Igenis léteznek ilyen helyek.
A nevükön kell neveznünk őket, és tennünk kell valamit ellenük
- mondta az interjúban az úgynevezett no-go zónákra utalva Angela Merkel német kancellár, aki két éve, a migránsválság kezdetekor még tiltakozott a feltételezés ellen - írta a Magyar Idők. Azokra a városrészekre utalt, ahol gyakorlatilag tehetetlenek a hatóságok, ahol erőszakos migránsok uralják az utcákat, ők mondják meg, hogy mi a törvény.
A mostani interjúban azonban már egyértelműen elismerte, hogy a hatóságok nem tudják az összes város összes negyedében érvényesíteni az államhatalmat. Berlin, Köln, Dortmund, Kaiserslautern vagy Mönchengladbach egyaránt otthont ad olyan lakónegyednek, ahol alternatív társadalmak alakultak ki migránsokból, akik saját törvényeik szerint élnek, és az állami szervek már nem tudnak beleavatkozni az eseményekbe.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök már 2016 áprilisában arról beszélt,
ha baloldali kormány kormányozna most, akkor több százezer menekült lenne már itt, és három év múlva azt sem tudnánk, Londonban, Párizsban vagy Budapesten vagyunk éppen.
A nyugati és hazai balliberális média óriási sipákolásban tört ki ezután a nyilatkozat után. Szintén 2016-ban jelentette meg a kormány azt a kiadványt, amiben bemutatta a nyugat-európai no-gó zónákat. Akkor Nagy-Britannia, Németország, Svédország és Franciaország nagykövetsége tiltakozott.
A hatóságok a hivatalos megkeresésekre mindig tagadóan válaszolnak, sőt politikai okokból Németországban származási alapon nem is gyűjtenek adatokat a bűnözőkről, ám a személyes kutatások esetén, nevük elhallgatását kérve sokszor elmesélik a valós helyzetet.
A félmilliós Duisburgban hatvanezer iszlám hátterű ember él,
egyes utcákat teljes egészében a bandák uralják.
Sötétedés után a tömegközlekedés rendkívül veszélyes, a rendőrök – különösen a rendőrnők – állandó zaklatásnak vannak kitéve.
Rainer Wendt, a német rendőrszakszervezet vezetője a Spiegel című német magazinnak korábban bevallotta, egyes berlini és duisburgi kerületekben a „kollégák nem merik leállítani az autójukat, mert 40-50 ember azonnal körbeveszi őket".
Duisburg Marxloh városrésze a Magyar Idők cikke szerint a német integrációs politika kudarcának élő mementója. Itt a húszezres lakosság fele külföldről érkezett, összesen kilencven országot képviselnek. A városban nagyjából tízezer embernek nincs semmiféle egészségbiztosítása, és
körülbelül négyezer kisgyereket nem tudnak beoltani, így növekszik a járványok kockázata is.
Az N24 tévé beszámolója szerint az egykor népszerű lakó- és bevásárlónegyed ma bűnözői csoportok uralma alatt áll. „A rendőrség kizárólag megerősített egységgel hajlandó behajtani Marxlohba, még egy egyszerű koccanás esetén is számos autóra van szükségük. Túlságosan sűrűn veszik körbe őket helyi agresszív bandák tagjai, akik leköpködik és fenyegetik őket. Egy év alatt a rendőrség hatszáz alkalommal ment ki Marxlohba négy vagy több autóval" – hangzott el a tévéműsorban.
A helyiek szerint a migránscsoportok „szabadidős tevékenységként" fogják fel az erőszakot. Duisburg Laar negyedében két libanoni származású család irányítja az utca életét, akik a területet sajátjukként kezelik, s a beszámolók szerint nagyon rövid idő alatt képesek több száz ember mozgósítására. Gelsenkirchenben kurd és libanoni családok harca dúl az utca irányításáért, ők is rengeteg „katonával" rendelkeznek, akik a rendőrök érkezésekor azonnal támadnak, de fiatal koruk miatt legtöbbször elkerülik a büntetést.
A helyi rendőrség állítólag találkozott is a libanoni bandák vezetőivel, akik közölték, a hatóságok teljesen esélytelenek, így kizárólag akkor lesz béke, ha a bandák ezt így akarják.
Az utcai csoportok vezetői más bűnözői hálózatok tagjai, amelyek mára rengeteg helyen átvették az irányítást, saját szabályaik szerint irányítják az „alternatív társadalmat",
a rendőrség pedig tehetetlen velük szemben.
Jól jelzi a beágyazottságukat, hogy a törökök és kurdok közötti, közel-keleti háborúra szinte élőben reflektálnak Németországban. Január végén Hannover repterén 180 ember verekedett össze, mivel nézeteltéréseik voltak arról, vajon helyes-e Ankara beavatkozása Észak-Szíria kurd lakosságú vidékein.
Mint arról korábban beszámoltunk, újabb német városban tiltják meg a menedékkérők és oltalmazottak beköltözését, ezúttal a Rajna-vidék-Pfalz tartománybeli Pirmasensben. A közös terhek elosztását szabályozó kvótarendszer alapján Pirmasensnek a tartományban elhelyezett menedékkérők és oltalmazottak 0,99 százalékát kell befogadnia, de 2,33 százalékuk lakik ott – indokolta a rövidesen életbe lépő beköltözési tilalmat Anne Spiegel tartományi integrációs miniszter.
A 40 ezer lakosú város egykor a német cipőgyártás központja volt. Az ágazat leépülése révén elveszítette lakossága egyharmadát, és ott a legmagasabb – januári adat szerint 12,5 százalékos – a munkanélküliség az egész tartományban. A gazdasági hanyatlással a lakhatási költségek is csökkentek, és
az alacsony lakbérek vonzzák a menedékkérőket, menekülteket.
A nagymértékű beáramlás veszélyezteti a beilleszkedés sikerét.
Korábban az alsó-szászországi Salzgitterben, Delmenhorstban és Wilhelmshavenben, és a szászországi Freibergben függesztették fel a menedékkérők befogadását a település integrációs képességének kimerülése, az ellátórendszerek túlterheltsége miatt, a brandenburgi Cottbusban pedig azért, mert több incidens és erőszakos bűncselekmény nyomán felerősödött a feszültség a helyiek és a menedékkérők között.