A társadalomtudós álláspontja szerint Amerikának égető szüksége lenne egy bébibummra, azonban számos olyan tényező van, ami fogamzásgátlóként hat a társadalomban.
Mosher úgy véli, hogy
Donald Trump megválasztása óta az amerikai kapitalizmus nagy motorja ismét teljes gőzzel robog,
de különös módon az emberek továbbra is vonakodnak a gyermekvállalástól.
A szerző felidézi, hogy a születési ráta zuhanása a – 2008-tól 2016-ig tartó – nagy recesszió alatt aligha meglepő, hiszen ki akarna gyermeket hozni a világra egy munkahelyek hiányától szenvedő, stagnáló gazdaságba?
A 2016-os választást követő prosperitásnak a születések gyors növekedését kellett volna eredményeznie, ahogyan az a múltban is történt; ez azonban várat magára,
hiszen a nagyvonalú adócsökkentések és a középosztály növekvő jövedelmeinek ellenére a születési ráta továbbra is az amerikai történelem valaha volt legalacsonyabb szintjén mozog.
Steven W. Mosher megjegyzi, hogy jelenleg
átlagosan 1,7 gyermek jut egy párra, amely a népesség fenntartásához szükséges 2,1 alatt van.
Ezek a lehangoló számok az Amerikában született állampolgárok számának erősen csökkenő tendenciáját vetítik előre az elkövetkezendő évekre
– teszi hozzá a szerző.
A társadalomtudós szerint erre majd egyesek megvonják a vállukat, mondván, az amerikai születési ráta még mindig magasabb, mint a német, és hozzájuk hasonlóan Amerika is könnyedén importálhatná a szükséges munkaerőt.
Olyan ez, mint azzal vigasztalni egy szívelégtelenségben szenvedő beteget, hogy jobb helyzetben van, mint a haldokló beteg a szomszéd ágyban – fogalmazza meg őszinte és kemény véleményét ennek kapcsán Mosher, aki szerint
Angela Merkel német kancellár a migránskaravánok beengedésével jelentős társadalmi és gazdasági kudarcot idézett elő hazájában.
A szerző úgy véli, hogy az Egyesült Államokba mostanra visszatelepített gyárakkal és a történelmi mélyponton lévő munkanélküliségi rátával növekedni fog a nyomás a migránsok importálására, holott sokkal jobb lenne, ha a munkások következő generációja a külföldi helyett „Made in America” lenne, amelynek előnyeit számos statisztika és kutatás is igazolja.
A születési ráta növeléséhez az Y generációt arra kell ösztönözni, hogy házasodjanak meg, és vállaljanak gyereket
– szögezi le Steven W. Mosher, aki szerint ez a generáció rendkívül terméketlennek bizonyul a diákhitel-adósság óriási szintje miatt, valamint amiatt, hogy a házasság helyett az „együttélést” preferálják, a fiatal férfiak pedig vonakodnak felelősséget vállalni a házasság és a család iránt.
A probléma megoldásához a társadalomtudós szerint az államnak el kellene engednie a diákhiteleket, és csökkentenie kellene a fiatal párok adóterheit.
„De továbbmennék. Számomra úgy tűnik, hogy azoknak a pároknak, akik hajlandóak három vagy több gyermeket felnevelni, nemcsak el kell engedni a diákhitelüket, hanem mentesíteni kellene őket valamennyi szövetségi adótól” – írja a szerző a publicisztikájában, aki az írását a következőképpen zárja:
„John F. Kennedy egyszer azt mondta: a gyermek a világ legértékesebb erőforrása és a legjobb reménye a jövőre nézve. Valójában ők az egyetlen reményünk a jövőre nézve.”