Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Szédületes felívelést mutatott be Matteo Salvini és Liga nevű pártja az elmúlt években Olaszországban. A 2014-es európai parlamenti választásokon a párt még csupán csak 6,15 százalékot ért el, míg a 2018-as parlamenti választáson már több mint 17 százalékot.
Az idei EP-választáson Salvini győzött, és pártja a szavazatok 34,3 százalékával Olaszország vezető politikai erejévé vált.
Mitől is lett ilyen sikeres ilyen rövid idő alatt a Liga?
Az okot a pártvezető személyében kell keresni, Matteo Salviniben. A középosztálybeli családi háttérrel rendelkező Salvinit fiatalkori radikalizmusa és szociális érzékenysége kezdetben az akkor még Északi Liga nevű párt baloldali szárnya felé sodorta, amit idővel fel is róttak neki bírálói. Ezekre később a következőképpen reagált, miután szövetségre léptek a Marine Le Pen és Geert Wilders vezette pártokkal: „Az európai jobboldalban ma több baloldali értéket látok, mint a tényleges baloldalon.
Szóval én nem látok semmi különöset abban, hogy párbeszédet folytatunk azokkal, akik megtestesítik az ellenállást ebben a hibás Európában.
Salvinit mindössze 20 évesen, a '93-as helyhatósági választásokon beválasztották a milánói képviselő-testületbe önkormányzati tanácsosnak. Ezen tisztséget egészen 2012-ig töltötte be, majd egy évre rá a párttagok elsöprő többsége az Északi Liga főtitkárává választotta meg, ez pedig nemcsak az ő életében, hanem pártja számára is gyökeres változásokat hozott. Salvini gyakorlatilag a legnehezebb időszakban vette át az Északi Liga irányítását, hiszen a párt korrupciós botrányba keveredett, és népszerűsége rekordmélységbe zuhant.
A kezdetben széles ideológiai spektrumon működő, Észak-Olaszország elszakadását zászlajára tűző pártot visszahozta a realitások talajára, majd egy karakteres jobboldali, euroszkeptikus, antiglobalista irányt szabott az Északi Ligának, amelynek
felívelését a baloldali kormányok kudarcba fulladt gazdaságpolitikája – ezzel párhuzamosan a Berlusconi nevével fémjelzett jobbközép hanyatlása –, majd a 2015-ben kirobbant bevándorlási válság hozta el.
Számos más nyugat-európai országhoz hasonlóan az illegális bevándorlás kérdése, valamint az arra adott elhibázott válasz Olaszországban is földcsuszamlásszerű változást eredményezett a pártrendszeren belül. A Salvini vezette Északi Liga a baloldali, populista Öt Csillag Mozgalom mellett a migráció okozta konfliktusok legnagyobb szószólója lett.
A 2018. március 4-én lezajlott olaszországi parlamenti választásokon Salvini pártja a Forza Italiával, az Olasz Testvérekkel és a bejutási küszöböt végül el nem érő kereszténydemokratákkal lépett választási szövetségre. Az Északi Liga föderalista múltja azonban akkor még csökkentette a párt lehetőségeit, emiatt 2017 decemberében a pártvezetés arról döntött, hogy Liga (Lega) néven mérettetik meg magukat a választáson, ami végül jó taktikának bizonyult, hiszen délen is népszerűbbé vált a politikai formáció.
„Prima gli Italiani" – hangzott a Liga mottója, ami magyarul annyit tesz:
elsőként az olaszok.
Mindez nem áll messze a Donald Trump kampányában megismert „America First" szlogentől. Az amerikai típusú kampányüzenetek és kampánystratégiák a Liga reformjának jelképeivé váltak, azonban kétségkívül nem ez volt Salvini legnagyobb politikai teljesítménye. A már említett botránytól és a támogatók elvesztésétől szenvedő pártot Salvini a jobboldal legnagyobb erejévé tette.
A március 4-i választásokat követően az Északi Liga végérvényesen „Liga Itáliává" vált, több helyen megdöntve a baloldal és a Forza Italia uralmát. A Ligára több mint 5,6 millió olasz adta le szavazatát, a 2013-as parlamenti választásokon elért 4,1 százalékot követően 17,4 százalékot szerzett, így Olaszország egyik legnagyobb politikai erejévé, és az olasz jobboldal vezető pártjává vált.
