A 78 éves Horst Wächter, a néhai SS-tábornok hat gyermeke közül a negyedik, vasárnap a krakkói vajdasági kormányzói hivatalban adta át a három műalkotást: egy festményt a Potocki-palotáról, egy asztallapba beleapplikált térképet a 17. századi Lengyelországról és egy Krakkót a reneszánsz idején ábrázoló metszetet.
- Valószínűleg ez az első eset, hogy a legfontosabb náci megszállók családjának egy tagja visszaszolgáltat olyan műkincseket, amelyeket a háború alatt loptak el Lengyelországból - mondta az átadási ceremónián Ryszard Czarnecki, az Európai Parlament alelnöke.
A Jog és Igazságosság (PiS) lengyel kormánypárt tagja
reményét fejezte ki, hogy a gesztus más családokat is a lopott műkincsek visszaszolgáltatására késztet.
Wächter ellentételezés nélkül adta vissza a kincseket Krakkónak, de nem tanúsított különösebb megbánást családja nevében. Azt mondta, hogy csupán 1985-ben elhunyt édesanyja emléke előtt tiszteleg a gesztussal.
Az egyik visszaadott műalkotás, Julia Potocka (1818-1895) grófnő egy kis festménye Artur Potockit ábrázolja, amint a palota erkélyéről búcsút int hintón távozó rokonainak. Horst Wächter szerint anyja nagyon szerette ezt a képet, mindig abban a szobában tartotta, amelyben éppen lakott. Az asszony a Potocki-palotából vitte el a képet, ahol kormányzóvá kinevezett férjének a hivatalát berendezték.
A My Nazi Legacy című 2015-ös dokumentumfilmben Otto Wächter fia elismerte, hogy anyja "büszke náci" volt. Meg volt győződve arról, hogy férjének igaza volt, helyesen cselekedett, és soha egy rossz szót sem szólt róla.
Horst Wächter úgy tartja, hogy apja is csak egy fogaskerék volt a náci gyilkológépezetben,
nem terheli felelősség azért, amit tennie "kellett".
A The Guardian című brit lap szerint Julia Potocka festményét Horst Wächter már évekkel ezelőtt megpróbálta visszaadni a Potocki-családnak, de annak tagjai
nem voltak hajlandók szóba állni egy náci fiával.
A restitúció végül Magdalena Ogórek lengyel politikus és történész közvetítésével jött létre, aki kutatásokat végzett egy Otto Wächterről szóló könyvhöz és több interjút is készített az Ausztriában élő Horst Wächterrel.
Ogórek, aki maga is látta a Lengyelországból elhurcolt tárgyakat kutatásai közben, elmondta, hogy
egyáltalán nem kellett rábeszélni Horst Wächtert a visszaadásra,
keményebb dió volt meggyőzni a lengyel illetékeseket arról, hogy tárgyalásba bocsátkozzanak.
Wächter parancsára 1940-ben 68 ezer zsidót űztek el Krakkóból, a rákövetkező évben pedig gettóba terelték a megmaradt 15 ezer zsidót. Az általa elrendelt kivégzések azután is folytatódtak, hogy 1942-ben Galícia kormányzója lett.
Wächter 1949-ben rejtélyes körülmények között halt meg Rómában,
ahol arra várt, hogy más náci szökevényekhez hasonlóan a Vatikán őt is Dél-Amerikába menekítse. Ogórek lehetségesnek tartja, hogy Wächtert meggyilkolták.
A krakkói volt kormányzónak Alois Hudal osztrák püspök adta fel az utolsó kenetet, és a Vatikán titkos levéltárában Ogórek rábukkant egy Hudaltól származó dokumentumra, amely szerint Wächtert megmérgezhették.