Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mi lehet az oka annak, hogy az orosz offenzíva az elmúlt napokban látványosan lassult?
Úgy tűnik, az oroszok nem számoltak egy elhúzódó konfliktussal, elhitték a saját propagandájukat, hogy az orosz ajkú ukránok virágokkal, felszabadítóként várják majd őket. Jól látszik, hogy nem voltak logisztikailag felkészülve arra, hogy ez a háború huzamosabb ideig elhúzódik majd. Ennek láttuk nyomait. Elfogy a benzin a tankokból és egyéb járművekből, megnövekedett az utánpótlás és az új csapatok szállításának ideje is.
Az orosz logisztikai problémákról szóló hírek mekkora részben tulajdoníthatók az ukrán információs hadviselésnek, és mekkora részben lehetnek igazak? Az oroszok tagadják, hogy bármiféle gond van, szerintük a csapataik előrehaladása a terv szerint történik.
Az ukránok nagyon bátran harcolnak és súlyos veszteségeket okoznak az oroszoknak, mindez látszik az Ukrajnából érkező képeken és videókon is. Ráadásul, ha kifogy az orosz katonai járművekből és tankokból az üzemanyag, akkor ezeket az ukrán hadsereg később használni is tudja. Ilyen szempontból biztos, hogy az ukránok nem túloznak akkor, amikor az orosz hadműveletek lelassulásáról beszélnek. Az oroszok persze nem ismerhetik el, hogy hibáztak, vagy azt, hogy a hadseregük feleolyan erős, mint amilyennek azt a díszszemléken mutatják. Azonban az idő még mindig az oroszok kezébe játszik katonailag. Az orosz hadsereg erősebb, mint az ukrán, a légi fölény szintén az oroszok oldalán van, és azzal, hogy Putyin elnök egy nukleáris védőernyőt húzott a hadműveletek fölé, ezzel a NATO-t el tudja rettenteni a közvetlen beavatkozástól, illetve egy légi tilalmi zóna létrehozásától.
A légi tilalmi zóna kérdése egyre gyakrabban kerül szóba. Mik lennének a következményei annak, ha valójában létrehoznának egy ilyen zónát Ukrajna felett?
Mindez azt jelentené, hogy a NATO-nak le kellene lőnie az orosz gépeket, meg kellene semmisítenie az orosz légvédelmi berendezéseket.
A lvivi ukrán katonai bázist ért támadás során például a rakétákat orosz területről lőtték ki, de egy légi tilalmi zóna létrehozását követően hiába nem tartózkodtak Ukrajna területén a támadást lebonyolító gépek, adott esetben Oroszország területén is le kellene lőni olyan gépeket, amelyekről levegő-föld rakétákat küldenek. Ez igaz a Fehéroroszország területén lévő légi bázisokra és légvédelmi berendezésekre is. Az oroszok viszont ezt a háborúba való beavatkozásnak tekinthetik, és például ők leszedhetnék a NATO repülőgépeit, ez pedig a konfliktus eszkalálódásához vezetne. Ezt viszont egyik fél sem akarja.
Volt már arra precedens, hogy egy nem NATO-tagország légterében rendelt el légtérzárat az ENSZ?
Volt ilyen példa Irak és Líbia esetében is, azonban ott a NATO túlterjeszkedett a légi tilalmi zónán. Hiszen alapesetben egy ilyen zóna létrehozása azt eredményezi, hogy a szankcionált ország repülői nem használhatják az adott légteret, így nem támogathatják a földi hadműveleteket.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának viszont hozzá kéne járulnia ehhez, Oroszország pedig biztosan vétózni fog, ráadásul ezt a vétójogot el sem lehet venni tőlük.
Az orosz csapatok ugyan bombázzák és tüzérségi támadás alatt tartják a nagyobb ukrán városokat, de úgy tűnik, mintha ezeket nem tudják vagy nem akarják elfoglalni. Az oroszok beérik a városok bekerítésével, vagy a későbbiekben az elfoglalásuk is cél lehet?
Láttuk a kezdeti hadműveleteknél, hogy az oroszok precíziós csapásokat mértek, hogy ezzel az ukrán lakosság szimpátiáját megtartsák. Ez a cél egyre inkább háttérbe szorult, és most már nem a precíziós csapások a jellemzőek a városok esetében, hanem a tüzérségi megoldás. Úgy tűnik, az orosz taktika az, hogy mindent leágyúznak és utána küldik be a csapatokat, de ez azt is eredményezheti, hogy magukra húzzák a városoknak az ellátását. Egyelőre viszont a legtöbb város esetében az ostromgyűrű még nem készült el. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a humanitárius korridorok létrehozásával lehetőséget biztosítanak a civileknek a települések elhagyására. Ez azért is fontos, mert a városok elfoglalása esetében így kevesebb embert kell ellátni élelemmel, illetve feltehetően azok az ukránok menekülnek el, akik nem akarnak orosz uralom alatt élni, tehát akik később partizánok vagy tüntetők lennének.
Ha őket az oroszok elengedik, akkor róluk a Nyugatnak kell gondoskodnia, emellett pedig annyival kevesebb orosz megszállást ellenző ember marad. Az orosz hadsereg arra is várhat, hogy megérkezzenek a külföldi zsoldosok például Szíriából, ahol 40 ezer jelentkezőből végül 16 ezret fogadtak el. Ez azért lényeges, mert az utcai harcokban így nem az orosz katonákat kell feláldozni.
A korábban még szír önkéntesnek nevezett zsoldosok az elmúlt napokban lettek téma először a nemzetközi sajtóban, majd az orosz hivatalos kommunikációban is. Ez azért is érdekes, mert néhány szakértő valószínűtlennek tartotta, hogy azok a szírek, akik tömegesen menekültek el és tették le korábban a fegyvert, most az oroszok oldalán harcolnának. Mi vehette rá a szíreket arra, hogy most harcba álljanak?
Az oroszok korábban is bevetettek már szír zsoldosokat Líbiában. A felkínált pénz lehetett a fő ok arra, hogy szír katonák most is az orosz oldalon vegyenek részt egy fegyveres konfliktusban, hiszen 200-300 dollárt kapnak havonta, fél évre előre, ha pedig meghalnak, akkor családjukat kompenzálják. Ha az ottani regionális helyzetet vizsgáljuk, akkor jelentős túlnépesedés jellemző, tehát más országokban, például Palesztinában is lehet pénzért mártírokat találni. Le kell szögezni, hogy
ezek zsoldosok, nem ideológiai célból mennek, hanem pénzt akarnak keresni.
Azt is meg kell említeni, hogy ha egy orosz katona meghal a harcok során, akkor a családja 62 ezer eurós kompenzációt kap, a szírek ennél jóval kevesebbet.
Amikor az oroszok Szíriában harcoltak, számos modern fegyvert és harci eszközt vetettek be. Miért dönthettek most úgy, hogy ennek a technológiának a jelentős részét nem vetik be Ukrajnában?
A szír háború olyan volt, mint amilyen a spanyol polgárháború volt a második világháború előtt, ott tesztelték a hadviselő felek a legmodernebb technológiáikat. A katonai szakértők szerint viszont az oroszoknak nincs jelentős mennyiségű modern felszerelése, a T-14-es Armata tankból nagyjából száz darab készülhetett el, inkább a T-72-ket modernizálták, ezeket használják most is a csatatéren.
Az oroszok azt is gondolhatták, hogy berúgják az ajtót és nyernek, de ez nem következett be.
Az se teljesen tisztázott, hogy Putyinnak mik a végső céljai, vagy az, hogy a NATO miként dönt az ukrán kérdésben. Nyilvánvaló viszont, hogy a legjobb orosz haditechnikát és felszereléseket Moszkva későbbre tartogatja. Egyrészt, hogy ezeket ne használják el rögtön a háború elején, másrészt pedig ha komolyabb ellenféllel találják szembe magukat, vagy esetleg az ukránok a vártnál nagyobb mértékű hadi támogatást kapnak, akkor elérhetőek legyenek.
Amerikai információk szerint már mind a 200 ezer orosz katona Ukrajnában van, vagyis a korábban az ukrán határ mentén felsorakozott teljes inváziós erőt bevetették. Emellett még van 700 ezer orosz katona, akiket tudnának mozgatni, tehát tartalék van bőven, de az ő mozgósításuk azzal járna, hogy máshol gyengülnek az orosz pozíciók.
