Beleszerettünk Sztálin hét nővérébe

Hét épület, amely az egységet képviseli az amúgy kissé kaotikus moszkvai városképben. A sztálinbarokk remekei, és még ma is tiszteletet parancsolnak. A stílusjegyek keverésével az építész elvtársak saját hangon szóltak a néphez, amely végül szintén részesült a vízióból. Az Origo végigjárta az orosz főváros sztálinista felhőkarcolóit.

„Megnyertük a (nagy honvédő) háborút. (…) Külföldiek jönnek majd Moszkvába, körbejárják, és nincsenek felhőkarcolók.

Ha Moszkvát kapitalista városokkal hasonlítják össze, az morális csapás lesz számunkra”

– a feljegyzések szerint így fakadt ki a Szovjetunió mindenható ura, Joszif Sztálin a II. világháború után.

Nem sokkal később, 1947 szeptemberében az ő kívánalmai szerint hatalmas építkezések kezdődtek az orosz fővárosban, egy évtizeddel később (négy évvel a Generalisszimusz halála után) pedig már hét gigantikus épület uralta a moszkvai városképet: sztalinszkije viszotki, vagyis Sztálin felhőkarcolói, amelyeket (a nem oroszok!) a hét nővér elnevezéssel is illetnek.

Forrás: Origo

Legalább valami egységes

Ha nagyon megengedőek vagyunk, akkor is szembetűnő, hogy a moszkvai városkép nem egységes – a várost a 12. század közepén alapították, mai szemmel is logikus urbanisztikai alapvetéseket inkább Szentpéterváron keressünk! Néha olyan érzése támad az embernek, hogy a cél az volt: mindegy mit, csak építsenek valamit.

Kilátás Arbat kerületre Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Moszkva Váci utcája, Arbat például helyenként úgy néz ki, mint egy rendezettebb komlói bányászlakótelep. Mellette üvegépületekkel és a Kelet-Európából is jól ismert szocialista funkcionalizmus „remekműveivel”, csak épp a felénk szokásos ötszörös nagyításában.

Ezzel a kavalkáddal azt érték el, hogy

a viszotki maga az egységesség Moszkvában.

Ráadásul – szerintünk – még szépek is a maguk nemében. Úgyhogy sorban végig is jártuk őket.

Veréb-domb 3000.

A Lomonoszov (hivatalos nevén: Moszkvai Állami) Egyetem (MGU) a viszotki alfája és ómegája. A nővérek közül a legnagyobb, a központtól ez esik a legmesszebb. Az építkezés helyszínéről állítólag Lavrentyij Berija, az NKVD vezetője döntött: a Kremltől légvonalban nagyjából 7 kilométerre, délnyugatra fekvő Veréb-dombot szemelte ki.

A Lomonoszov Egyetem a Kremlből fényképezve Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Az eredeti tervek szerint 6000 helyiséget terveztek a sztálinbarokk monstrumba, de végül 3000-rel is beérték.

Az egyetem azonban nemcsak az összetéveszthetetlen fő- , hanem egy sor melléképületből álló kampusz.

Csak hogy érzékeltessük a méreteket: az intézményhez „igazított” Unyiverszitet metrómegállóból tempós gyaloglással is 20 perc a főépület, amelynek északkeleti (fő-) bejárata elé egy irdatlan, de kihasználatlan parkot létesítettek; ezen végiggyalogolva viszont elérjük a kilátóteraszt, ahonnan – alattunk a Luzsnyiki Stadionnal – egyedülálló panoráma nyílik Moszkvára.

Az MGU főépülete, amin négy éven át több mint 14 ezer Gulag-rab dolgozott, 1953-tól 37 éven át volt Európa legmagasabb épülete; 1990-ben körözte le a frankfurti Messeturm.

Az MGU főépülete a novemberi ködben Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

„Külföldiek jönnek majd”

A hét nővérből kettőt is szállodának terveztek. A fajsúlyosabb darab az Ukrajna Hotel, a kisebbik (egyben a hét felhőkarcoló közül a legkisebb) a Leningradszkaja. A vagyon-újraelosztás jegyében ma mindkettőt nemzetközi szállodalánc működteti.

