Egyre félelmetesebb fegyvereket szerez Oroszország, nagy bajban a NATO

Moszkvának bőven megvan a lehetősége arra, hogy az Ukrajnának nyújtott egyre fokozódó nyugati katonai segélynyújtásra aszimmetrikus válaszokat adjon. Ezért is lenne fontos az eszkaláció megállítása és a tartalmi tárgyalások mielőbbi megkezdése még azelőtt, hogy a koreai kommunista monarchia olyan rakétákat kap, melyekkel biztosan elérik Amerikát és Európát, vagy a jemeni húszik olyan fegyverekhez jutnak, melyekkel teljesen lezárhatják a Vörös-tengert a nyugati hajóforgalom előtt - mondta az Origónak adott interjúban Koskovics Zoltán. Az Alapjogokért Központ geostratégiai elemzője szerint a nyugati országoknak elemi érdeke a fenntartható béke Ukrajnában, hiszen láthatjuk, hogy a konfliktus világszerte veszélyes áttéteket képez. Hozzátette: Oroszországban zajlik a fegyverzet modernizációja: megbízhatóbb, pontosabb és gyorsabb hordozórakétákat állítanak fegyverbe. Ennek következtében az USA-ban is valami hasonlóra kell számítanunk. Kínában és Észak-Korában folyamatosak a fejlesztések.

Teljes támogatást ígért Oroszországnak az ukrajnai háborúhoz Kim Dzsongun, az atomfegyverrel rendelkező Észak-Korea vezetője. Miért aggasztó, hogy ennyire szoros a két ország kapcsolata?

Különösen veszélyes mindez annak tükrében, hogy a hónap elején tartott Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy akár fegyverekkel is hajlandóak támogatni a nyugati országok – elsősorban természetesen az USA – ellenségeit a világ bármely pontján. 

Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, mennyit dobhat az észak-koreai atomfegyverprogramon, ha hozzájutnának az orosz hordozótechnológiákhoz.

Putyin látogatása Észak-Koreában
Fotó:  Anadolu via AFP/2024 Anadolu

Sajnos Moszkvának bőven megvan a lehetősége arra, hogy az Ukrajnának nyújtott egyre fokozódó nyugati katonai segélynyújtásra aszimmetrikus válaszokat adjon. Ezért is lenne fontos az eszkaláció megállítása és a tartalmi tárgyalások mielőbbi megkezdése még az előtt, hogy a koreai kommunista monarchia olyan rakétákat kap, melyekkel biztosan elérik Amerikát és Európát, vagy a jemeni húszik olyan fegyverekhez jutnak, melyekkel teljesen lezárhatják a Vörös-tengert a nyugati hajóforgalom előtt. Utóbbinak beláthatatlan következményei lennének az európai kereskedelemre nézve. A nyugati országoknak elemi érdeke a fenntartható béke Ukrajnában, hiszen láthatjuk, hogy a konfliktus világszerte veszélyes áttéteket képez.

Az ukrajnai fronthelyzet jelenleg milyen, és befolyásolhatja-e az erőviszonyokat, ha akár Vietnám, Irán vagy Észak-Korea kisegíti az oroszokat?

Ukrajnában tovább folytatódik az attríciós – az ellenség felőrlésére irányuló – háború. A konfliktus jelenlegi fázisa sok tekintetben emlékeztet az első világháború nyugati frontjára. Ugyan folyamatos orosz előrenyomulásról beszélhetünk, de igen lassú tempóban: az oroszoknak gyakran hetekbe kerül, hogy száz métert megtegyenek. Sok elemző tart attól, hogy a Kreml újabb frontot nyithat Ukrajna Szumi megyéjében. Ám ha ez be is következik – ami távolról sem biztos – az összkép aligha változik, hiszen az oroszok célja jelenleg nem az áttörés, hanem az ukrán front elnyújtása és elvékonyítása. 

Kijev egyre elkeseredettebben próbálja mozgósítani utolsó tartalékait, de nyilvánvalónak tűnik, hogy a mobilizációs bázisa végén jár. Ugyanakkor a legfontosabb tüzérségi muníciók terén jelentős hátrányban vannak az oroszokkal szemben. Ukrajna szövetségesei egyre nagyobb összegeket áldoznak Kijev támogatására, de arra nem mutatnak hajlandóságot, hogy átálljanak a hadigazdálkodásra. Enélkül pedig úgy tűnik, hogy a teljes Nyugat képtelen annyi 155 mm-es tüzérségi lövedéket vagy légvédelmi rakétát előállítani, mint amennyit az oroszok jelenleg gyártanak. Ráadásul szinte biztosra vehetjük, hogy Észak-Korea már most is szállít az oroszoknak a 152 mm-es tarackmunícióból, amiből sokmilliós tartalékokkal rendelkezik. Irán elsősorban drónokat ad az oroszoknak, de ballisztikus rakétatechnológiájuk is kiváló: a katonai know-how megosztásából mindkét ország jelentősen profitált már a múltban is. Nem tudunk arról, hogy Vietnám bármilyen fegyvert szállítana Oroszországnak, de Putyin számára már az is siker, ha Ukrajnába nem szállítanak.

Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma közölte, hogy Oroszország afrikai katonák toborzásával próbálja pótolni a veszteségeit. Mi lehet ennek az oka?

Nagy-Britanniában választási kampány van, ahol a jelenleg kormányzó toryk katasztrofális vereségre számíthatnak. Ennek megfelelően fejvesztett és kapkodó kampány zajlik, melyben az infernális gonosznak beállított Putyin és Oroszország rendre előkerül a legkülönbözőbb szövegkörnyezetben. Július 4-én lesznek a választások, így június 5-ig ne tulajdonítsunk túl nagy súlyt az Egyesült Királyságból érkező híreknek.

A Moszkvában kiadott hadijelentés szerint az ukrán hadseregnek csaknem 1900 katonája esett el, vagy sebesült meg súlyosan a harci érintkezési vonal mentén
Fotó: Anadolu via AFP

 

Milyen állapotban vannak most az ukránok azután, hogy Zelenszkij ukrán elnök rengeteg pénzt kért a szövetségeseitől?

Volodimir Zelenszkij mindenképpen örülhet annak, hogy a nyugati tőkeinjekciónak köszönhetően Kijev ki tudja fizetni a béreket, a nyugdíjakat és a juttatásokat, illetve a háborúval járó további – igen magas – anyagi költségeket. Az év eleji helyzetéhez képest ez javulást jelent. Ennek ellenére a háború kilátástalan Ukrajna számára. Mint azt említettem, 

az alapvető muníciók terén az oroszok jelentős előnyben vannak – miközben a nyugati fegyverek ára folyamatosan megy fel annak köszönhetően, hogy az ukránok lényegesen több hadianyagot használnak el, mint amennyit a szövetségeseik megtermelnek. Így a katonai segélyek egyre kevesebb kézzel fogható fegyverre cserélhetőek.

Ugyanakkor a legégetőbb probléma az emberi erő hiánya, Ukrajna egyre nehezebben tud mozgósítani, és félő, hogy az idei év végére minden elesett, vagy súlyosan sérült ukrán katona pótolhatatlan veszteséget fog jelenteni. Persze ezzel Zelenszkij nyugati szövetségesei is tisztában vannak. Ezért is aggasztó, mert az Egyesült Királyságban és Németországban is a sorkatonaság újbóli bevezetésén gondolkodnak. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy az utolsó ukrán után ki fog harcolni az oroszok ellen? Ennek tükrében óriási eredmény, hogy Magyarország írásos garanciát kapott arra vonatkozóan, hogy semmilyen módon nem kell részt vennünk egy esetleges ukrajnai NATO-misszióban. Márpedig Jens Stoltenberg és Mark Rutte jelenlegi és várható főtitkárok kijelentései nyomán egyértelmű, hogy a NATO komolyan fontolgatja, hogy valamilyen formában létrehoz egy ukrajnai missziót. 

Július 9-től 11-ig találkoznak a tagországok vezetői Washingtonban, ahol a téma bizonyosan felmerül, és félő, hogy újabb eszkalációt jelentő döntések születnek. 

A világ kilenc atomhatalma folyamatosan növeli a nukleáris fegyverarzenáljukra fordított kiadásokat, amelyekre csak 2018 óta 387 milliárd dollárt költöttek. Mit jelez ez a készülődés? 

Amennyire tudjuk – persze a pontos tényeket az atomhatalmak a legszigorúbb titoktartással kezelik –, az atomarzenálok nem növekszenek. Oroszországban zajlik a fegyverzet modernizációja: megbízhatóbb, pontosabb és gyorsabb hordozórakétákat állítanak fegyverbe. Ennek következtében az USA-ban is valami hasonlóra kell számítanunk. Kínában és Észak-Korában folyamatosak a fejlesztések. 

Havanna partjainál orosz tengeralattjáró jelent meg, és az amerikaiak készültségben vannak. Jelezheti ez azt, hogy ma már az új hidegháborúban élünk?

A jelenlegi helyzetet világrendek közötti átmenetként írhatjuk le a legpontosabban. Az új évszázad elején véget ért az amerikai hegemónia, a közepén már egész biztosan egy többpólusú rendszerben fogunk élni, a kettő között viszont van egy konfliktusokkal terhes, világháborúval fenyegető interregnum. Ezt persze lehet „új hidegháborúnak” hívni, de egész biztosan nem azzal kezdődött, hogy az orosz flottilla egy rövid látogatásra Kubába érkezett. Az Kreml üzenete egyértelmű utalás a kubai rakétaválságra, de a gyakorlati jelentősége eltörpül a kommunikációs hatása mellett. 

Az orosz haditengerészet legújabb manővere is csupán egy a sok tünet közül, melyet a XXI. század egyre mélyülő geopolitikai válsága produkál. Ilyenkor hideg fejre, stratégiai türelemre van szükség, illetve arra, hogy minél inkább megőrizzük a mozgásterünket, ne hagyjuk, hogy más országok – akár szövetségesek, akár nem – kényszerpályára szorítsanak minket. Magyarország ezt teszi, de jobb volna, ha több nyugati ország is hasonlóan járna el. Franciaországban a közelgő választások bőven adnak okot az optimizmusra, az Egyesült Királyságban már kevésbé – bár Nigel Farage jó szereplésében az Albionon is lehet bízni. 

A Közel-Keleten sincs béke
Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan / MTI/EPA/Abir Szultan

Ám a legfontosabb nyugati választást novemberben tartják az USA-ban. Donald Trump lehet az, aki megfejti a korunk legveszélyesebb biztonságpolitikai rejtvényeit. Első elnöki ciklusa mindenképp okot adhat a bizakodásra, hiszen emlékezhetünk rá: egyetlen új háborút sem kezdett, és az Ábrahám Megállapodásoknak köszönhetően karnyújtási közelségbe került a közel-keleti béke. Ha 2020-ban ő maradt volna a Fehér Ház ura, bizonyosan elkerülhető lett volna az ukrajnai háború, és igen valószínű, hogy a Közel-Kelet sorsa sem vesz olyan erőszakos fordulatot, mint Joe Biden elnöksége alatt. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK