Tegyük újra naggyá Svédországot – trumpi mintára ez lett a jelszava a bevándorlásellenes Svéd Demokratáknak (SD), akik
az egyik legnagyobb áttörést érhetik el a vasárnapi parlamenti választáson.
A legutolsó kutatások szerint nagy verseny várható a skandináv államban a kormányzó szociáldemokraták, a jobbközép Mérsékelt Párt és az SD között. Egyelőre lehetetlen megmondani, hogy a három párt milyen sorrendben végez majd.
Az éles verseny ellenére egyelőre nem lehet igazi választási hangulatot érzékelni Malmőben, Svédország harmadik legnagyobb városában. Az utcákon csak elvétve lehet választási plakátokba futni, és azoknak a képi világa is meglehetősen unalmas. A pártok standjai is csupán egyetlen téren találhatóak meg. Túlságosan nagy érdeklődés nincsen irántuk, egyedül az SD sátra körül van nagyobb mozgolódás.
Nagyjából 20-25 százalékos eredményre számítunk, ha sikerül 25 százalék fölé kerülnünk az csoda lenne
– magyarázza a bevándorlásellenes párt egyik szimpatizánsa. Hamar szóba kerülnek a mostani voksolás legnagyobb kérdései: a bevándorlás, a bűnözés és az integráció. Egyöntetű az álláspont, hogy
minél előbb véget kell vetni a migránsok beözönlésének,
akit pedig lehet, azt minél előbb ki kellene utasítani. A növekvő bűnözés ellen pedig több rendőrre és nagyobb hatáskörre lenne szükség.
Alapvetően megváltozott az elmúlt évtizedekben Malmö légköre, az egykor nyugodt város mára sok szempontból veszélyes lett
– magyarázta egy férfi, aki hosszú idő óta él a dél-svéd településen.
Aki azt mondja, hogy ennek semmi köze nincsen a migrációhoz, az hazudik.
Azok, akik az európai kontinensről érkeztek, kisebb súrlódásokkal be tudtak illeszkedni a helyi társadalomba, jól fizető munkájuk is van, így pedig nem bűnözésből élnek.
Mindezzel szemben a más kontinensekről érkezők integrációja egyelőre teljes kudarc. A migránsok értelemszerűen először azokat a negyedeket foglalták el, amelyek korábban sem voltak az elit területei. Malmőben ez a Rosengard negyedet érinti, ahol
mára a bevándorlók vették át az uralmat.
Mindezt a folyamatot nagyban segítette, hogy az önkormányzatok sok esetben felvásárolják a lakásokat a migránsoknak, majd pedig az új otthon mellé bőséges juttatásokat is adnak. Egy háromgyermekes család havi szinten mindennel együtt 10 ezer koronát is kaphat, ami nagyjából 310 ezer forintnak felel meg.
Mára ezek a negyedek gyakorlatilag zárt övezetekké váltak, ezekben a legmagasabb a munkanélküliség, a bűnözési ráta, és a kábítószer-fogyasztók aránya. Az integráció ezeken a területeken gyakorlatilag az ellentétébe fordult, sok helyen svéd feliratokat sem lehet látni, az arab, a fárszi és egyéb ázsiai nyelvek dominálnak. Mindezt a baloldali pártok ki is használják, mivel választási prospektusaik ezekben a negyedekben általában arabul vannak. Ezen negyedek másik jellemzője, hogy napközben az életerős férfiak az utcákon a különféle kávézókban, plázákban ücsörögnek.
Mára azonban a migránsok nemcsak ezekben a zárt negyedekben vannak jelen. Általában, ha egy család betelepül egy környékre, akkor az ingatlanok ára elkezd gyorsan zuhanni, aki kicsit jobban áll anyagilag az minél előbb elköltözik.
Az elköltözők helyére pedig újabb migránsok érkeznek, akik így nagyjából öt év alatt egy-egy környék arculatát teljesen megváltoztatják.
Ezen folyamat keretében a svéd őslakosság lépésről lépésre egyre kijjebb szorul a városból, míg a migránsok átveszik az uralmat. A svédek közül egyedül a maoisták, vagy a hippik maradnak.
A mostani helyzetben a svéd jóléti állam egyre nehezebben fenntartható, mivel a beérkező migránsok jóval kevesebb jövedelmet termelnek meg, mint a korábbi generációk.
A bevándorlók ellátása is jelentős összegeket emészt fel, bár pontosan nem lehet tudni mennyit,
mert a különféle költségeket külön költségvetési sorokon helyezik el, és év közben is folytonosan változnak a kiadások. A még többségi társadalmat pontosan ezek a kiadások zavarják a legjobban, mert például sok egészségügyi ellátás esetében a migránsok hamarabb jutnak a szolgáltatáshoz, mint akik rendesen fizetik a társadalombiztosítási díjakat.
Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mindezen anomáliák ellenére, mégis a baloldal és a pártok nagy része, miért helyesli a migrációt? Az egyik legfőbb ok, hogy ezek az emberek szinte biztosan a baloldalra fognak voksolni, ha választójogot kapnak, mert nagyrészt tőlük függenek a jóléti juttatások miatt. Érdemes arra is emlékeztetni, hogy bár a parlamenti választáson csak a svéd állampolgárok voksolhatnak, de az önkormányzatin már azok is, akik legalább három éve élnek az országban. A 2015-ös menekültáradattal érkezők tehát már az idei önkormányzati voksoláson is szavazhatnak.
Nagy változások kezdődtek Svédországban, felnőtt egy generáció, ami nem kér már a korábbi korszakok válaszaiból, fontosnak tartja, hogy Svédország őrizze meg azt a kulturális és szociális képét, ami rögzült a világban róla. Mindez azonban egyre inkább veszélybe kerül, mert
jól láthatóan az ország egyre kevésbé képes megbirkózni a migrációval.
Az ideérkezők megtartják a kultúrájukat, és nem lesznek lojálisak a svéd államhoz. A bajt csak tetézi, hogy sok náció importálja az etnikumközi konfliktusait Afrikából vagy a Közel-Keletről.
Az, ami Hollandiában és Belgiumban már megtörtént, vagyis, hogy a bevándorlók politikai pártokat hoznak létre, és azok segítségével lépnek fel az integrációs törekvésekkel szemben, Svédországban még nem következett be. Párhuzamos társadalmak már egyértelműen léteznek, és mivel a bevándorlók körében a gyermekvállalási kedv nagyobb, mint az őslakosok körében, ezért a jövőben várhatóan tovább nő a migránsok súlya a svéd társadalomban.