Nikosz Anasztasziadisz, a nemzetközileg elismert Ciprusi Köztársaság elnöke és Mustafa Akıncı, a csak Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság vezetője az ENSZ közreműködésével ült tárgyalóasztalhoz. A megbeszélés előtt nem fogtak kezet a kamerák előtt.
Egyelőre kétséges, hogy sikerül-e megállapodni a több mint negyven éve megosztott sziget újraegyesítéséről. Novemberben már tárgyaltak Svájcban, de nem sok eredménnyel. Anasztasziadisz a csúcstalálkozóra érkezve azt mondta: bizakodó. Akıncı arról beszélt, hogy „pozitív szellemiséggel” áll a tárgyalásokhoz.
Espen Barth Eide norvég diplomata, az ENSZ ciprusi megbízottja azt mondta, reméli, hogy 2017 lehet az az év, amikor
a ciprusiak dönthetnek arról, hogy maguk mögött hagyják a történelmet.
2004-ben már egyszer tartottak népszavazást a sziget újraegyesítéséről, de akkor a görög ciprusiak többsége elutasította az akkori ENSZ-főtitkár, Kofi Annan által kidolgozott rendezési tervet. Most újra megszavaztatnák az embereket.
A görög és a török ciprusi küldöttség a tervek szerint három napon át tárgyal egymással Genfben, utána a megbeszélésekhez csatlakozik
az Egyesült Királyság, Törökország és Görögország is, amelyek Ciprus függetlenné válásakor védhatalmakként vállalták, hogy megőrzik a szigetország függetlenségét.
Törökország erre hivatkozva avatkozott be katonailag Cipruson 1974-ben, amikor Nicosiában puccsisták átvették a hatalmat, és egyesíteni akarták az országot Görögországgal. Ciprus északi fele azóta török katonai megszállás alatt van, és a helyi török közösség
1983-ban kikiáltotta az Észak-ciprusi Török Köztársaságot, amelyet azonban csak Törökország ismer el.
Jelenleg 30 ezer török katona tartózkodik a szigeten. A sziget görög és török felét az úgynevezett zöld vonal választja el. Ez egy semleges zóna, amelyet az ENSZ felügyel. A fővárost, Nicosiát kettéosztották, a két részt fal választja el egymástól. A megosztottság másik jelképe pedig az egykor virágzó üdülőváros, Famaguszta, amelynek szállodai 40 éve üresen állnak, a település igazi szellemvárossá vált.
Anasztasziadisznak és Akıncınek már korábban sikerült megegyeznie pár dologban – olvasható a Politicón. Például, hogy a török oldalon is érvényessé váljanak az uniós jogok, hogy miként járjanak el azokban az esetekben, amikor valaki az egyik vagy a másik oldalról való menekülés miatt veszítette el a házát, és hogy
egy olyasfajta, két részből álló szövetségi államot akarnak létrehozni, amilyen például Belgium.
Ez azt jelentené, hogy bár a két félnek lenne külön, saját kormánya és parlamentje, az egyesült Ciprus is rendelkezne ilyen intézményekkel, de ezek csak az országos jellegű kérdésekben rendelkeznének hatáskörrel.
Van viszont pár kérdés, amit még nem sikerült levajazni.
Az egyik, hogy rotálják-e az elnökséget a két fél között?
A kisebb lélekszámú török oldal ezt szeretné, a létszámfölényben levő görög viszont nem.
Az előbbiek 300 ezren vannak (ebből 150 ezren Törökországból települtek ide, a görögök szerint illegálisan), az utóbbiak viszont 800 ezren.
A rotált elnökség nélkül nem lesz népszavazás”
– mondta Akıncı, aki szerint az ország török fele csak így érezhetné magát egyenlőnek az országban. A portál szerint Anasztasziadisz beadhatja a derekát, ha cserébe (részben a nagyobb lélekszám miatt is) a görög oldal kapja meg a fölöslegessé váló zöld zóna területeit.
Emellett van még néhány régió, amelyen vitatkoznak, ez körülbelül a sziget területének egy százaléka. Ezek is szóba kerülnek a tárgyalásokon.
Szóba fog kerülni a védhatalmak esetleges felmentése is. A török oldalon ezt nem szeretnék, attól tartva, hogy
az „anyaország” védelme nélkül a görög oldal egész egyszerűen bekebelezi őket.
Nagy rejtély, sok találgatás tárgya, hogy a török kormány hogyan viszonyul az ügyhöz – írja a BBC.
A portál szerint Erdogan akkor is megpróbálja majd valamilyen formában megtartani a befolyását a sziget (török oldala) felett, ha a csapatait hazahívja. Otthon ugyanis neki ez presztízsveszteség lenne, azt mondanák róla, hogy
„elvesztette Ciprust”.
Másrészt a török elnöknek kőkemény gazdasági érdekek diktálják a megegyezés elősegítését.
A Földközi-tenger mélyén, Ciprus és Izrael között hatalmas földgázmezőket találtak
úgy egy éve. Anasztasziadisz, Benjamin Netanjahu izraeli és Alexisz Ciprasz görög kormányfő háromoldalú tárgyalásokba kezdett egy gázvezetékről, amely Izraelből Ciprusba, onnan pedig Görögországba és az európai kontinensre szállítaná a gázt.
Anasztasziadisz pedig meglebegtette, hogy egy Törökországba tartó gázvezetéket is építhetnek, ha megoldást találnak a sziget újraegyesítésére.
Erdogan szeretne kikerülni az orosz befolyás alól”
– véli Michael Leigh, a Német Marshall Alapítvány képviselője, aki szerint ez a vezeték lehetőséget adna a török államfőnek a szabadulásra.
Az oroszok látszólag kimaradtak eddig az eseményekből, de az egyesítés pártfogói attól félnek, hogy ez csak a látszat. Hiszen ők rosszul járnának a gázvezeték megépítésével. Oroszország 2004-ben megvétózott egy, az egyesítés lebonyolítását segítő határozatot az EBSZ Biztonsági Tanácsában. A határozat akkor lépett volna hatályba, ha az egyesítést megszavazzák, ez végül nem történt meg.
Az oroszokat szoros politikai, kulturális és vallási kötelék fűzi a görög ciprusiakhoz,
és régóta számítanak nagybefektetőnek az országban. Az aggodalmak szerint Oroszország ezeket a kötelékeket használhatja fel, hogy a görög nacionalista csoportok támogatásával meggátolja az egyesítést.
Ezzel ugyanis megakadályozhatná, hogy a már említett gázvezeték megépüljön, és még borsot is törhetne az Európai Unió orra alá.
Az Európai Unió kapott pár nagy pofont az elmúlt néhány évben, elég csak a gazdasági problémákra, a migránsválságra vagy a brexitre gondolni.
Ha sikerülne elősegíteni egy, a Közel-Kelet kapujában álló tagország újraegyesítését, és ezzel véget vetni 43 évi megosztottságnak, az komoly sikerélmény lenne.
Nem véletlen, hogy csütörtökön maga Jean-Claude Juncker is Genfbe látogat.
„Az EU nagyon rossz passzban van” – mondta Neoklisz Szilikiotisz, a legnagyobb ciprusi ellenzéki csoport, a Progresszív Munkáspárt EP-képviselője. „Szükségük van erre a sikertörténetre. Ráadásul az áhított megbékélés egy keresztény és egy muszlim közösség között jönne létre” – teszi hozzá.
Az biztos, hogy manapság elég nehéz megjósolni a népszavazások eredményét. A 2004-es népszavazáskor a görögök 76 százaléka szavazott nemmel, míg a törökök 65 százaléka igennel – közölte a Guardian.
A múlt hónapban végeztek néhány közvélemény-kutatást a szigeten.
A görögök 65 százaléka szerint nem igazán létezik jó megoldás, a törökök 89 százaléka szeretné, ha maradnának török katonák a szigeten, és közel a felük zárkózik el attól, hogy a görög oldalnak földeket adjanak át (ami ugye a területi viták rendezése során megeshet).
A politikai elit mindkét oldalon az egyesülés mellett áll, de itt is, ott is egyre népszerűbbek a nacionalista, megegyezésellenes csoportok.
Az Euronews szerint mindenesetre a tárgyaláson részt vevő ENSZ-diplomaták úgy gondolják: nehéz lesz megegyezni, de lehetséges.