Pontosan két hét múlva, június 23-án szavaznak arról a britek, hogy az Egyesült Királyság továbbra is az Európai Unió tagja maradjon-e. A közvélemény-kutatások nagyon szoros eredményt jósolnak, ezért vannak, akik már arra készülnek,
hogyan lehet egyben tartani az EU-t, ha kilépnek a britek.
A Politico francia diplomáciai forrásokra hivatkozva arról ír, a francia kormány nem akarja, hogy könnyű legyen a kilépés, álláspontjuk szerint ugyanis
egy fájdalommentes brexit elképzelhetetlen, ha az EU többi részét egyben akarják tartani.
A francia kormányt EU-pártisága mellett valószínűleg az is motiválja, hogy megakadályozza az egyre nagyobb sikereket elérő, EU-ellenes Nemzeti Front jó szereplését a 2017-es elnökválasztáson. Úgy gondolják ugyanis, ha a britek kiválása zökkenőmentesnek tűnne, az
muníciót szolgáltatna az EU-kritikus erőknek
– nemcsak náluk, hanem egész Európában.
A Politicónak nyilatkozó, névtelenséget kérő diplomáciai forrás persze inkább a kölcsönösség elvére hivatkozik a kormánya álláspontjának magyarázatakor. Úgy fogalmazott:
Ha azt mondod, hogy nem vagy az Unióban, de közben részesülsz minden előnyből és hozzáférsz az egységes piachoz, azzal nagyon rossz üzenetet küldesz a többi tagállamnak.
A források persze hangsúlyozzák, hogy egy esetleges kilépés esetén senkinek nem volna érdeke a viszony túlzott elmérgesítése. De például elképzelhetőnek tartják a pénzügyi szolgáltatók „útlevelének” visszavonását, ami lehetővé teszi az angliai központú cégeknek, hogy más tagországokban végezzenek tevékenységet. Ez jelenleg azért működhet, mert az EU elismeri a brit hatóságokat mint felügyeleti szerveket. Ha ez megváltozna, az
hatalmas csapást jelentene az EU (és a világ) egyik legfontosabb pénzügyi központjának számító londoni Citynek.
A kereskedelmi tárgyalások sem ígérkeznének könnyűnek a britek számára. A hírek szerint az uniós vezetők egy, a Norvégia és EU közötti együttműködéshez hasonló megoldást tartanának elfogadhatónak. Ennek lényege, hogy Norvégia elfogad minden EU-s szabályozást – a munkaerő szabad áramlását is beleértve – az egységes piachoz való hozzáférésért cserébe.
Ha azonban a britek – Michael Gove Brexit-párti igazságügy-miniszter álláspontjának megfelelően – valóban nem akarnának a kilépés után hozzáférést a közös piachoz, és cserébe saját piacaikat is bezárnák bizonyos mértékig, elképzelhető, hogy az EU
vámokkal sújtaná az Egyesült Királyságból érkező termékeket.
Egy esetleges kilépés a más tagállamokban élő briteket is sújtaná – és itt nemcsak a munkavállalókra kell gondolni, hanem a Franciaországban és Spanyolországban élő nagyszámú nyugdíjasra is. Ők nem férnének hozzá automatikusan a jóléti szolgáltatásokhoz, így például nem részesülnének az adott ország állampolgáraihoz hasonló feltételekkel egészségügyi ellátásban.
Egy EU-s diplomata arról beszélt:”az emberek alábecsülik egy EU-s állampolgár jogait”. Ezzel az előbb említetteken kívül arra is célzott, hogy a brit állampolgároknak sokkal nehezebb lenne fogyasztóvédelmi és kártérítési panaszaik érvényesítése, és egy külföldi út esetén – bármilyen probléma történne – az igazságszolgáltatásban is más szabályok vonatkoznának rájuk.
Természetesen Franciaországon kívül másoknak is lesz szavuk, ha valóban kilépnek a britek. Az összeurópai ügyekben még a franciáknál is befolyásosabb
Németország például erősen érdekelt abban, hogy megőrizze jó kapcsolatát az Egyesült Királysággal.
Az EU alapszerződései szerint a kilépésről szóló tárgyalások legfeljebb két évig tarthatnának – ebben az időszakban a britek megőriznék teljes jogú tagságukat a szervezetben. Ha a felek előbb konszenzusra jutnának, akkor a tárgyalások korábban is véget érhetnének.