Az Európai Unió tagállamainak belügyminiszterei Luxemburgban megszavazták a kötelező migránskvótát csütörtökön. Az elfogadott dokumentum a menekültügyek tekintetében azt vetíti elő, hogy egy uniós elosztási mechanizmus révén lényegében maguk az illegális migránsok vagy az őket Európába szállító embercsempészek fogják eldönteni azt, hogy Európában kik laknak majd.
Az elfogadott dokumentum értelmében
migránsokat fognak áttelepíteni Nyugat-Európából minden országba, így Magyarországra is. Annak, aki nem fogadja be a ráosztott migránsokat, 22 ezer euró (nagyjából 8 millió forint) büntetést kell fizetnie minden be nem fogadott migráns után.
Bár Magyarország az európai döntések szerint nem frontország,
hazánkra rótták a terhet, miszerint az összes határeljárás 28,3 százalékát a magyar hatóságoknak kell elvégeznie.
Magyarország tehát majdnem egyharmadát kell, hogy biztosítsa az összes európai uniós határeljárási kapacitásnak, ez amiatt alakult így ki, mert a magyar hatóságok pontosan nyilvántartják, hogy hány illegális migránst küldenek vissza. Ezzel szemben a görögök és a bolgárok ezt nem teszik meg, így lett az ő terhük lényegesen kisebb. De nézzük, hogyan jutottunk el a csütörtöki szavazásig.
Az uniós migrációs és menekültügyi politika egyik legnagyobb problémája a kezdetek óta az, hogy nincsen átfogó, egységes szabályrendszer.
Mind a mai napig két európai egyezmény jelenti a közös migrációs – legyen szó menekültekről vagy gazdasági bevándorlókról – politika alapját.
A 2008-ban hatályba lépett migrációs és menekültügyi paktum alappilléreit a kölcsönös felelősségvállalás és szolidaritás képezi, amelynek érdekében a tagországok prioritásként fogalmazták meg az illegális bevándorlás visszaszorítását, a jogszerűtlenül az unió területére jutó emberek hazájukba történő visszatelepítését, a külső határok védelmének megerősítését, a kibocsátó államokkal való együttműködést, továbbá egy közös menekültügyi rendszer kialakítását.
A másik egyezmény, amely a tagállamok ezen a területen történő kooperációjának keretéül szolgál, a dublini rendelet (Dublin III). Az eredeti szabályozást a politikai vezetők 1990-ben fogadták el, azóta kétszer módosították, legutoljára 2013-ban. Az egyezmény a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatos eljárási szabályokat tartalmazza. A dublini rendelet kimondja, hogy a menedékjogért folyamadók kérelmét annak a nemzetnek kell elbírálnia, amelynek területén a bevándorló először lépett az Európai Unióba.
Ezen egyezmények tehát az egymás iránti szolidaritást csupán mint előtérben tartandó szemléletet rögzítik, jogszabályi kötelezettséget nem állapítottak meg mellé, így az unió külső határán lévő országokat magukra hagyják a menedékkérőkkel kapcsolatos feladatok ellátásában.
Így a dublini rendelet hamar összeomlott, amikor 2014-ben elindult a migránsoffenzíva, előbb Olaszországon, majd a szárazföldi útvonalakon keresztül. 2015-ben - emlékezetes - Magyarországra is rengeteg migráns érkezett Afrikából, illetve a Közel-Keletről illegálisan. Brüsszel azonban nem tett semmit.
Az Európai Unió 2015-ben az Olaszországba és Görögországba érkező bevándorlók szétosztásáról döntött a tagállamok között, ahelyett, hogy támogatta volna a két országot, és gondoskodott volna arról, hogy visszaküldjék az illegális migránsokat. Ezt több ország - köztük Magyarország - élesen ellenezte.
A csütörtökön, a nagy országok által elfogadtatott javaslat alapjai 2020 szeptemberéig nyúlnak vissza. Az Európai Bizottság (EB) akkor mutatta be az új migrációs és menekültügyi paktumról szóló javaslatát. Az EB ekkor azt javasolta, hogy az úgynevezett rugalmas szolidaritás elve alapján a bizottság a GDP- és népességarányokat figyelembe véve meghatározza, hogy egy nemzetnek hány migránst kell befogadnia.
Az EB tehát megőrizte javaslatában a kötelező kvótákat. Elvben, persze vissza is küldheti a menekült státuszra nem jogosultakat, de annak szabályait, hogy ki jogosult, Brüsszel határozza meg.
A terv tartalmazta azt is, hogy azok az országok, amelyek nem fogadnak be migránsokat, "anyagi támogatást" (vagyis büntetést) kelll fizetniük. Franciaország eredeti célkitűzése az volt, hogy évente legalább tízezer főt vállaljanak át mások Görögországtól, Ciprustól, Olaszországtól, Máltától, illetve Spanyolországtól,
2022. decemberig csupán Olaszország, és mindössze kétszázhét személyt tudott ennek keretében más uniós államba küldeni.
Mindeközben tavaly hatvannégy százalékkal növekedett az Európai Unióban az illegális határátlépők száma az azt megelőző esztendőhöz képest, egyúttal 2016 óta 2022-ben érkezett a legtöbb bevándorló az unió területére.
Az Európai Tanács 2023. február 10-i ülésén
az úgynevezett szolidaritás - vagyis a kvóták - kérdésében nem jutottak egyezségre a vezetők.
A kvótákat támogató országok ezért támadásba lendültek, a június 8-án elfogadott új javaslat az ő győzelmüket jelenti.
Az most eldőlt, hogy a tagországok előtt két út maradt:
a kvóta szerint letelepítés, vagy büntetés fizetése.
Ráadásul mindezek mellett a határvédelem továbbra sem minősül majd szolidaritási elemnek, tehát nem lehet a határvédelem finanszírozásával megelőzni a kötelező betelepítést, vagy pedig a büntetést.
Tehát jelentős visszalépés történt a kormányfők által februárban elfogadott szöveghez képest, mivel a határvédelem már nem kap szerepet.
Most tehát úgy néz ki, hogy az elfogadott szabály értelmében sem a menekültügyi rendszer érdemi reformját, sem a határvédelmet nem finanszírozza Brüsszel. Egy tagállam vagy befogad illlegális migránsokat, vagy pedig büntetést fizethet. Az elfogadott szövegből az is kiderült, hogy évi szinten minimum 30 ezer illegális bevándorlót kell letelepíteni Magyarországon, vagy pedig ezután kell fizetni személyenként 22 ezer eurót.
Mindez tehát 660 milliós euró (majdnem 250 milliárd forint) terhet jelentene Magyarországnak, ha nem akar illegális migránsokat befogadni.
A bizottság egyébként már jelezte, hogy ennél nagyobb célszámokat fog alkalmazni.
Nem túlzás ezért kijelenteni, hogy a javaslat elfogadása esetén évente több tízezer migránst kellene Magyarországnak befogadnia, vagy több százmilliárd forintot fizetni helyette „szolidaritás" címszó alatt.
A pénzfizetési kötelezettség különösen visszás annak fényében, hogy hazánknak 2015 óta százmilliárdokat kellett költenie határvédelemre az EU déli külső határainak védtelensége miatt, melyhez Brüsszel nem járult hozzá pénzügyileg.
Annak ellenére tehát, hogy Magyarország az egyetlen, amely maradéktalanul betartja a schengeni egyezményből fakadó határvédelmi kötelezettségét, mégis nekünk kell többlet pénzt fizetni, ha nem fogadunk be bevándorlókat.
„Brüsszel visszaél a hatalmával. Át akarják telepíteni Magyarországra erővel a migránsokat.”
Ez elfogadhatatlan! Erőszakkal akarnak bevándorlóországot csinálni Magyarországból − írta Facebook-bejegyzésében Orbán Viktor.
Csalódnunk kellett, most az álláspontok nem is lehetnének távolabb egymástól, világos, hogy Brüsszel visszaugrott korábbi álláspontjához, kötelező betelepedési kvótát akar, amit erőszakkal bevezetne Magyarországon is –
festette le a helyzetet Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója. Hozzátette:
A magyar emberek már többször döntöttek arról, hogy nem akarnak bevándorlóországot.
Tiltakozni fogunk minden fórumon, nem fogjuk hagyni, hogy ezt az illetékes uniós tanácsülésen két perccel az ülés előtt kiosztott papírokkal átnyomják a döntéshozatali rendszeren – közölte Hollik István.