Bőrtisztító hatású
A szépségápolásban is komoly szerep jut a csalánnak. Összehúzó hatású fiatal levelei arcgőzöléshez használatosak, míg a belőlük készült krém alapos bőrtisztító, a zsíros bőrre pedig különösen jó hatással van. Levelei összeturmixolva üdévé teszik a leheletet. A csalán természetes hatóanyagai serkentik a fejbőr vérellátását, így erősítik a hajhagymákat. Főzetének rendszeres használatával gyorsabban nő a haj, és egészséges, szép fényű lesz.
Bár Magyarországon csak a csalánlevél hivatalosan elfogadott drog, a növény gyökere is gyulladáscsökkentő és immunstimuláló hatású, de csökkenti a koleszterinszintet is. A gyökérben található ß-szitoszterol enyhíti a prosztata jóindulatú megnagyobbodásának kezdeti tüneteit.
Gyógyteáját a népi orvoslás használja még köhögés csillapítására, fájós torokra, hurutos állapotok megszűntetésére, és egyes adatok szerint magas vérnyomás kezelésére, valamint külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként. Népies nevei: csólyány, csohán, árvacsián, csollán, csípős csalán.
Egyes irodalmi adatok szerint nyulaknál a csalánfőzet rendszeresen fogyasztása méhösszehúzódást idézhet elő, ezért várandósok óvatosan alkalmazzák!
Gyógyszerként nagyobb mennyiségben ne használjuk cukorbetegség, magas, illetve alacsony vérnyomás esetében, de az ajánlott dózisú alkalmazás előtt is szükséges a kezelőorvossal való konzultáció. Vérvizelés vagy akut vizelet visszatartás esetén mindenképpen keressük fel orvosunkat.
Érdekességek a csalánról
A nagy csalán (Urtica dioica) a csalánfélék (Urticaceae) családjának tagja. A növénycsalád nevét a latin "uro", égni szóból kapta.
A növény szárát és leveleit egyaránt serte- és csalánszőrök borítják, de a pelyhes, puha látványt keltő szőrkék valójában üreges tűk, amelyek a növény belsejében termelődő méreganyagot juttatják az ember bőre alá.
Ez a sál csalánból készült |
A megfáradt római katonák hideg éghajlatú területeken csalánlevelekkel ostorozták magukat egyrészt a hideg (a csaláncsípések felmelegítették a bőrt), másrészt pedig ízületi fájdalmaik miatt. Ebből a csapkodásból alakult ki az a mai napig használatos gyógyító eljárás, mellyel a reumát és a köszvényt csalánnal kezelhetjük.
A csalán régi gyógynövénye az emberiségnek, mégis előbb használták szövésre, mint gyógyításra. Régészek találtak bronzkori sírokban csalánszövetet, ami csaknem olyan erős, mint a vászon. Az első világháború alatti pamuthiányt is sokan ezzel a szőttessel pótolták.