Hills a hídon egy narancssárgán villogó készüléket látott, amelyhez egy olyan kézibeszélő csatlakozott, mint amit a filmeken a rendőrautókban használnak. Megragadta, megnyomta rajta az egyetlen gombot, és beleszólt. A beszélgetés szürreális volt.
– Mayday, mayday, mayday!
– Vettem, milyen jellegű a vészhelyzet? – kérdezte nemsokára egy mély, dörmögő hang.
– Az Oceanos nevű utasszállítón vagyunk, Durbanba tartottunk egy kiránduláson, de valami baj történt, és a hajó süllyed.
– Értem. Mennyi idejük van az elsüllyedésig?
– Nem tudom. A jobb oldali fedélzeti korlátok már víz alá kerültek. És még 200 utas a fedélzeten van!
– Vettem. Mi a pozíciója?
– Kb. félúton lehetünk East London és Durban között.
– Nem így értettem. Mondja a koordinátáit!
– Fogalmam sincs erről.
– Mi a rangja?
– Nincs rangom, nem tengerész vagyok. Én vagyok a zenekar gitárosa.
Pár másodperc csend. – Mit keres a hídon?
– Feljöttünk, hátha van itt valaki.
– Ki van magával?
– A feleségem. Ő a basszusgitáros. És itt van a bűvész is...
A Parti Őrség jelzett két, a közelben levő hajónak, hogy segítsenek az utasok mentésében, és továbbítsák az Oceanos koordinátáit. Ezt meg is tették, de menteni nem tudtak, mert összesen egy mentőcsónakot tudtak a vízre bocsátani, amivel viszont lehetetlen volt a süllyedő hajó mellé állni.
A Parti Őrség ügyeletese megkérte Mosst, hogy keresse meg a kapitányt - aki a szándéka ellenére nem tudott elmenekülni a hajóról -, mert neki kellene irányítani a mentést. A gitáros meg is találta egy sötét helyiségben. Avranasz az egyik cigarettát szívta a másik után és csak azt ismételgette:
Felesleges a mentés, nem kell mentőakció.
Már több mint három óra telt el a rádiózás óta, amikor megjelentek az első helikopterek. Két haditengerészeti búvárt eresztettek le az imbolygó fedélzetre, hogy ők irányítsák a mentést. Nekik kellett becsatolni az utasokat abba a mentőhámba, amelynek segítségével majd felcsörlőzik őket a helikopterekre.
Hills egy kétperces gyorstalpalót kapott tőlük, mert neki is részt kellett venni a mentésben.
Ne felejtsd el, a hámnak szorosnak kell lennie a hónaljuk alatt, különben kicsúsznak, visszaesnek a fedélzetre és meghalnak. Világos? Kettesével kötjük be őket, különben kifutunk az időből és elsüllyedünk a hajóval együtt. Gyerünk!
A fedélzet két, viszonylag szabad pontját jelölték ki mentőpozíciónak, elöl és hátul. Az egyik búvár egyedül dolgozott, a másik Moss-szal együtt.
Közben több utas a viharos óceánba ugrott, mert attól tartott, hogy a hajó átfordul. Szerencséjük volt, elérték az utánuk dobott mentőtutajt és be tudtak mászni. Őket később az egyik teherhajó mentette ki a tengerből.
Moss azt látta, hogy a viharos szélben, a drótkötélen lógó utasok ide-oda lengenek, ahogy emelik fel őket a fedélzetről. A tehetetlen utasok sokszor a hajó kiálló részeinek csapódtak, mert az Oceanos is egyre inkább dülöngélt. De nem volt mit tenni, folytatni kellett a mentést.
Az öt mentőhelikopter órákon át ingázott az Oceanos és a part között. Egyszerre nem tudtak tizenkét utasnál többet felvenni, így a mentés reggelig tartott.
Moss és Tracy voltak az utolsók, akiket felcsörlőztek.
Fentről láttam, hogy sokkal rosszabb volt a helyzet, mint ahogy a fedélzeten érzékeltük. A hajó orra már teljesen víz alatt volt. Ekkor tört rám a sírás, és hirtelen olyan fáradtságot éreztem, hogy ülni sem tudtam, csak elzuhantam, mint egy zsák.
45 perc múlva az Oceanos elsüllyedt. Addigra minden utast kimentettek.
Jannisz Avranasz kapitány viselkedése nem csak a közvéleményt háborította fel, de a tengerészeket is.
Ráadásul az egyik búvár elmondta a sajtónak, hogy amikor az oldalra dőlt fedélzeten azon küszködött, hogy az utasokat a hámhoz húzza és bekösse őket, egyszer csak
azt vette észre, hogy egy idős férfi helyett a kapitány áll a leengedett drótkötélnél.
Azt mondta, hogy most ő következik. Azt hittem, félreértettem, és visszafordultam az utas felé, hogy elmagyarázzam, mi fog történni. Mire visszafordultam, azt láttam, hogy a kapitány bekötötte magát és már emelik is fel.
A kapitány azzal indokolta mindezt, hogy ő csak azért akart a partra menni, hogy onnan szervezze a mentést. Mint mondta, később egy helikopterrel visszament a hajóhoz, de a pilóta túl veszélyesnek ítélte, hogy leengedje a fedélzetre. Egyébként pedig
szerinte ő mindent megtett az utasokért.
Miután kiadtam a parancsot a hajó elhagyására, márpedig kiadtam, már teljesen mindegy, én mikor távozom a fedélzetről. A „hajót elhagyni" utasítás mindenkire vonatkozik. Aki ezek után ott marad, az az ő hibája.
A kapitányt és négy másik tisztet a görög bíróság bűnösnek mondta ki a süllyedéskor történt viselkedésük miatt, de büntetést nem kaptak.
Sőt, Avranaszt nemhogy nem tiltották el a hajózástól, de az Epirotiki társaság sem bocsátotta el.
A tárgyalás után nem sokkal megkapta egy komp kapitányi posztját, és egészen a nyugdíjazásáig hajózott a görög szigetek között.
A BBC4 podcastjában angolul tudó olvasóink meghallgathatják Moss Hills részletes nyilatkozatát az Oceanos elsüllyedéséről.