Miért nem kérnek az amerikaiak a zöld pártokból, és hogyan váltak a környezetvédők ökoterroristává?

APOLLO BEACH, FL - AUGUST 30: Law enforcement officials work to free protesters with Earth First who had connected themselves to each other in front of the Big Bend TECO Power Station in Apollo Beach, Florida on August 30, 2012 on August 30, 2012 in Apollo Beach, Florida. Substantially fewer protesters took to the downtown Tampa streets Thursday as Republican Presidential nominee Mitt Romney prepares to address the Republican National Convention at the Tampa Bay Times Forum. (Photo by Tom Pennington/Getty Images)

Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértőjének írása az Origónak.

Anarchista környezetkufárok? – A „minden ellen" ökoterrorizmus természetrajzáról

Az ökoterrorizmus a radikális környezetvédelem egy sajátos formáját jeleníti meg, amely részben az ökológiával vagy ökofeminizmussal azonos alapokon nyugszik. Az ökoterrorizmus erőszakos attitűdöt, sőt cselekményeket jelöl, amiket általában a környezetvédelem jelszava alatt és annak támogatására követnek el, vagyoni létesítmények, és akár személyek ellen is.

Christopher Manes, a radikális környezetvédelem egyik tudós szakértője szerint az „újfajta környezeti aktivizmus" kompromisszumot nem tűrő, radikális zöld harcosai tulajdonképpen a hagyományos természetvédő politikával fordulnak szembe, és a kapitalizmustól kezdve a globalizációig számos ismert nyugati „jótétemény" újszerű megközelítését hirdetik. Tegyük hozzá, mindezt úgy, hogy ők ezeknek valójában befolyásos haszonélvezői.

Már a mozgalom korai fejlődési szakaszában radikálissá váltak.

A környezetvédelem nemes ügyét kifordító és extrémizmusba hajló felfogást kezdtek képviselni, szélsőséges módszerek arzenáljával,

amik révén gyökeres változást kínáltak a korábban alkalmazott megoldások, módszerek helyett; mindezt idővel politikai ideológiává kovácsolták, az évszázadok során szervesen kiforrott fennálló társadalmi rendszer gyorsabb, sokszor következetlen, akár a szélsőségekig elmenő átalakítási elveinek képviseletével.

Az anarchista, radikális szélsőballal való szoros összefonódásukat jól jelzi a jelmondat: „Pusztítsd el a kapitalizmust, mielőtt az pusztítja el a világot!" – hirdette az Earth Liberation Front. Az egyik legismertebb korai radikális zöld csoport az Earth First! (A Föld az első!) nevű mozgalom volt, amely 1980-ban indult útjára, és például a fakitermelés agresszív akadályozását emelte tevékenységi körébe. A tágabb figyelem középpontjába viszont akkor kerültek, amikor 1998-ban a coloradói Vailben egy sípályát égettek fel, majd egy oregoni terepjáró-kereskedést 1999-ben.

Az Earth First! szervezet tüntetése a floridai Big Bend széntüzelésű erőműnél 2012. augusztus 30-án Forrás: Getty Images/2012 Getty Images/Tom Pennington

A fizikai bombázás eszközét időnként az ökoterroristák is szívesen alkalmazták (akárcsak a „klasszikus" terroristák), így például a Superphénix nukleáris energiaállomás építkezését páncéltörő rakétákkal (RPG-7) támadták meg. Az Egyesült Államokban ökoterrorizmussal vádolt szervezetek közé tartozik az „Animal Liberation Front" (ALF) és az „Earth Liberation Front" (ELF), amelyek kapcsán az amerikai szövetségi nyomozó iroda (FBI) például 2006-ban – a „Backfire"-ügyben – tizenegy, az ELF-hez és az ALF-hez kötődő ember ellen emelt vádat belföldi terrorizmus cselekménye miatt. Az FBI vádja magában foglalja a konspiratív aktivitást, a gyújtogatást, romboló eszközök használatát és egy energetikai létesítmény megsemmisítését is.

Kétségtelen, hogy Amerikában nagy hagyománya van a helyi kezdeményezéseknek, a polgárok önkéntes szerveződéseinek. A nemzetközi NGO-k azonban többnyire a globális központok által megadott utasítások és programok elkötezettjei. Az elmúlt évtizedekben ezek a nem kormányzati szervezetek határokon átnyúló tevékenységet folytató, markánsan politikai jellegű nyomásgyakorló csoportokká váltak, akik sokszor inkább megnehezítik egy-egy környezeti probléma kapcsán a racionális megvitatás lehetőségét.

A zöld párti jelölt, Howie Hawkins és kampánystábja a Wall Street bikája melletti tüntetésükön 2010. október 27-én Forrás: AFP/Don Emmert

A Greenpeace és általában a globális zöldszervezetek pontos pénzügyi hátteréről keveset tudni. Az amerikai Heartland Intézet 2018. december 14-én publikált tanulmánya szerint kifejezetten a profitról szól a szervezet működése, noha az évi legkevesebb 350 millió dollár jövedelmet termelő Greenpeace önkéntes, nonprofit szervezetnek vallja magát. Centralizált és antidemokratikus működésű, globális NGO, amely a lokális, nemzeti zöldszervezetek törekvéseit is igyekszik elfojtani.

A globális zöld erők újabban a szofisztikált radikalizmust is előszeretettel alkalmazzák a fizikai erőszak helyett; ez azt jelenti, hogy úgy akarják átszabni a polgárok életét, hogy többnyire teljesen életidegen javaslatokat tesznek a döntéshozók irányába, túlbonyolított módon közelítenek problémákhoz, és a hétköznapok gyakorlatias világában életszerűtlen ötletekkel rukkolnak elő.

A német Greenpeace újabban például „húsbavágó" intézkedéseket szorgalmaz az állattartás reformja érdekében, közte az állatjóléti adó, valamint a húsra és tejre vonatkozó teljes hozzáadottérték-adó (áfa) bevezetését. A német állattartók megosztásával és a pluszadóval a Greenpeace egy olyan erőszakolt szabályozást teremtene, amelyből persze elvileg kizárnák a biogazdálkodással, és különösen az állatbarát tartással működő gazdaságokat.

A német Greenpeace tüntetése 2017-ben a hamburgi kikötőben Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Bodo Marks

Az ökoterrorizmus jellemzője, hogy az átlagember számára érthetetlen nyelven érvelnek: szerintük például a németek ötször annyi széndioxid-kibocsátást idéznek elő, mint ami az éghajlatnak „észszerű" lenne. Ezért állnak ki például repülési korlátozások mellett is.

A német Greenpeace részéről konkrét javaslatként fölvetődött, hogy minden állampolgár évente összesen három menettérti repülést tehet igazolások használatával. Az ötlet szerint azoknak, akik ennél többször repülnek, más polgároktól kellene igazolást „vásárolniuk".

Ez a példa is jól mutatja, hogy az ökoterroristák tevékenysége elsősorban szimbolikus és meghökkentő jellegű fölvetésekben, akciókban merül ki. Ők hagyományosan a gazdasági szektorok olyan szereplőit támadják, akik viszonylag könnyen állíthatók a negatív kampányok célkeresztjébe: például áruházláncokat, erőműveket, energetikai vállalatokat, farmokat, állattartókat, vágóhidakat, fakitermelő telepeket és sok mást, újabban pedig már a turisztikai központokat is célba veszik. Tudni kell azonban, hogy idővel mindenki ellenséggé válhat a szemükben, aki nem úgy gondolkodik a világról, mint ők. Ezért jelent komoly fenyegetést az ökoterrorizmus a jövőnkre nézve.