Szemben a sok európai országban alkalmazott, kifejezetten elnagyolt szabályrendszeren nyugvó gyakorlattal, a magyar veszélyhelyzeti jogrend az Alaptörvényben meghatározott kereteken nyugszik, a kormány számára adott különleges felhatalmazást az Országgyűlés kétharmados többséggel fogadta el, és azt bármikor visszavonhatja. Az Országgyűlés a veszélyhelyzet alatt folyamatosan ülésezik, ellenőrzési jogköre alapján a kormányt beszámoltathatja.
Az EU-s körképből az is világosan látszik, hogy nincs egységes európai gyakorlat a járványügyi helyzetben alkalmazandó „különleges jogrendi" szabályrendszerekre. Nem beszélhetünk „standardokról" sem a különleges jogkörökre vonatkozó felhatalmazás módja, sem azok alanya, sem azok gyakorlása és parlamenti ellenőrzése, sem pedig azok időhorizontja tekintetében. A Magyarországgal szemben e téren megfogalmazott kritikák tehát valójában nélkülözik a valós jogi szempontokat, politikai jellegűek és kettős mércét alkalmaznak. A mostani vádak ráadásul jól illeszkednek abba az elmúlt 10 évet jellemző világnézeti konfliktusba, amely a magyar kormányt politikai és ideológiai okokból támadja, és melynek valódi oka, hogy a magyar kormánypártok kétharmados többséggel rendelkeznek az Országgyűlésben.
Főbb megállapítások:
Néhány európai példa:
1. Nincs egységes európai gyakorlat a kivételes jogrend szabályaiban
Az egyes európai országok különleges jogrendjének szabályrendszerét alapvetően az állami hatalomgyakorlásra vonatkozó történelmi és alkotmányos hagyományok, szokások, nemzeti sajátosságok, közigazgatási intézmények alakították ki. A járványügyi helyzet kezelésére életbe léptetett „speciális állapotra" ezért országonként jelentős eltérés mutatkozik. Nagyok a különbségek e különleges jogrendek vonatkozásában olyan országokban, ahol a 20. század második felében diktatórikus vagy autoriter rezsimek gyakorolták a főhatalmat (közép-kelet-európai országok, Spanyolország, Portugália), mint ahol az elmúlt 70 évben mentes volt az erőszakos hatalomváltásoktól (Benelux-államok, Skandinávia, stb.). Szintén eltérő a különleges jogrend alatt a hatalomgyakorlás módja az elnöki vagy félelnöki berendezkedésű országokban (Franciaország, Románia vagy akár az Egyesült Államok), mint az európai államok többségében, ahol a végrehajtó hatalom feje a miniszterelnök. De más hatalommegosztási gyakorlat van érvényben a szövetségi-föderális berendezkedésű országokban különleges jogrend idején (Németország, Spanyolország, Olaszország, Belgium), hiszen ezekben az államokban a szövetségi kormányok mellett a főhatalom egy részét a regionális szervek különleges jogrend idején is gyakorolják. A magyar veszélyhelyzetre vonatkozó szabályrendszer már csak azért sem állhat szemben az „európai gyakorlattal", mert nincs ilyen gyakorlat.
2. Nincs egységes alkotmányos szintű keretrendszere a kivételes jogrend alkalmazásának súlyos járványügyi helyzetben
A jelenlegi járványügyi helyzetben sok ország nem tud megfelelő alkotmányos szintű szabályrendszerre támaszkodni. Bár két ország kivételével (Dánia és Belgium) minden európai alkotmány szabályozza a különleges jogrend intézményét, az a legtöbb esetben csak háború vagy fegyveres konfliktus esetén alkalmazható, járványok esetén nem. Ez a helyzet Ausztria, Észtország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Litvánia, Németország és Svédország vonatkozásában. Ebben az országcsoportban a járványügyi helyzet kezelésére vonatkozó különleges, a kormányok vagy annak egyes szervei számára többletjogköröket biztosító szabályok nem a legmagasabb jogi normán, az alkotmányon alapulnak, hanem a jogforrási hierarchiában alacsonyabb, általában törvényi szinten kerültek vagy kerülhetnek szabályozásra, sok esetben egyszerű többséggel.
Ezen országok gyakorlatával szemben áll azon országok csoportja, ahol a járványügyi helyzetre alkotmányban lefektetett különleges szabályrendszer, jogállapot (különleges rend, kivételes rend, riadóhelyzet, veszélyhelyzet stb.) vonatkozik. A magyar veszélyhelyzet mögött alkotmányos szintű keretrendszer áll, tehát ebben a tekintetben a magyarországi szabályrendszer a jogforrási hierarchiában a legmagasabb szintű alkotmányos garanciákon nyugszik.
3. A törvényhozási kontroll szűkülése, speciális jogkörökkel felruházott közigazgatási szervek
A legtöbb országban a törvényhozói hatalomnak van valamilyen döntési joga a veszélyhelyzet kapcsán (sok esetben rövid időintervallumhoz kötött utólagos jóváhagyás, pl. Románia), néhány országban azonban nincs ilyen jogköre a parlamenteknek, hanem azt a kormány gyakorolja. Számos esetben pedig a kormány vagy éppen maga a törvényhozás korlátozza a törvényhozó jogkörét s biztosít megnövelt hatalmat a végrehajtó szervek számára.
4. Időbeli korlát kérdése
Számos európai országban találunk példát arra, hogy nincs megkötés a járványügyi helyzet miatt valamely állami szerv részére adott felhatalmazás időbeli korlátjára, vagy ez az időkeret meglehetősen hosszú. Európában van példa féléves (Finnország, Lettország, Litvánia, Svájc), egyéves (Belgium, Málta), vagy a meghosszabbítás lehetőségének köszönhetően akár kétéves (Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Olaszország) felhatalmazásokra is. Időkeret nélküli felhatalmazások: