A játékot számos szociológus és pszichológus bírálta már az elképesztően vékony testalkatért, és a gyártóit meggyanúsították azzal, hogy a Barbie-k is hozzájárultak olyan betegségek elterjedéséért, mint az anorexia vagy a bulimia, sőt, sokszor ludasak voltak a gyerekeknél előforduló táplálkozászavarok kialakulásában is.
A másik oldal szószólói azért magasztalták a babát, merthogy az évtizedek során számos karaktert testesített meg - a politikusnőtől a mélytengeri búvárig -, ami a női egyenjogúság egy megjelenésének is felfogható.
A Barbie baba-effektus Szalai Júlia Barbie baba-effektusnak nevezi azt hogy a nők a tényleges méretüknél sokszor kövérebbnek képzelik magukat. Egy kutatásban - írja - egyforma testsúlyú és magasságú, nagyon hasonló testalkatú noi párokat kértek meg arra, hogy válasszák ki a sorozatból a saját, illetve a másik nő testméretének megfelelő figurát. A résztvevők a másik nő alakját majdnem mind reálisan ítélték meg, viszont magukat általában az egy számmal kövérebb figurához találták hasonlónak. Az ötvenes években tökéletes női alaknak a Jayne Mansfield termetét tekintették - az amerikai énekesnő azonban mai szemmel nézve legjobb indulattal is csak teltkarcsúnak nevezhető. Ennek megfelelően 50 évvel ezelőtt a nők kevésbé szorongtak súlyfeleslegük miatt. A jelenségért tehát a mai Julia Roberts-féle vékony, hosszú lábú nőideált hibáztathatjuk, amelyet a kislányok már a Barbie babázás időszakában szívnak magukba. Ennek köszönhetően a nők a férfiakkal ellentétben olyan mértékben elégedetlenek saját súlyukkal, hogy sokan eszeveszett fogyókúrába, kényszeres testedzésbe kezdenek. Ők a bulimia nevu pszichológiai alapú táplálkozási zavarban szenvednek. Úgy gondolják, megoldották a dilemmát, ehetnek, amennyit csak akarnak, mégis olyan karcsúak maradnak, amilyennek a kulturális normák előírják. Azzal azonban nem számolnak, hogy praktikus módszerük súlyos betegségekhez vezethet. |