Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egy év hosszú idő, így nehéz belegondolni, de az év legelején még egészen más kérdések foglalkoztatták az EU vezetőit, mint manapság. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke február 12-ére hívott össze egy informális csúcsot, ezen az egyik legfontosabb téma az ukrán válság volt. Addigra már megvolt az azóta is igen törékeny minszki béke, így az EU állam- és kormányfői arról tanácskoztak, hogyan lehetne végrehajtani a megállapodást.
Februárban a politikusok még nem tudták, hogy az év végén ismét terroristák fognak robbantani Párizsban, de már a terrorizmus elleni küzdelemről tárgyaltak. Az aktualitást akkor is a francia fővárosban elkövetett merényletek adták. És végül, de nem utolsósorban: ez volt az a találkozó, amelyen már
Brüsszel is elkezdett aggódni azon, mi lesz a görögök adósságával.
Márciusban még mindig az oroszok voltak műsoron, de most már nemcsak Ukrajna, hanem a Gazprom miatt is. Az unió vezetői megállapodtak abban, hogy
minden gázszállítási szerződésnek átláthatóbbnak kell lennie,
így biztosítva az unió energiaellátását. A megállapodás üzenet volt a magyar kormánynak is, Brüsszel ugyanis abból a logikából indult ki, hogy ha ott vannak, amikor Magyarország a Gazprommal egyezkedik, akkor kedvezőbb árakat lehet kicsikarni az oroszokból.
Erre a csúcstalálkozóra is jutott egy terrortámadás: a tuniszi Bardo múzeumban elkövetett vérengzés áldozatairól emlékeztek meg. És ez volt az, amelyen Donald Tusk Aléxisz Cíprasz görög miniszterelnök kérésére nem hivatalos találkozót hívott össze Görögország ügyében.
Nyolcszáz menekült halála kellett ahhoz, hogy az EU végre a legmagasabb szinten kezdjen el foglalkozni a menekültválsággal. Április 23-ára hívták össze azt a rendkívüli csúcstalálkozót, amelyen már arról tárgyaltak a tagállamok vezetői, hogyan akadályozzák meg a migránsok beáramlását az unióba.
Kvótarendszerről akkor még szó sem volt, sőt Görögország helyett egyelőre Líbiára és a Földközi-tengerre koncentráltak. Arról azért sikerült megállapodniuk, hogy
havi kilencmillió eurót költenek
az EU földközi-tengeri műveletére, a Tritonra.
A következő hivatalos EU-csúcsra júniusig kellett várni, addig viszont rendszeresen ülésezett az eurócsoport a görögök miatt, és még egy EU–Ukrajna-csúcstalálkozót is rendeztek. Júniusban aztán a menekültválság és a fenyegető görög csőd miatt felgyorsultak az események. Az Origo is ott volt, amikor Jánisz Varufákisz görög pénzügyminiszter után csapatosan rohantak az újságírók, és tudósítottunk Orbán Viktor sajtótájékoztatójáról is.
A magyar kormányfő ezen a csúcson részsikert ért el, bár a következő fél év történései azért bebizonyították, hogy Brüsszelben is gyorsan változnak a szerepek. Júniusban mindenesetre Orbán még elérte, hogy
Magyarországot vegyék külön elbírálás alá,
és ne legyen kötelező az – akkor még – 40 ezer menekült áthelyezése az EU területére. Ez volt az a csúcs, amikor már felmerült a Frontex megerősítése, valamint az is, hogy akár Schengen is veszélybe kerülhet.
Július 13-án sikerült megállapodni a görögökkel, így az unió teljes gőzzel a menekültválságra koncentrálhatott, aminek szeptember elején a Juncker-terv lett az eredménye. Az Európai Bizottság elnöke ekkor jelentette be, hogyan képzelnék el 120 ezer menekült áthelyezését az uniós tagállamokba. Ekkor még Magyarország is frontországként szerepelt, azaz
az EU eredeti tervei szerint tőlünk is elvittek volna 54 ezer menekültet.
Orbán Viktor ekkor kezdett teljes ellenkampányba a kvótarendszer ellen, ami a mai napig tart, sőt azóta Szlovákia mellett hazánk is megtámadta a döntést az Európai Bíróságon. Azt a döntést, amelyet az EU bel- és igazságügyi miniszterei minősített többséggel hoztak meg, egy nappal a szeptember 23-ai EU-csúcs előtt.
Döntött viszont az Európai Tanács arról, hogy plusz egymilliárd eurót ad az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, pénzt ad Libanonnak, Jordániának és Törökországnak, valamint tovább erősíti a határvédelmet.
Hol volt már októberben az ukrán és a görög válság. A hónap elejére olyan sürgetővé vált a menekültkérdés megoldása, hogy
26 év után együtt szólalt fel
az Európai Parlament strasbourgi ülésén a német kancellár és a francia elnök.
Angela Merkel és Francois Hollande közhelyeken kívül sok minden mást ugyan nem mondott, és sok konkrét intézkedést az október 15-ei csúcstalálkozón sem sikerült elérni. Hacsak azt nem vesszük annak, hogy az Európai Tanács tagjai megállapodtak: a vallettai csúcstalálkozón konkrét intézkedéseket kell hozni.
Novemberben beindultak a rakéták, és egyenesen Máltára repítették az EU vezetőit egy kétnapos, rendkívüli csúcsra a migrációról. Ezen az afrikai országok is részt vettek, hiszen Brüsszel tőlük is várja, hogy állítsák meg a menekülthullámot. Végül 81,3 millió eurót ígértek nekik a találkozón, amelyről Orbán Viktor azt mondta:
nehéz volt, és nem sült ki belőle semmi jó”.
Két héttel később, november 29-én már Brüsszelbe indult a menet, együtt a törökökkel, akikkel komoly megállapodásokat kötött az EU. Törökországban jelenleg 2,2 millió menekült él, őket akarja az unió ott tartani, cserébe viszont jelentős kedvezményeket kínált Ankarának. Ha a törökök meg tudják védeni a határokat, akkor a következő két évben
3,2 milliárd eurót és vízumkönnyítést kapnak,
és felgyorsítják velük a csatlakozási tárgyalásokat. Szó volt az áttelepítési programról is, amely végül Orbán Viktor nagy örömére önkéntes lett.
Decemberben végre az Európai Bizottság is a fejéhez kapott, és készített egy javaslatot, amely megengedné a Frontexnek, hogy kérés nélkül is védje a tagállamok határait. Ez azért rendkívül fontos, mert eddig az unió határőrizeti szervének meg volt kötve a keze, csak akkor avatkozhatott közbe, ha erre felkérést kapott az érintett tagállamtól.
Karácsony előtt pár nappal, december 17-én még gyorsan összeültek a tagállamok vezetői egy kétnapos találkozóra, amelyen már nemcsak a menekültválság, hanem a brit népszavazás is szóba került. A főszereplő David Cameron brit miniszterelnök volt, aki megígérte a szavazóknak, hogy megreformálja az Európai Uniót. A legvitatottabb terve az volt, hogy
négy évre megvonja a szociális juttatásokat a közép-európai bevándorlóktól.
Egy dolog azonban biztos: ezt a visegrádi országok nem fogják megszavazni.
Utóirat: a fenti felsorolás természetesen csak az Európai Tanács üléseinek összefoglalója. Ha valaki arra kíváncsi, milyen döntéseket hoztak a különböző bizottságokban, miről tárgyaltak a bel- és igazságügyi miniszterek, vagy milyen döntéseket hoztak a külügyminiszterek, megtudhatja, csak ide kattintson. Jó szórakozást!
