Az igazság ugyanis az, hogy az egy- másfél éves kor alatti apróságnak nem biztos, hogy nagy élményt jelent az utazás. Egy csecsemő számára nagyon fontos az állandóság, a megszokott helyek, arcok és ízek. Neki még nem lehet elmagyarázni, hogy érdemes elviselni a hosszú út viszontagságait, a szép tájakért, a strandolásért, a kikapcsolódásért cserébe. Persze, a gyerekek különbözőek: van, aki imád autózni, szívesen elbabrál a játékaival, míg mások fél óra utazás után szabadulni szeretnének. Ez nagyon megnehezíti az utasok dolgát, annál is inkább, mert hazánkban kötelező az autós biztonsági ülés használata, így a kis izgága nem mászkálhat, nem ülhet a mama ölében, nem térdelhet föl az ablakhoz. A gyerek temperamentumától függően dönthetünk úgy, hogy otthonunkhoz közel eső úti célt választunk, hogy az utazás rövidebb, gyorsabb (repülőgép) vagy szabadabb, a gyermek számára kényelmesebb (vonat) módját választjuk. Ha a család felnőtt tagjainak feltétlenül szüksége van egy kis kikapcsolódásra, az apróságot néhány napra a nagymamára lehet bízni. Ennek két feltétele van: a kicsi már nem (vagy csak nagyon keveset) szopik, és jól ismeri, szereti azt a személyt, aki vigyázni fog rá.
Könnyebb a dolgunk az egész kis csecsemőkkel. Három-négy hónapos koráig a gyermek számára az állandóságot a mamája képviseli. Szoptatott kisbabát tehát különös kényelmetlenség nélkül magunkkal vihetünk, gondolni sem kell rá, hogy az utazás miatt elválasszuk és valaki másra hagyjuk.