Háromszereplős, beteges szexjelenetet is beletettek az olimpiai megnyitóba, így emlékeztek az egyik leggyönyörűbb francia filmre

Interjút adott a világhírű francia filozófus, Alain Finkielkraut a Le Figarónak annak kapcsán, hogy az olimpiai nyitóünnepségen durva, keresztényellenes szimbólumok és a francia történelmet kigúnyoló jelenetek is helyet kaptak. A nagy, jobboldali filozófus gyalázatosnak látta a nyitóünnepséget és utalt arra is, hogy bevándorláspárti, hármas szexjelenettel fordították ki Truffaut csodálatos filmjét, a Jules és Jimet.

A párizsi olimpiai játékok nyitóünnepségével kapcsolatban itt írtuk meg, hogy mekkora botrányt okozott az, hogy drag queenek játszották el Leonardo Da Vinci világhírű falfestményének, Az utolsó vacsorának jelenetét. A szakállas nők, a meztelen törpeként megjelenített Dionüszosz és a fej nélküli Marie-Antoinette pedig az emberek nagy többségéből ellenérzéseket váltott ki. Erre reagált most Alain Finkielkraut világhírű francia filozófus, akadémikus, 

aki szerint „feltűnő módon hiányzott az olimpiai játékok megnyitó ünnepségéről a francia zsenialitás”.

Alain Finkielkraut
Fotó: Shutterstock/ Petr Bonek

Interjút adott a világhírű francia filozófus, Alain Finkielkraut a Le Figarónak annak kapcsán, hogy az olimpiai nyitóünnepségen durva, keresztényellenes szimbólumok és a francia történelmet kigúnyoló jelenetek is helyet kaptak. Alain Finkielkraut szerint a nyitóünnepség „groteszk látványosság volt, amely a drag queenektől [...] Marie-Antoinette lefejezéséig kibontotta a kor összes sztereotípiáját". Bár végignézte a nyitóünnepségeket, „nem egy grandiózus előadást, hanem egy obszcén és konformista produkciót látott”. Nem hagyta szó nélkül azt sem, amit a nyitóünnepség történész vezetője, Patrick Boucheron, egy Macron-közeli baloldali történész nyilatkozott. 

Ezzel a nyitóünnepséggel nem az ország identitása, hanem politikai tervei iránt érzett büszkeséget állítottuk vissza: haladjunk előre a mozgásban levő Történelemmel

- jelentette ki Boucheron, akinek egyébként régóta fixa ideája, hogy „a francia történelmet újra kell írni”. 2017-ben azzal került reflektorfénybe, hogy megtette ezt, ugyanis „Histoire mondiale de la France” című könyvében, több baloldali történésszel együtt „átírta a francia történelmet”, többek között azzal a céllal, hogy „véget vessen a francia nemzeti alapú regény uralkodásának”. 

Fotó: Capture TV France 2 via Bestimage/Philippe Katerine / Capture TV France 2 via Bestimage/Philippe Katerine

 

A globalista szemléletű könyvet a balliberális média és intellektuális holdudvar óriási ovációval és a szokásos „díjesővel” ünnepelte, 

de nem maradt el a kritika sem, Éric Zemmour mellett Alain Finkielkraut sem értett egyet a francia történelem ilyen, „politikai” jellegű átírásával. 

Emmanuel Macron
Fotó: NurPhoto via AFP

Macron 2017-es választási kampányában viszont ez a könyv volt az egyik fontos ideológiai referencia, nem véletlen tehát, hogy őt bízták meg a több mint 122 millió eurós nyitóünnepségek megrendezésével, és persze ezek után az sem véletlen, hogy Macron lelkesen ünnepelte a megdöbbentő műsort.                

Nagy hatással volt rám az olimpiai játékok nyitóünnepsége. Nem gondoltam, hogy még az Eurovíziónál is lehet rosszabbat, egyszerre obszcénebbet és konformistábbat csinálni. De tévedtem: sajnos a lehetetlen nem posztfrancia jelenség

- mondja Finkielkraut, majd maga idézi és teszi helyre a Libération címlapjának üzenetét is, amely „egy minden szabályt áthágó, grandiózus ünnepségről értekezett.”

„Tisztázzuk a dolgokat: groteszk látványosság volt, amely a drag queenektől az Imagine-ig bezárólag, a testvériség ünneplésétől Marie-Antoinette lefejezéséig (ami történelmünk egyik "legdicsőségesebb" lapja) alaposan felelevenítette a kor összes sztereotípiáját…, de a legmarkánsabb a francia zsenialitás feltűnő hiánya volt. Nincs szó grandiozitásról, az nem is érdekel! Nem, mert Lady Gaga szörnyű koreográfiájában vagy Philippe Katerine fájdalmas exhibicionizmusában hol érhető tetten bármiféle ízlés, kecsesség, könnyedség, vagy finomság, elegancia, sőt maga a szépség?

A szépség már nem létezik. Itt az ideje, hogy felvegyük a harcot a diszkrimináció minden formája ellen. Még egy háromszereplős szexjelenetre való felhívást is becsempésztek a műsorba, a divatbemutató pedig agresszív módon csúnya volt. Thomas Jolly (a nyitóünnepség művészeti igazgatója) és Patrick Boucheron történész egymást tapsolják meg transzgresszív merészségükért, pedig nekik más lett volna a feladatuk. Egy határozottan a jövő felé forduló nemzet a történészekre bízza örökségének elherdálását…

 - vélekedik a világhírű francia filozófus. (A háromszereplős, mindenki mindenkivel szexelni készülő jelenet a Jules és Jim című gyönyörű Henri-Pierre Roché-regény és főleg Truffaut klasszikus filmjének a beteges kifordítása volt a megnyitón.)

A kép az 1962-ben bemutatott, klasszikus Truffaut-film, a Jules és Jim híres jelenetéből van
Fotó: Collection ChristopheL via AFP/© Sedif - Films du Carrosse / Collection ChristopheL via AFP/© Sedif - Films du Carrosse

A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozzon!