vérengzést az Iszlám Állam követte el. Ezt ugyan van, aki vitatja – azt állítva, hogy inkább az al-Kaida tette –, de mivel saját bevallása szerint a francia elnök is az első verziónak hisz, tekintsük ezt kiindulópontnak.
Az ISIS azt is állítja, hogy azért mészároltak a francia fővárosban, mert a párizsi kormány részt vesz az ellenük szerveződött, 2014 augusztusa óta élesben működő nyugati koalícióban. Olyannyira, hogy szeptember végén – néhány nappal Moszkva hasonló lépése előtt – Francois Hollande szintet lépett, bejelentve, hogy a francia légierő is bekapcsolódik a harcokba.
Sőt, november elején arról is döntöttek, hogy egyetlen repülőgép-hordozójukat, a Charles de Gaulle-t is csatasorba állítják az ISIS ellen, pénteken pedig,
nagyjából nyolc órával a vérengzések előtt,
Stephane Le Foll kormányszóvivő azt is elárulta, hogy a hordozó szerdán indul a térségbe, jelentősen növelve Párizs ottani képességeit.
A franciák eddig tizenkét vadászgépet állomásoztattak a régióban, hat Rafale-t az Egyesült Arab Emírségekben (szintén múlt heti hír, hogy Abu-Dzabi 60 darabot rendel a francia harci gépből, 10 milliárd dollár értékben), hat Mirage 2000-est pedig Jordániában.
Az tehát, hogy a franciák a párizsi tragédia után megsorozták az Iszlám Állam központját, a kelet-szíriai Rakkát, újdonságot semmiképp sem jelent, valószínűleg a pénteki események után vetült rá nagyobb figyelem. Ahogy a franciák alapállása sem valószínű, hogy hamar megváltozik: támadják az ISIS-t, de hangosan követelik Bassár el-Aszad távozását – pénteken kaptak is érte az érintettől.
Feltéve, de meg nem engedve, hogy a múlt heti tragédiának hatása lehet a nagyhatalmak Szíria-politikájára, az ottani beavatkozás jövőjét mégis máshol alakíthatták: a bécsi Szíria-konferencián és az antalyai G20-csúcson.
Azok alapján, amit Bécsben bejelentettek, az Egyesült Államok és Oroszország – ha csak egy apró lépéssel is, de – közelebb került a kompromisszumhoz, Moszkva ugyanis külön béketervvel érkezett a tanácskozásra (erről itt írtunk bővebben).
A benne foglaltakból több is visszaköszönt a zárónyilatkozatokban:
tűzszünet, fél éven belül átmeneti kormány, másfél éven belül választás, a terroristaszervezeteket pedig – jordániai közreműködéssel – listázni fogják.
John Kerry amerikai külügyminiszter például már nemcsak az ISIS-t, hanem az an-Nuszra Frontot is kiemelte – más kérdés persze, hogy az oroszok rátennének a listára a Szabad Szír Hadseregen kívül nagyjából mindenkit, aki fegyvert fogott az Aszad-kormány ellen.
A G20-on David Cameron kavarta fel az állóvizet hétfőn, amikor a Vlagyimir Putyinnal tartott találkozója után azt mondta, hogy az Aszad jövőjével kapcsolatos nézeteltérések mérséklődtek, és
mindenki tisztában van azzal, hogy a szerepével kapcsolatban kompromisszumot kell kötni.
Mindezt úgy, hogy külügyminisztere, Philip Hammond néhány napja még azt mondta, hogy Szíriában úgy nem lehet rendet tenni, ha a polgárháború fő okát (Aszadot) nem szüntetik meg.
Putyinnal egyébként vasárnap Barack Obama is egyeztetett, és bár senki nem közölt részleteket, Szíria alighanem a fő témák között szerepelt.
A találkozót eredetileg nem tervezték, úgyhogy egy dohányzóasztal mellett tartották, de nem csak emiatt marad emlékezetes: egy – valószínűleg török – ügynök a Russia Today kamerájával szemezve próbált közel férkőzni a két elnökhöz. Laptoptáskájának tartalmát most nem tippeljük meg.
Putyintól hétfőn már nem titkolózott: azt mondta, hogy az ISIS-t legalább 40 ország finanszírozza, köztük G20-tagok is. A szervezet tagjai közül ez leginkább Szaúd-Arábiára illik, de lehet, hogy török kollégája, Recep Tayyip Erdogan is hallott már hízelgőbb mondatot.
Arról egyelőre nem tudni, hogy Párizs hajlana-e arra, hogy legalább átmenetileg ne utasítsa el kategorikusan Aszad személyét, de ha igaz, amit Cameron mondott, akkor van remény – még úgy is, hogy Hollande elnök lemondta a részvételt Antalyában.
Ott volt viszont – ahogy a hétvégén Bécsben is – külügyminisztere, Laurent Fabius, és nem cáfolta a brit miniszterelnök szavait, Francois Hollande pedig nemsokára találkozik Obamával és Putyinnal, hogy „egyesítsék erőiket”.
Vagyis a fejlemények sokkal biztatóbbak, mint korábban. És nem lehet kizárni, hogy a párizsi tragédia miatt.