Fehéroroszországgal kapcsolatban is ellentmondásos információk keringenek. Voltak olyan értesülések, miszerint katonáik egy része már Ukrajnában harcol, nemrég viszont Lukasenko elnök azt mondta, hogy nem engedik magukat belerángatni a háborúba. Melyik változat lehet igaz? A fehéroroszok már harcolnak, vagy ténylegesen ki akarnak maradni a mostaninál direktebb részvételből?
Amennyire látszik, a fehéroroszok "csak" felvonulási terepként szolgálnak az oroszoknak, vagyis fehérorosz területről is vonulnak be orosz csapatok Ukrajnába, valamint használják az ottani infrastruktúrát. Én azt elhiszem, hogy nem vesznek részt fehérorosz csapatok a megszállásban, ebben a szakaszban mindezt valószínűleg még Moszkva sem tartotta szükségesnek. Emellett a fehéroroszok próbálnak a radar alatt maradni. Néhány szankció már most is érinti őket, viszont ha kiderülne, hogy csapatokat küldtek Ukrajnába, akkor az biztos, hogy még súlyosabb szankciókat vonna maguk után.
Mennyire gyengítheti Oroszország geopolitikai pozícióját és hadseregük megítélését az, hogy mindeddig nem sikerült átütő sikereket elérniük az ukrajnai invázió során?
Az orosz hadsereg nimbusza sokat romlott. Eddig is inkább a szuperfegyverekről szóló propaganda volt erős, amelyekből néhány igaznak is bizonyult, például van műholdromboló rakétájuk, ezt már be is vetették, de
inkább az derült most ki, hogy az oroszoknak meglehetősen kis számú modern fegyvere van, az orosz hadsereg nem motivált, a logisztikája rossz és hadműveleti szinten is gondok vannak, emellett pedig politikailag félreismerték a helyzetet.
Azt gondolták, hogy az ukránok egy része örülni fog az orosz "felszabadításnak", szintén arra számítottak, hogy néhány nap alatt győzni tudnak, mindezt pedig másodrendű csapatok bevetésével akarták megvalósítani. Az orosz források nagy része a légierő és a tengerészet fejlesztésére lett áldozva, míg a szárazföldi hadsereg technikai és műszaki fejlesztése lemaradt.
Az atomrakéták viszont még mindig komoly fenyegetést jelentenek.
Mik az ukrán, illetve az orosz fél céljai a háború során?
Putyin végső célja, hogy Ukrajna demilitarizált ország legyen, és a NATO, valamint a nyugati tanácsadók, illetve fegyverzetek kerüljenek ki Ukrajnából, vagyis legyen semleges ország. Ez az egész országot érintené, vagyis a nyugati részt is, ahol az ukrán lakosság van többségben. Ennek a garantálását viszont egyelőre nem tudjuk, hogy Moszkva hogyan képzeli el: esetleg egy oroszbarát kormánnyal vagy orosz békefenntartókkal.
Az jól kivehető, hogy Putyin egyfajta ellen-Majdant akar, tehát a Majdan alatt és után lezajló folyamatokat akarja visszafordítani. Ez alapján az általa elképzelt Ukrajnát egy oroszbarát elnök irányítaná, ezt viszont az ukránok jelentős része nem akarja. Az ukránok a demilitarizálást sem akarják elfogadni, hiszen ők a nyugati integrációba akarnak belépni, pont egy jövőbeli újabb orosz agresszió megelőzéseként. Tehát semmiképp sem akarják, hogy az elnököt kinevezzék és ne válasszák.
Az orosz maximális célok és az ukrán maximális célok még mindig mérföldekre vannak egymástól.
Ez egy zéró összegű játszma, csak egy nyertes lehet. Azért tart a konfliktus, mert politikai megoldás nincs erre a helyzetre. Az oroszok a tárgyalásokat arra használják, hogy a katonai pozíciójukat javítsák például Mariupolban, ahol nemrég visszaverték az orosz támadást, valamint Kijev környékén, ahol továbbra is épül az ostromgyűrű.
Ameddig az oroszok azt gondolják, hogy a hadszíntéren javítani tudnak a pozíciójukon, addig csak elhúzzák a tárgyalásokat és nem várható érdemi eredmény. Azzal, hogy az ukránok lemondtak a NATO-csatlakozásról, elismerték a tényeket, hiszen a NATO nem vehet fel olyan országot, ahol a határok rendezetlenek, Ukrajnában pedig a Krím-félsziget és a donyecki, valamint a luhanszki régió kérdése sincs megoldva. A katonai helyzet viszont jelenleg az ukránoknak kedvez a tárgyalások során, övék a világ szimpátiája is, a nyugati segítség pedig csordogál.
A hétköznapi embereket célzó szankciókkal a Nyugat azt akarta elérni, hogy az oroszok házon belül rendezzék le a Putyin-kérdést, de erre mostanra már igen kevés esély látszik. Az viszont egyre inkább megmutatkozik, hogy Oroszországban a kezdeti háborúellenesség és Putyin elítélése nyugatellenességé csapott át. Ezek a társadalompolitikai tényezők milyen irányba formálhatják a most zajló folyamatokat?
Putyin támogatottsága jelenleg 70 százalékon áll, ami mindenképp erősödést jelent, hiszen a nyugdíjkorhatár emelése és a gazdasági helyzet romlása miatt nagyot esett korábban a népszerűsége. Azt látjuk, hogy a nagyvárosi globalista középosztály, amelyre a Nyugat épített, Finnországon, Törökországon és Grúzián keresztül menekül Oroszországból.
Elmenekül tehát az a középosztály, amely nem akar Putyin uralma alatt élni. Ők lettek volna Navalnij szavazói, és ők lettek volna azok, akik tüntettek volna Putyin ellen, és akár meg is buktathatták volna őt.
Nyilván ez egy hatalmas veszteség Oroszország számára, hiszen ezek nagy általánosságban magasan képzett emberek: orvosok, informatikusok és mérnökök. Egyben viszont azt is jelenti, hogy az országon belüli kormányellenes és háborúellenes tüntetéseknek kisebb lesz a valószínűsége.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok szempontjából viszont ez a folyamat kontraproduktívnak tűnik, hiszen ennek éppen az ellenkezőjét akarták elérni. Ez a nyugati politika kudarca?
A Nyugat szempontjából öngyilkosság, hiszen felgyorsul a világ kettéválása.
Amerika önzőn viselkedett a koronavírus-járvány alatt, Ázsia ezért le akar válni a Nyugatról. Az arab országok is a keleti hatalmak mellé álltak. Szaúd-Arábia már kínai jüanban akar kereskedni, az indiaiak pedig rubelben az oroszokkal, vagyis ki akarják kerülni a dollárt. Egyre több keleti ország vonja ki a Nyugatról a devizatartalékait, hiszen ha az orosz devizatartalékokat képesek voltak befagyasztani, akkor ezt az övéikkel is bármikor megtehetik.
Ez a folyamat bekövetkezett volna a háború nélkül is; a kettészakadás, a globalizáció visszaforgatása felgyorsult, akárcsak a keleti országok leválása a dollárrendszerről.
A Nyugat azért lövi lábon magát, mert minél több szankciót vetnek ki Oroszországra, annál inkább elfordítják maguktól a Keletet.
Egyre több olyan rendszer és megoldás fog születni, amivel a Nyugat már nem fog tudni mit kezdeni a szankciók útján, például a SWIFT-et helyettesítő rendszer kiépítése, vagy éppen az aranyfedezetű pénz bevezetése. A Kelet most azt látja, hogy ahogy Oroszországgal elbánik most a Nyugat, úgy bánnának el bármikor Indiával vagy Szaúd-Arábiával, tehát aki ma még barát, az holnap ellenség lehet.
Afganisztán azt is megmutatta, hogy ha kell, az amerikaiak egy másodperc alatt elkotródnak, és otthagyják a bajban azokat, akik rájuk számítottak.
A lengyelek ezt nem értik még, de megtanulják ők is, reméljük, nem a saját kárukon.
A konfliktuson az Egyesült Államok és Kína nyeri a legtöbbet, miközben Ukrajna után az Európai Unió a legnagyobb vesztes, ugyanis tényleg Amerika gyarmata, házi piaca leszünk.
Ez azt jelenti, hogy az amerikaiak a saját energiaforrásaikat és fegyvereiket fogják értékesíteni. A németek is már F-35-öst vesznek, nincs már szükség német vagy francia repülőre, felejtsük el a Leopard 3-at, vegyünk helyette amerikai tankokat, használjunk dollárt. Az Egyesült Államok célja, hogy minden lehetséges területen függővé tegye az Európai Uniót.
