Kísérletezni kezdett az embereken a baloldali svéd miniszterelnök, elszabadította a koronavírus-járványt

Sweden's Prime minister Stefan Loefven arrives for a European Union leaders summit focused on Russia sanctions and migration at the European Council in Brussels on December 15, 2016. - A EU summit was focusing on Russia sanctions and migration on December 15, with 27 leaders also meeting over dinner to discuss Brexit, without British Prime Minister Theresa May. (Photo by THIERRY CHARLIER / AFP)

Svédország baloldali miniszterelnöke és kormánya a világ többi államával ellentétben különutas védekezést választott a koronavírus-járvánnyal szemben, aminek az volt a lényege, hogy nem védekeztek. Ennek a vége az lett, hogy a - miniállamokat nem számítva - Svédországban van lakosságarányosan a legtöbb fertőzött, még úgy is, hogy csak akkor tesztelnek, ha nagyon muszáj, és láthatóan manipulálják az adatokat, vagyis a valóságban sokkal több a beteg és a halott, mint amennyit közölnek.

A baloldali propaganda Svédországot rendszerint a tökéletes jóléti állam példájaként, egyfajta földi paradicsomként szokta leírni, ahol kiemelkedő minőségűek a társadalmi-szociális szolgáltatások és nagyfokú a közbiztonság. Utóbbit cáfolják a heti rendszerességgel végrehajtott kézigránátos merényletek, amelyek általában migránsok irányította drogbandák közötti leszámolások miatt történnek. Stockholmot eközben "a világ nemi erőszak fővárosának" is nevezik.

A magas minőségű társadalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos propaganda hazugságát pedig a koronavírus-járvány bizonyította be.

Svédországban ugyanis Stefan Löfven - hegesztői tanfolyamot végzett - baloldali miniszterelnök rászabadította a koronavírus-járványt az országra. Márciusban heteken keresztül magyarázták a kormányzat által fizetett szakértők a közszolgálati svéd médiában, hogy azért nem kellenek szigorítások, mert így hamar kialakul a nyájimmunitás és a svéd egészségügy elbírja a betegeket. Nem bírta, már majdnem 6 ezer a halálos áldozatok hivatalos száma, úgy, hogy a statisztikába gyakorlatilag csak azok számítanak bele, akik kórházban vagy idősotthonban halnak meg. A fertőzöttek hivatalos száma pedig a 10,6 milliós Svédországban 84 ezer, annyi, mint a másfélmilliárdos Kínában. Ráadásul ezzel

egyáltalán nem sikerült elérni a nyájimmunitást, a szomszédos országok is különböző szankciókat vezettek be az országgal szemben.

Stefan Löfven svéd miniszterelnök Forrás: AFP/Thierry Charlier

Löfven a bukás ellenére sem számol le a nyájimmunitásra alapuló elméletével, pedig már Anders Tegnell főepidemiológus is elismerte, hogy talán hibáztak.

Vagyis

a svédek éppen akkor érik majd el a nyájimmunitást, amikor az állampolgárait sikeresen megvédő országok: amikor lesz védőoltás.

Viszont azzal, hogy elszabadították a járványt, más országok polgárait is veszélyeztetik.

Különösen egy olyan járvány esetében lenne fontos a védekezés, ahol az idősebb korosztályok fokozott veszélynek vannak kitéve. Egy pillantást vetve a statisztikai adatokra, látszik, hogy Svédország szűk környezetében, a többi északi államban, ahol megfelelő korlátozó intézkedéseket hoztak, nagyságrendekkel alacsonyabbak a fertőzési és halálozási számok. A Johns Hopkins Egyetem augusztus 14-i adatai szerint ugyanis míg Svédországban 84 300 fertőzést és 5800 halottat regisztráltak, Norvégiában ugyanezek a számok 9800 és 261, Dániában 15 700 és 621, Finnországban 7 700 és 333.

Stockholmi városkép március 26-án, amikor már az egész világban kezdett berobbanni a vírus. Forrás: AFP/Janerik Henriksson

A svédeknél az első megbetegedést január 31-én regisztrálták, az első halottat pedig március 11-én.

A járvány a legsúlyosabban az ottani idősotthonokat érintette, ugyanúgy, ahogy a baloldali vezetésű Budapesten, Svédországban sem sikerült megvédeni az időseket.

Egy május eleji jelentés szerint a Stockholm megyei 400 idősotthonban addigra 212-ben megjelent a koronavírus, június elsejéig pedig 2036 idős ember halt meg ezekben az intézményekben. Egy másik jelentés arra világít rá, hogy a korlátozások elmaradásával az is hozzájárult a terjedéshez, hogy ezekben az otthonokban a dolgozók közel kétharmada alacsony jövedelmű, rövid távú órabéresként, vagy ideiglenes munkaerőként dolgozik. Ezek az emberek pedig többségében több munkahelyet vállalnak és tömegközlekedést használnak, a háztartásaikban pedig jellemzően nagyobb a zsúfoltság is, amik így együtt drasztikusan növelik a fertőzés behurcolásának kockázatát. Az idősotthonokra vonatkozó korlátozásokat a svéd kormány már csak április elsején vezette be, amikorra már például a stockholmi otthonok harmadában jelen volt a vírus.

A svéd baloldali kormány egész egyszerűen magára hagyta az időseket.

Az elhibázott járványügyi védekezés miatt joggal kezdték el támadni a Lövfen-kormányt azzal, hogy gyakorlatilag emberkísérletbe kezdtek, feláldozva saját állampolgáraikat. Sokáig ugyanis nem is hoztak egészségügyi előírásokat és szabályozásokat, pusztán ajánlásokat bocsátottak ki.

A svéd modell bukásához az is hozzájárult, hogy a kormány és a védekezés irányítói többször is hangoztatták, hogy más országokhoz hasonlóan céljuk, hogy ne terheljék túl az egészségügyi ellátórendszert, ami egyébként se lett volna túl nehéz, tekintve hogy a februári adatok szerint az európai országok közül Svédországban volt a legkevesebb az egy főre jutó intenzív betegágyak száma.

Csak összehasonlításképpen: a legfrissebb adatok szerint az egymillió főre jutó halálozások száma a különutas Svédországban 572, Norvégiában 47, Dániában 107, Finnországban pedig 60.

Azóta Lena Hallengren, szociáldemokrata egészségügyért és társadalmi ügyekért felelős miniszter elismerte a hibájukat, bár a felelősséget próbálta részben az emberekre hárítani:

Nem tudtuk megvédeni az idős embereket. Ez nagyon komoly bukás az egész társadalom számára.

Svédországban - a miniállamokat nem számítva - lakosságarányosan a legtöbb a fertőzött és - Belgium után - a második legtöbb a halálos áldozat.