Csúcsforgalom a Leningradszkaja Hotel előtt Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A Leningradszkaja neve nem lehet véletlen: a Komszomolszkaja téren, a Leningrádi pályaudvar tőszomszédságában fekszik. A téren egyébként van még két pályaudvar – a Kazanyi és a Jaroszlavi –, az orosz vasút (RZSD) és a posta egy-egy központja, a mélyben pedig a moszkvai metró valószínűleg legdíszesebb állomása, a Komszomolszkaja. Vagyis turistaként előbb-utóbb útba kell ejteni.

Burjánzó sztálinbarokk a Komszomolszkaja állomáson Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Visszatérve a szállókra: Leningradszkajában 273, az Ukrajnában 497 szoba és 38 apartman várja a – likviditási gondokkal aligha küzdő – vendégeket. Az Ukrajna („Sztálin Grand Hotele”) egyébként 2005-ben került magánkézbe, 59 millió fontért (mai árfolyamon mintegy 26 milliárd forintért) vette meg God Niszakov orosz milliárdos. Szerintünk áron alul: gyorskeresésünk alapján a hotel környékén, Arbatban 137 millió rubelért (611 millió forintért) kínálnak egy 130 négyzetméteres lakást.

Fényorgia a Moszkva-parton a Hotel Ukrajnánál Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Ha már Ukrajna. A viszotki stílusjegyeit más, az egykori Szovjetunióban és a keleti blokk országaiban felhúzott emblematikus épületen is felfedezni. Például a kijevi Majdanon található Hotel Ukrajnán.

A kijevi Ukrajna Hotel Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

De leginkább a varsói kultúrpalotán.

A varsói kultúrpalota esti fényekben Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Metró a pincében

Na de vissza Moszkvába!

A felhőkarcolók közül kettő fontos államigazgatási épület. Az egyik maga az orosz külügyminisztérium. Szergej Lavrovnak lenne hol leépítenie a bürokráciát: beosztottjai 28 lifttel közlekedhetnek a 27 emelet között, 172 méteres magasságig.

Szergej Lavrov munkahelye Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A másik adminisztratív funkciójú épület a Leningradszkaja Hotel közelében, Krasznije Vorota (Vörös Kapu) metrómegállónál található. Mit található,

a metró az épület pincéje!

Nem viccelünk: a kétperces mozgólépcsőzés után egy grandiózus előcsarnokban találtuk magunkat, onnan kilépve pedig egy pillanatra kétségbeestünk, mert sehol sem találtuk a nővért. Aztán felnéztünk, és tátva maradt a szánk.

Ez nő ki a metróból Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Végül mindenki jól járt

Furcsa, de a viszotkiprojekt az emberekre is gondolt: két lakóházat is felhúztak, amelyekben a mai napig a nép egyszerű, de szerencsés gyermekei élnek. Az egyik a Vörös tértől pár percre, a Kotyelnyicseszkaja rakparton épült.

Felújítás alatt Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A másik pedig a Kudrinszkaja téren.

Az ötágú csillag elmaradhatatlan Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Persze az eredeti terveken itt is módosítani kellett, a Kotyelnyicseszkajára ugyanis értelmiségieket, a Kudrinszkajára pedig kádereket és/vagy tehetős elvtársakat költöztettek volna. Végül egyikből sem lett semmi, bár ezek szerint tehetős elvtársak már 1950-ben is voltak.

Élnek és élni fognak

Az iránymutatás persze nem a mi feladatunk, de – mint már utaltunk rá – ezek az épületek, a kommunizmus legtöbb funkcionalista rettenetével ellentétben, szépek.

Sztugyentka... Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A pártvezetésnek ugyanis gondja volt rájuk – itt persze nem a Gulag-rabok befogására gondolunk. Moszkvában a kommunista örökség tisztelete magától értetődik (ez nekünk, közép-európaiaknak, akik ugyanezt átkos-nak nevezzük, elsőre talán furcsa), ennek pedig a viszotki igen lényeges eleme. És még egy morális csapást is elhárítottak vele.