Kisfiúkat ronthatott meg, négyszer került ilyen botrányba az egykori francia baloldali miniszter, most baromságnak nevezi, hogy korábban petíciót írt alá a pedofilok védelmében

Marhaságnak nevezte a sokszoros baloldali miniszter, Jack Lang az Europe 1 rádióadónak, hogy annak idején petíciót írt alá a pedofilok érdekében. 1977-ben írta alá, és három pedofil férfit védett így. Azt követelték, hogy a szexuális aktusba való beleegyezési korhatár alacsonyabb legyen: 13 év. Azaz, Jack Lang szerint egy 13 éves lánnyal, vagy éppen fiúval bárki, bármikor szexuális kapcsolatba léphet, ha az a lány vagy fiú, úgymond, beleegyezik. A francia történelemben nála senki nem volt hosszabb ideig szocialista párti miniszter (1981 és 2002 között összesen több mint 12 évig, különböző baloldali kormányokban). Annak ellenére, hogy legalább négy alkalommal felmerült az erős gyanú, hogy kisfiúkat rontott meg. Jack Lang mindig mindent tagadott, azt is, amikor korrupcióval gyanúsították: ebből egyébként még bírósági ügy is lehet, 2019 őszén a francia ügyészség vizsgálatot indított. A pedofilbotrányokat a francia ügyészség sohasem vizsgálta.

Jack Lang jelenleg az Arab Világ Intézetének igazgatója.

„Az egy baromság volt." Az Európa 1 mikrofonjánál Jack Langgal, az egykori kultusz- és nemzeti oktatási miniszterrel Sonia Mabrouk készített interjút, és tett fel kérdést az 1977-es pedofíliát védő petícióval és annak aláírásával kapcsolatban. „Nincs mentség a vérfertőző és a pedofil cselekedetekre" – ismételte többször, hangsúlyozva, hogy azóta meggondolta magát.

Jack Lang

1977 januárjában a Le Monde című napilapban megjelent petíció a szexuális aktusba való
beleegyezési korhatár 13 éves korig való leszállítását propagálta. A cikket és az aláírásgyűjtést három férfi bírósági ügyének kedvező kimenetele érdekében fogalmazták meg, akik 12, illetve 13 éves kislányokat filmeztek és fényképeztek le „szexuális játékaik" során.

„Úgy véljük, hogy egyrészt nyilvánvaló aránytalanság áll fenn a „bűncselekmény" minősítése, amely egy ilyen mértékű súlyosságot igazolna, és az állítólagos tények természete között; másrészt a törvény elavult jellege és egy olyan társadalom mindennapi valósága között, amely hajlik arra, hogy elismerje a gyermekeknél és serdülőknél eleve létező szexuális életet. [...] A francia jog ellentmond önmagának, amikor elismeri a megkülönböztető képességet egy tizenhárom vagy egy tizennégy éves kiskorúnál, akit meg és el lehet ítélni, miközben megtagadja tőle ezt a képességet, ha az érzelmi és a szexuális életében való döntésről van szó"- olvasható az akkori petícióban.

„Értelmiségiek sora"

Jack Lang ezt a petíciót korának kontextusába próbálta helyezni.„Ez 1968 után volt, egyfajta liberális szél vitt bennünket. Ez a petíció elfogadhatatlan volt"- védekezett. Az egykori szocialista miniszter a petícióban való részvételét egy bizonyos perspektívába akarta helyezni azzal, hogy felsorolta azokat a hírességeket, akik azt szintén aláírták. „Nagyon sokan voltunk akkoriban, akik aláírtuk: ott volt Daniel Cohn-Bendit, Michel Foucault, a kor vezető értelmiségének krémje" - mentegetőzött Jack Lang. – És nem csak mi voltunk, akik így gondolkodtunk. Mások is, különösen Catherine Doltót [orvost, gyermekegészségüggyel kapcsolatos könyv szerzőjét] említeném meg, aki szintén ezt a fajta meggyőződést vallotta".

Daniel Cohn-Bendit 2020-ban Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Frank Rumpenhorst

A petíció aláírói között sokan a baloldali és az értelmiségi, úgynevezett elitből valók voltak, köztük Bernard Kouchner, Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Louis Aragon, André Glucksmann, Gilles Deleuze, Roland Barthes, Francis Ponge vagy Guy Hocquenghem.

Szembesülve Sonia Mabrouk kérdéseivel, aki úgy reagált, legalábbis valahogy „próbálja őt megérteni", Jack Lang elveszítette önuralmát. „Ötven évvel ezelőtt írtunk valami baromságot" - kiáltotta.

Mit kellene tennem? Legyek öngyilkos itt és most maga előtt?

A hetvenes években a pedofília Franciaországban a baloldali értelmiségi világban voltaképpen elfogadott volt, elég Daniel Cohn-Bendit könyvére és nyilatkozataira utalni.

„Amit Olivier Duhamel elkövetett, az szégyen."

Amikor Olivier Duhamelről és a vele való kapcsolatáról kérdezték, az egykori miniszter
elhatárolódott, és kifejezte, hogy sokkolta őt az ügy. „Szégyen, amit Olivier Duhamel elkövetett, a vérfertőzésre és a pedofíliára nincs mentség" - mondta Jack Lang.

Olivier Duhamel Forrás: AFP/Stephane De Sakutin

Mint ismert, a Sciences-Po elnökéről, az ismert baloldali politológusról saját nevelt lánya írta meg a múlt héten megjelent könyvében, hogy Olivier Duhamel a 14 éves nevelt fiát éveken át megerőszakolta. Később az is kiderült, hogy a család legközelebbi barátja volt abban az időben Elisabeth Guigou, többszörös szocialista miniszternő, aki most azt állította, hogy nem tudott arról, hogy Duhamel a nevelt fiát erőszakolja. Mindez azért érdekes, mert Guigou volt a franciaországi vérfertőzéseket vizsgáló bizottság elnöke. A múlt héten viszont a botrány miatt le kellett mondania.

De ki is Jack Lang, és miért annyira érdekes, hogy mit mond a pedofíliáról?

Francois Mitterrand feltétlen híve és jobbkeze, az egykori színházigazgató, akit először színházi botrányai miatt leváltottak, még a hetvenes években, majd a baloldal 1981-ben kultuszminisztert csinált belőle. Példátlan költségvetéssel dolgozhatott, ennek eredményeként épült a Louvre piramisa, vagy éppen a Bastille Opera.

Azonban életének van egy kevésbé dicső része is. A már 7 éve az Arab Intézetet irányító - 82. évében járó -, azaz a francia baloldal által változatlanul jó állásokkal ellátott Jack Lang (ne felejtsük el, mostani díszes kinevezését voltaképpen Francois Hollande bukott szocialista elnöknek köszönheti) négyszer került közel ahhoz, hogy ilyen-olyan nyomozás induljon ellene mint kisfiúkat megrontó pedofil ellen. Sohasem indult.

Az első még 1982-ben, ez volt a Korál-ügy. Egyes hírek szerint a Nimes-hez közeli, 1968 májusának szélsőlibertinus eszméinek megvalósításáért létrehozott telepen kisfiúkat is molesztáltak, és járt ott Jack Lang is. Néhány évvel később egy cannes-i tánciskolában öngyilkos kisfiú drámai előéletével is összefüggésbe hozták. A kétezres évek elején az úgynevezett Marakech-botrányban is előkerült a neve, itt már politikusok is erősen utaltak rá, hogy olyan orgiákon vett részt, ahova kisfiúkat is elrángattak. De az Epstein-ügynél is szóba került a neve, gyanúsan támogatott egy Jack Langhoz köthető, soha semmi érdemleges munkát nem végző alapítványt. Jack Lang szerint filmet akartak forgatni, csak valahogy aztán mégsem készült el a film. Epstein egyetlenegy francia alapítványnak adott pénzt: éppen ennek.

Miután Jack Lang 1988-ban - Mitterrand újbóli elnöki győzelme után - ismét kultuszminiszter lett, azt kérte elnökétől, hogy (kulturális) minisztériumának ez legyen az új neve: A Szépség és az Intelligencia Minisztériuma.

Végül nem így nevezték el. Ezen kívül mindig minden úgy lett, ahogy Jack Lang akarta.