Hatékony nemzetállami cselekvés, nehézkes uniós bürokrácia

European flags fly at half-mast at EU Commission headquarters in solidarity with the victims of the forest fires in Greece, respecting the national mourning declared by the authorities in Brussels, Belgium on Jul. 25, 2018

A koronavírus-járvány okozta egészségügyi, társadalmi és gazdasági válság eddig soha nem látott kihívás elé állította az Európai Uniót. A szervezet azonban egy politikai feszültségektől döntésképtelen, lassan reagáló intézményrendszer képet mutatta, amit csupán az egyes tagállamok gazdasági érdekei tartanak egyben. A nemzetállamok autonómiája ebben az időszakban azonban megerősödött, és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nemzetállamok saját hatáskörükben gyorsabb, hatékonyabb és a közösség számára eredményesebb döntéseket tudtak hozni, mint az Európai Unió bürokratikus intézményei –írja a XXI. Század Intézet legfrissebb tanulmányában.

A koronavírus okozta krízishelyzetben az EU intézményi válságának újabb körvonalai rajzolódtak ki: a kormányzati szervekben a partnerek nem tudtak közös nevezőre jutni, a parlamenti döntéshozatal nem tudta követni a felgyorsult eseményeket, az Európai Bizottság pedig megkésve és sokszor bizonytalan hatékonyságú eszközökkel tudta csak segíteni a tagállamokat. Az Európai Unió fennállása óta először nézett szembe mély válsággal, aminek kezelésére sem elégséges eszköztára, sem pedig kellő mértékű legitimációja nem volt.

Az elmúlt negyedév fő tanulsága az volt, hogy a kontinenst sújtó válság során a nemzetállami válaszok gyorsabbak és eredményesebbek voltak.

Forrás: AFP/SOOC/Alexandros Michailidis

Több hibás lépés is volt

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) figyelmeztetésére a legtöbb tagállam már február elején megkezdte a járvány elleni felkészülést, az unió erre kevés figyelmet fordított. Továbbá az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) sokáig próbálta bagatellizálni a járvány okozta helyzetet. A szervezet ügyvezető igazgatója például többször is úgy nyilatkozott az EU-n belüli megbetegedések után, hogy továbbra is alacsonynak ítéli a koronavírus elterjedésének veszélyét. Hasonló állásponton volt az Európai Bizottság egészségügyi biztosa is, aki még február végén is úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség korlátozó intézkedésekre a járvány kapcsán.

A veszélyt tehát az unió intézményei és vezetői nem vették komolyan, emiatt pedig elmaradtak az intézkedések is. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a vírus egész Európán végigsöpört.

A vírus megfékezését a brüsszeli túlbonyolított, bürokratikus adminisztráció is gátolta. Ennek bizonyítéka az Európai Kutatási Tanács elnökének lemondása is. Mauro Ferreri lemondását azzal indokolta, hogy csalódott a járványra adott uniós válasz miatt. A kutató elmondta azt is, hogy kidolgozott egy átfogó kutatásfinanszírozó tervet, ám az ellenállásba ütközött a „brüsszeli bürokrácia útvesztőjében.
Az EB elnöke, Ursula von der Leyen is elismerte, hogy amikor a vírus megjelent Európában, nem fordítottak a föderális intézmények elég figyelmet annak megfékezésére. Később az elnök bocsánatot is kért Olaszországtól, amiért nem segítette eléggé a járvány megfékezésében, ezzel elismerve, hogy az unió

nem volt képes érdemi és hatékony segítséget nyújtani a tagállamok számára.

Megkésett segítség a gazdaságnak

A vírus, komoly, 2008 óta nem látott gazdasági válságot is jelent az EU-nak, ami a következő hónapok nagy kihívása lesz. Az Európai Bizottság egy közel 37 milliárd eurós pénzügyi csomagot hagyott jóvá, amelyet a tagállamok a koronavírus elleni védekezésre költhetnek. Fontos azonban tisztázni, hogy
az említett összeg nem plusz forrásként áll a tagországok rendelkezésére, hanem a már eleve az uniós költségvetésben szerepelt pénz átcsoportosításáról van szó,

ami a gazdaság egyéb ágazataiból fog hiányozni.

A pénzügyi átcsoportosítással tehát az Európai Bizottság csupán „tűzoltást" hajtott végre, a problémára azonban sem középtávú megoldási javaslatokat nem fogalmazott meg, sem pedig hosszú távra szóló, a gazdaság szerkezetét is érintő konkrét változtatási javaslatokkal nem állt elő.

A nemzetállamok gyorsabban tudtak reagálni

Az Európai Unió döntéshozó szerveinek, illetve a legfelsőbb végrehajtó intézményének, a Bizottságnak már régóta legitimációs problémái vannak. Utóbbi, mivel „nem választott" testület, így a kezdetektől „demokratikus deficittel" működik, ami a megnövekedett jogkörök miatt legitimációs problémákat vet fel.
Az állampolgárok ezért – illetve a sokak számára „túl távol" történő döntések és az érthetetlen szakzsargont használó politika miatt – elidegenedtek a Bizottságtól és általában véve az Európai Uniótól.

Az integráció által létrejött mai „fél-föderális" együttműködési formával szemben az elmúlt tíz évben – minden kutatás szerint – csökkent az állampolgári bizalom. Az egyes nemzetállamok – az ország sajátosságait és a járvány előrehaladottságát figyelembe véve – saját politikai eszközökkel láttak neki a védekezésnek. Az uniós tagországokban gyakorlattá vált az, hogy a gyorsabb reagálás érdekében a parlamentek az alkotmánnyal és a törvényekkel összhangban különleges felhatalmazást adtak a kormányoknak, amelyek rendeletekkel tudtak reagálni vagy a megelőzés területén, vagy a már tömeges megbetegedések lassítása érdekében. Később azokban az országokban is, ahol a megbetegedések és elhalálozások tragikus mértékeket öltöttek, szintén úgy döntöttek, nem várnak tovább az unió közbeavatkozására, hanem szuverén módon viselkedtek.

Az elmúlt időszak egyik legfontosabb tanulsága az, hogy kizárólag

a nemzetállamok által meghozott szuverén döntéseknek, autonóm intézkedéseknek volt mérhetően hatékony és eredményes következménye.

Így középtávon megjósolható az is, hogy az egyes uniós tagállamok kormányai a gazdasági intézkedések során sem fognak várni a brüsszeli bürokráciára, és saját erőfeszítésekkel, az ország költségvetésének újratervezésével igyekeznek majd talpra állítani a gazdaságot.