Ranae Evenson és Robin Simon tanulmánya szerint a legnagyobb gond az, hogy a párkapcsolatok beteljesülése -elsősorban társadalmi elvárások alapján- a gyermekvállalás. Emiatt gyakran olyan párok is szülők lesznek, akik még nincsenek erre felkészülve. A kutatók 13 ezer amerikai lakost vizsgáltak meg a nyolcvanas évek végétől, és felméréseik alapján kiderült, hogy azok a párok, akiknek nincs gyerekük, sokkal boldogabbak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a gyermekvállalás a párkapcsolatok csődje, csak érdemes jobban felkészülni a várható problémákra.
A szülői depresszió (amely az apákra is jellemző) lehetséges oka például a gyermek születése utáni időszak, amikor teljesen megváltozik az élet. Elvész a privát szféra, a pihenés lehetősége, és pénzügyi gondok is jelentkezhetnek. Később a kamaszkor hozhat problémákat, sok szülőnek komoly kihívást jelent elengedi gyermekét. A végső stádium pedig akkor van, amikor a gyermek kirepül a szülői fészekből. Ilyenkor sok pár nehezen talál új értelmet kapcsolatának, mivel a gyermekvállalást érezték a végső beteljesülésnek.
A kutatók igyekeznek leszögezni, hogy nem a gyermekvállalás ellen kívánnak szólni, hiszen a világ egyik legcsodálatosabb dolgáról van szó. Azt a tévhitet viszont érdemes félretenni, hogy ha valakinek gyereke van, automatikusan jobb lesz az élete. A családot sokan biztonságos környezetnek álmodják meg, de ez csak akkor igaz, ha folyamatosan kitartunk a mindennapokban, és megtanuljuk jól kezelni problémáinkat.
Susan Jeffers pszichológus szerint a gyermekvállalás felelőssége nagyon fontos és komoly kérdés, amit mindenkinek át kell gondolni: "A szülővé válás általában megnehezíti a párkapcsolatokat. Gyermeket vállalni csodálatos dolog, de egyben társadalmi nyomás is, amely jelentősen megterheli a párkapcsolatot. Ha álmodozunk, és nem készülünk fel a nehézségekre, könnyen csalódhatunk az egészben, és az a gyermeknek sem lesz jó."