A történelem most íródik, és a fiatal jobboldaliak átvették az irányítást –
kommentálta a Liga választási eredményét Marco F. Gallina publicista, akinek a jóslata végül a kormányalakítás során beigazolódott, hiszen a jobboldal elszalasztotta a többséget, a választás üzenetét azonban megértették a „győztesek".
Ennek üzenete pedig a következő volt: kevesebb EU, több határvédelem. Végül ez lett az új kormány összetételének kötőanyaga is.
A Liga vezetőjét a választásokat kísérő hosszas tárgyalások után június 1-jén iktatták be a belügyminiszteri és a miniszterelnök-helyettesi pozícióba, ám kampányígéreteinek betartásával egy percig sem késlekedett.
Matteo Salvini vezérletével az olasz kormány rövid időn belül bizonyította Brüsszelnek és az összes kételkedőnek, hogy igenis megvédhetők a tengeri határszakaszok az illegális bevándorlók áradatától, ahogyan azt korábban a magyar kormány is hangsúlyozta Ausztrália példáján bemutatva.
Salvini a különféle migrációt érintő korlátozások bevezetésével és a kitoloncolások megindítására tett erőfeszítéseivel pár hónap leforgása alatt elérte azt, ami manapság minden európai, jobboldali, cselekvő politikus jutalma: brüsszeli és balliberális ellenszenv, valamint a választók szimpátiájának elnyerése. Mindez pedig elvezetett ahhoz, hogy az EP-választást fölényesen nyerte meg a Liga.
Győzelmében nagy szerepet játszott, hogy Olaszország Salvini intézkedéseinek köszönhetően olyat tett, amely korábban szinte elképzelhetetlennek tűnt.
Míg 2017-ben több mint 15 ezer migráns próbált meg az országba bejutni az év első hónapjaiban, addig ez idén már csak pár száz volt.
Egyértelmű, hogy a belügyminiszter lépései eredményesek.
Salvini korábban kijelentette, hogy a 2018-ig Olaszországot kormányzó baloldal nem azért engedte be a migránsokat, mert jó és nagylelkű volt, hanem mivel (a befogadásuk) évi 6 milliárd eurós üzletet hozott. Salvini arra utalt, hogy az olasz állam korábban ennyit költött évente az Olaszországba érkező bevándorlók ellátására, de mint kiderült, a források több esetben helyi politikusokat, civil szervezeteket vagy az olasz szervezett bűnözést gazdagították.
Belügyminiszterként Olaszország határait és a lakosok biztonságát védem
- mondta Matteo Salvini. Hozzátette, képtelenség volt milliárdokat költeni hamis menekültek hadseregének fenntartására.
Salvini népszerűsége az EP-választási győzelmet követően is megmaradt. Jól látszik, hogy szoros összefüggésben van a politikus pártjának népszerűség-növekedése azzal, hogy élesen ellenzik az illegális bevándorlást, és a belügyminiszter nem nyitja meg az olasz kikötőket a fekete-afrikai migránsokat szállító hajók előtt.
A Liga támogatottsága mára 36-38 százalékra nőtt.
Mindez elvezetett ahhoz, ahogyan arról Salvini maga is többször beszélt, hogy pártja népszerűségét kihasználva változtassa meg az olasz belpolitikát. A Liga vezetője véget vetett az Öt Csillag Mozgalommal való koalíciónak. A belügyminiszter mindent megtett az elmúlt időszakban annak érdekében, hogy látványos eredményeket érjen el az ország biztonságát illetően. Matteo Salvini ügyesen taktikázott, jó a stratégiája, és annak ellenére, hogy nem kormányfő, a kormány gyakorlati irányítója lett.
A történelmi mélyponton lévő olasz baloldal, a Demokrata Párt, valamint az eltűnés szélére került Öt Csillag kétségbeesetten próbálkozik egy új kormány létrehozásával, hogy elkerüljék a számukra bukást ígérő előrehozott választást. Ez azonban - még ha sikerülne is egy koalícióba vinni az egymástól távol álló pártokat - vélhetően csak tovább csökkenti a népszerűségüket. Egy, az olaszok alig egyharmadának támogatásával rendelkező kormány nagyon gyorsan megbukna. Így előbb vagy utóbb, de úgy tűnik, törvényszerűen Matteo Salvini lesz az olasz miniszterelnök.
