Korábban kellene a babák első hallásszűrését elvégezni

A világ fejlett országaiban általános gyakorlat az újszülötteknek a gyakori genetikai betegségekre való szűrése. A korai diagnózis és ennek nyomán az idejében elkezdett kezelés lényegesen javítja az érintett csecsemők életkilátásait. Az egyik legismertebb és leggyakrabban szűrt genetikai betegség a fenilketonúria. A csecsemőkori halláskárosodás gyakorisága ennek hússzorosa, ami azt jelenti, hogy 1000 kisbaba közül 1-6 érintett ebben a betegségben. Ennek a problémának a korai szűrése mégsem általános.

Ma már sok európai országban, az Egyesült Államokban és Kanadában működik átfogó szűrőprogram az újszülött-kori halláskárosodást a lehető legkorábbi felfedezés érdekében. Az alapvizsgálat a legtöbb esetben a szülést követő napokban megtörténik, ugyanis az a cél, hogy a terápia a lehető leghamarabb megkezdődhessék. Ideálisnak azt tartják, ha ez a beszédértés és beszédfejlődés szempontjából legkritikusabb 6 hónapos kor előtt megtörténik. Az agresszív szűrővizsgálatok bevezetése előtt a mindkét oldali súlyos halláskárosodásra általában csak a gyermekek 2 éves kora körül derült fény.

Tekintve, hogy a beszédértés és beszédfejlődés kialakulása szempontjából a gyermeket már az első hat hónap alatt ért ingerek is kritikusak, nem hangsúlyozható eléggé a korai felismerés jelentősége. A késői felderítés az érintett gyermekek számára beláthatatlan következményekkel járhat: gyakran ítélik őket szellemileg fogyatékosoknak, meg kell küzdeniük a szociális izoláció, az önbizalomhiány, a csökkent iskolai teljesítmény illetve a frusztráció okozta lelki problémákkal is.
A technológiai újítások korában nem lehet elfogadni a "várjunk még", a "majd meglátjuk" álláspontot. Az újszülöttek hallásvizsgálatára ugyanis számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre.