Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Azt akarom, hogy szabadon viselhessek bármilyen fegyvert, hogy biztonságban érezhessem magam” – a híres amerikai mesterlövész, Chris Kyle özvegye így kezdte felszólalását azon a vitaesten, amelyet a CNN hírtelevízió rendezett az amerikai fegyvertartásról.
A fő vendég maga Barack Obama elnök volt,
aki néhány napja könnyek között jelentette be, hogy több ponton szigorítja a jelenlegi szabályozást.
A vitaesten részt vevők – áldozatok hozzátartozói, egy pap és egy diák, aki attól fél, hogy bármikor lelőhetik az utcán – közül hiányzott az a szervezet, amely a legmeghatározóbb ellenzője bármilyen fegyvertartási szabály szigorításának: a Nemzeti Lőfegyverszövetség (National Rifle Association).
Az NRA már Obama elnök nagy bejelentésénél sem volt ott, most pedig szóvivőjükön keresztül üzenték:
„nem vesznek részt a Fehér Ház PR-akciójában”.
Igaz, a vitaestet nem az elnök hivatala, hanem a CNN szervezte, ami valószínűsíti: a szervezetnek esze ágában sem volt ott lenni. De pontosan mi ez a társaság, amely megteheti, hogy nemet mond az amerikai elnöknek, amely ma már ötmillió tagot számlál, és amely sokak szerint a legbefolyásosabb lobbista Washingtonban?
A Washington Post elemzése szerint az NRA ereje éppen abban rejlik, hogy ők azok az emberek, akik azt mondják: nem. Ezért utálják őket a liberálisok, ezért félnek tőlük a fővárosban, és ezért van akkora hatalmuk a kormányon belül. Céljuk egyszerű:
megakadályozni minden olyan erőfeszítést, amely korlátozná az amerikaiak alkotmányos jogát a fegyverviseléshez.
„Ki kell jelentenünk, hogy az amerikai szabadságban nincsenek szürke árnyalatok. Fekete vagy fehér, minden vagy semmi. Velünk vagy, vagy ellenünk” – mondta Wayne LaPierre alelnök 2002-ben, a hozzáállásuk pedig azóta sem változott.
Pedig a Nemzeti Lőfegyverszövetség nem mindig volt ilyen harcias, sőt. A szervezetet 1871-ben alapították a Nemzeti Gárda tagjai és volt katonatisztek New Yorkban, hogy népszerűsítsék a lőgyakorlatokat. A szervezet első elnöke, Ambrose Burnside ezredes többször is említette, hogy sok katona még arra sem képes, hogy egyenesen tartsa a fegyvert. Ezért generációkon át az NRA
a lövészetre, a vadászatra és a hagyományőrzésre koncentrált.
A hatvanas években aztán valami végérvényesen megváltozott.
Az Egyesült Államokban egyre gyakoribb lett az utcai erőszak, gyilkosságok, kivégzések és merényletek borzolták az emberek kedélyét. John F. Kennedy, Martin Luther King és Robert F. Kennedy meggyilkolása végül feltette az i-re a pontot: 1968. október 22-én Lyndon Johnson elnök aláírta a fegyverszabályozási törvényt.
A szabályozás szigorította a regisztrációt, kontrollálta az államokon keresztüli adásvételt, és megtiltotta fegyverek eladását volt elítélteknek és azoknak, akiket pszichológiailag alkalmatlannak nyilvánítottak. Ezenfelül megtette az első lépést az Alkohol-, Dohány- és Lőfegyverügynökség (Bureau of Alcohol, Tobacco and Firearms) 1972-es megalakításához.
Az NRA érthetően nem örült a változásnak, nemcsak túl szigorúnak tartották, hanem attól féltek, hogy a fegyverek teljes betiltásához vezet. Ez az érvük azóta is gyakran elhangzik,
Obamát is azzal vádolják, hogy az alkotmánnyal ellentétes teljes tiltás mellett kampányol.
A hetvenes években egyre többen radikális hangokat kezdtek el megütni a szervezeten belül, és nehezteltek arra, hogy az NRA még mindig csak hobbi-lőfegyvertulajdonosok szövetségének tűnik. És akkor egyszer csak eljött 1977. május 21-e, amelyet a mai napig a cincinnati forradalomnak neveznek.
Az NRA éves találkozóján narancssárga sapkás reformisták vették át a hatalmat, és hajnalra
puccsal megdöntötték az addigi vezetést.
„Cincinnati előtt az NRA-t egy csapat olyan ember vezette, akik meg akartak szabadulni a fegyverektől, és ártalmatlan sportszövetséget akartak szervezni” – emlékezett vissza a Washington Postnak John D. Aqulino, az egyik résztvevő.
Ami Cincinnatiben történt, az nemcsak a szervezetet formálta át, hanem kis túlzással az egész amerikai belpolitikát is. Az elmúlt néhány évtizedet az NRA azzal töltötte, hogy az Egyesült Államok egyik legerősebb lobbiját hozza létre. Nemcsak tagjairól, ellenségeiről is listát készít, folyamatos a jelenléte, és szoros kapcsolatot ápol a republikánus párttal.
A szervezetnek van még egy adu ásza:
akárki is lengesse be a szigorítást, azonnal megsokszorozódik a taglétszám.
Mára közel ötmillióan vannak, és valószínű, hogy Obama bejelentése is nekik dolgozott. Az már most kimutatható, hogy 2015 decemberében – amikor az első hírek érkeztek a tervezett szigorításokról – az amerikaiak több fegyvert vettek, mint korábban bármikor az évnek ebben az időszakában.
Az NRA hatalmát jól példázza a 649-es törvényjavaslat sorsa, amelyet két évvel ezelőtt szavazott le a kongresszus. Célja az lett volna, hogy kiterjesszék a vásárlók hátterének – egyébként már létező – ellenőrzését a fegyverfesztiválokra és az online eladásokra is. Így akarták menehezíteni a pszichológiailag alkalmatlan emberek fegyvervásárlását.
A törvényjavaslat elvérzése után Barack Obama nyíltan az NRA-t tette felelőssé a történtekért.
„Tudatosan hazudtak a javaslatról”
– vádolta a szervezetet az elnök, aki azokra a demokrata képviselőkre is neheztelt, akik nemmel szavaztak.
De mi teszi a csoportot ennyire erőssé? Nem más, mint a pénz. A Sunlight Foundation nevű civil szervezet, amely a kormányzat átláthatóságáért küzd, néhány éve kimutatta, hogy a jelenlegi republikánus képviselők 88 százaléka kapott már valamilyen pénzügyi hozzájárulást az NRA-tól karrierje alatt, míg a demokraták esetében ez a szám 11 százalék.
Tevékenységük szövetségi és helyi szinten is igen erős, szintén 2013-ban például 361 ezer dollárt (105 millió forintot) költöttek arra, hogy kirúgják Colorado állam két szenátorát, akik közreműködtek az állam új, szigorú fegyvertartási szabályainak elfogadásában.
Nem csoda tehát, hogy ezek után Barack Obama kikerülte a kongresszust, és
elnöki rendeletként hozta meg az újabb szigorítást.
Az Egyesült Államok első embere nem akarta megkockáztatni, hogy úgy emlékezzenek vissza rá, mint az elnök, aki nyolc éven át ígérte a szigorítást, de semmit sem tudott elérni. Azt viszont Obama határozottan tagadta, hogy a szövetségi kormány összeesküvést sző, és a szükségállapot bevezetésének előjátékaként el akarja venni, be akarja gyűjteni a fegyvereket az állampolgároktól.
„Én még egy évig itt leszek, mikor is kellett volna belefognom ebbe az összeesküvésbe?” – kérdezte a CNN vitaestjén Obama.
Persze az sem véletlen, hogy Obama csak a második ciklusában, és annak is a végén merte megtenni ezt a lépést. A legutóbbi közvélemény-kutatások ugyanis azt mutatják, hogy a Nemzeti Lőfegyverszövetség támogatottsága stabilan nő. Míg három évtizeddel ezelőtt csak
az amerikaiak 27 százaléka értett egyet a fegyveres lobbival, ma ez a szám már 38 százalék.
Vannak azonban, akik szkeptikusak az NRA hatalmával kapcsolatban. Egy új elemzés nemrég kimutatta, hogy a szervezet által több mint 100 ezer dollárral támogatott jelöltek túlnyomó többsége sikertelen volt. A készítők tizenöt helyi választás eredményeit vizsgálták meg 2015-ből, és azt találták, hogy
az NRA által támogatott jelöltek csak háromban tudtak győzni.
A sikertelenség ellenére az még mindig biztos, hogy Washingtonban sokan kifejezetten rettegnek az NRA-től. Ha pedig novemberben egy republikánus elnök kerül hatalomra, valószínűleg még többen lesznek, akik úgy gondolják: fegyverrel és pénzzel még az Egyesült Államokban is sok mindent el lehet érni.
