A fiatal csecsemőkkel nincs nagy gond, lényeg az, hogy legyen kéznél váltás ruha, pelenka és popsitörlő kendő. Ha a mama mindig rendelkezésre áll, és megszoptatja a kicsit, ahányszor azt a gyermek igényli, sem a nyugalommal, sem a csecsemő táplálásával nem lesz baj az úton. A kizárólagos szoptatás nagyon megkönnyíti az anya dolgát. Nem kell bébiétellel, cumisüveggel, melegítéssel bajlódnia, és mindig biztonságos táplálékkal tudja ellátni gyermekét (ezzel amúgy a déli, keleti országokban probléma lehet). Egy csecsemőt bárhol feltűnés nélkül mellre lehet tenni, arra alkalmas öltözékben (bő pólóban, vagy speciálisan szoptatáshoz tervezett ruhában). A szoptatás különösen repülőúton, fel- és leszállás közben praktikus, mert megóvja a kicsit a légnyomásváltozás okozta kellemetlenségektől. A repülőtereken és a nagyobb pályaudvarokon a legtöbb országban találhatunk egy kényelmes szobát Nursery felirattal, ahol kulturált körülmények között tisztába lehet tenni a babát, meg lehet szoptatni, míg a nagyobb testvérek játszanak. Még egy praktikus tanács a csecsemővel való utazáshoz, nyaraláshoz: használj hordozókendőt! A baba az édesanyja vagy édesapja testére kötve biztonságban érzi magát, ezért általában nyugodtan szemlélődik, vagy alszik. Kendősen kényelmesebb a vonatozás, repülőzés, mint babakocsival. Nagyokat lehet kirándulni, múzeumba menni, várost nézni, ha a kicsi a szülő csípőjére, mellkasára vagy hátára van kötve. A kendő szükség esetén takaróként is funkcionálhat, de el lehet bújni mögé szoptatás alatt is.
Kritikusabb az utazás a "bölcsődés" korosztállyal. (Akinek van két év körüli gyereke, az tudja, hogy az ilyen korú porontyokkal pusztán az együttélés is kritikus lehet. A kétéves ugyanis egy időzített bomba: bármikor robbanhat, ha a szülő nem érti meg kívánságait, vagy nem teszi azt, amit ő szeretne.) Ez esetben alaposan fel kell készülni az utazásra. Készítsünk egy külön szatyorba játékot, képeskönyvet, enni-innivalót, tiszta ruhát, pelust, bilit, törlőkendőt, esetleg egy walkmant egy gyermekkazettával. Semmiképpen ne hagyjuk otthon a kedvenc alvós játékot vagy takarót. Ha autóval megyünk, érdemes olyan biztonsági gyermekülést választani, három éven felülieknek is, aminek fejtámasza van: ebben viszonylag kényelmesen tud aludni is a kisgyermek a hosszú úton. Még jobb, ha egy nyakpárnát vagy egy kispárnát is bekészítünk, a fej megtámasztásához. Az óvódás, iskolás korosztállyal már könnyebb dolgunk van. Egy négyévessel lehet beszélgetni, kártyázni, autószámolóst vagy szójátékot játszani.
Bármilyen korú gyerekkel indulunk hosszabb autós útra, jó betartani a következő javaslatokat:
- innivaló legyen kéznél
- árnyékoljuk le az autó napsütötte ablakait
- minden gyereket kössünk be szabályosan behelyezett biztonsági ülésbe (12 éves korig)
- tartsunk hosszabb-rövidebb pihenőket
- nagyon hosszú út esetén lehet, hogy érdemes egy éjszakára megszállni, akár még határon belül
- "hányós" gyereknek adjunk az út előtt hányáscsillapító kúpot vagy tablettát (az adagot orvossal egyeztessük!)
- krónikusan beteg családtag esetén feltétlenül vigyük magunkkal a szükséges gyógyszereket, és ezek mindig legyenek kéznél
- legyen nálunk láz- és fájdalomcsillapító, sebfertőtlenítő, sebtapasz, csipesz. (A legjobb, ha utazás előtt megbeszéljük a gyermekorvosunkkal, hogy mi kerüljön a csomagba)
- legyen az autóban állandóan esernyő és takaró
- lehetőleg üljön egy felnőtt a gyerek(ek) mellett.
Megérkeztünk
Végre kinyújtóztathatjuk tagjainkat, megteremthetjük a család ideiglenes otthonát. A gyerekek és felnőttek holmiját célszerű elkülöníteni, és azon nyomban kijelölni egy szatyrot a szennyes ruhának. Ezzel sok kavarodást megelőzhetünk. Most már csak az a dolgunk, hogy, ha kipihentük az út fáradalmait, felkerekedjünk és megismerkedjünk a környékkel. Az első sétára vigyük magunkkal a gyerekeket, mondjuk el, hogy meddig mehetnek egyedül, hova tilos a belépés. És végül beszéljünk meg egy biztosan azonosítható helyet: itt találkozunk, ha elvesztenénk egymást.
Sződy Judit