A képernyők vonzásában

Egy angliai kutatás szerint a tinik egyharmada virraszt titokban a számítógép vagy a tévé előtt, s másnap négy-öt óra alvás után indul iskolába. A kialvatlanság előbb-utóbb mindenre rányomja a bélyegét: a tanulmányi eredményeiktől az egészségükig; a kétségbeesett szülő fenyegetőzik és büntet - hiába. A pszichológus szerint, a tiltás helyett a beszélgetés célravezetőbb lenne, a taktikusabb felmenők szerint, a számos különóra, vagy a hajnali ébresztés is megteszi hatását.

Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint, valóban a tinik belátására kell hagyatkoznunk, ugyanis a gyereket csak kamaszkora előtt lehet nevelni.

"A kamasz szabad - mondja a szakember - ő kell, hogy szabályozza önmagát. Ha kicsiként nem csüggött kövérré kerekedve a képernyőn, akkor képes lesz erre, tudja majd magát korlátozni: időnként 'nyakig beleesve' a képernyőbe, időnként dühödten kimászva belőle - mert éppen elege lett."

Vekerdy Tamás azonban - saját bevallása szerint "ultrakonzervatív", amikor arról van szó, hogy mikor üljön a gyerek először a képernyő elé.

"Az lenne a jó, ha tízéves korig egyáltalán nem látna mesterséges képet - de tudom, hogy ez naivitás. Egészséges kompromisszum lehet, ha hároméves koráig nem engedjük, hogy tévézzen, onnantól fokozatosan, a szülő segítségével adagoljuk képernyőt, még akkor is, ha ez fárasztó. Sok szülő ugyanis úgy tekint a tévére, és a számítógépes illetve a videojátékokra, mint egy elektromos bébiszitterre."

"Ez azért különösen káros, egy bizonyos élekor - véleményem szerint hároméves kor - előtt, mert a kisgyerek belső fantáziaképeket készít, hogy a dühét, az agresszióját, a szorongásait feldolgozza. Abban a pillanatban, amikor egy külső kép megjelenik, leáll ez a belső képkészítés. Ezért jó és gyógyító hatású a szabad játék és a mesehallgatás, mert fejleszti ezt a belsőkép-készítő mechanizmust, vagyis a fantáziát, míg a külsőkép-nézés fokozza az agressziót."

"A gyerek ugyanis nem tud különbséget tenni belső és külső kép között. Nagy a képéhsége, mert rengeteg új hatás éri, és nagyon sok feldolgoznivalója van - de hiába ül a külsőkép-áradat előtt, nem történik meg a feldolgozás. Nincs rá ideje. Ezért kis túlzással mondhatjuk, hogy mindegy mit néz a gyerek: a legszelídebb természetfilmtől is agresszívabb lesz."

A büntetés nem megoldás

Egyetlen szülő előtt sem titok, hogy a "computer-korszak" előtt is voltak kialvatlan gyerekek. Egyesek paplan alatt kiolvasott könyvekről, míg mások tesókkal végigsuttogott éjszakákról számolnak be, de egy apuka arról mesélt, hogy ő szinte minden éjjel a csillagokat leste, mert az volt az álma, hogy felfedez egy kisbolygót.

Vekerdy Tamás sem tagadja, hogy az alváshiányos gyerek nem kizárólag a számítógép következménye, de úgy gondolja: a számítógépnek plusz varázsa, erőteljesebb vonzása van, így még nehezebb neki ellenállni.

"Az amerikai bontóperekben például a számítógépfüggést válóokként könyvelik el. Általában a nők - akik ebben a kérdésben sokkal ésszerűbbek, mint a férfiak - perelik be a férjüket."

Ennek ellenére Vekerdy Tamás úgy véli, nem érdemes számítógép-megvonással büntetni. Sőt, ő úgy gondolja, általában büntetni sem érdemes. "Semmivel nem érdemes büntetni. Ezek végtelenített veszekedések forrásai csupán" - magyarázza. "Ha lehangolódom, mert a gyerek rosszul viselkedik, a gyerek megérzi, és már ettől vacakul érzi magát, s bár egy 16 éves gyereknek már nem nagyon lehet megmondani, hogy mit és meddig csináljon, de mivel egy lakásban élünk, meg lehet beszélni vele. A gyerekkel lehet, és kell is kommunikálni."

A felfedezés öröme
Dombi Gábor, az Informatikai Érdekegyeztető Fórum, az Inforum főtitkára úgy véli, a számítógép gyerekekre gyakorolt elementáris hatásának legfőbb oka, a gyerek technikai érdeklődése. "A gyerkek - elsősorban a fiúk számára - ez egy olyan 'technikai kütyü', amelynek szeretné megismerné a működését. Ezért szoftvereket hoz, telepít, letölt, fejleszt, majd saját programot ír - tehát addig bújja számítógépet, amíg rá nem jön, hogyan működik, hogyan irányítható különböző programnyelveken. Így önmagában a számítógép is ad egy felfedezési lehetőséget, minden extra tartalom nélkül.Aztán ott vannak a különböző játékok, s persze az internet, ami nem más, mint egy végtelenített könyvtár. A könyvek lapjai viszont szét vannak szórva a teremben, és a mi feladatunk összeszedegetni. Teljesen el lehet veszni a dologban: az egyik oldal a másikhoz vezet, és azon kapjuk magunkat, hogy onnan, ahonnan meg lehet venni a kedvenc bandánk CD-jét, már egy német autógyár modelljeinek technikai leírásához jutottunk."
Ezzel együtt, a magyar internet társadalom szószólója is úgy véli: nem szabad már az oviban a számítógéphez szoktatni a gyereket.
"Talán az iskolába menetel a vízválasztó. Az óvodának az volna a feladata, hogy a társadalmi szocializációt elvégezze, ezért iskola előtt nem hasznos a számítógép. Utána viszont, felügyelettel, és limitált mennyiségben, fejlesztő hatású is lehet."

Van élet a gépen kívül is

Vannak persze családok, ahol a túlzásba vitt netezés nem okoz problémát.

Csilla lánya közel 18, a fia 15 éves."Mindketten annyira leterheltek, hogy eszükbe sem jut a kevés szabadidejüket erre áldozni. Persze velük is előfordul, hogy az éjszaka monitor előtt találja őket: a lányomnak például van néhány barátja, akik a világ másik végén élnek, velük az időeltolódás miatt csak késő éjjel tud csetelni. Ezért pénteken virraszthat éjfélig, hogy tudjon velük kommunikálni - de ezt se használja ki mindig. Regina ugyanis vizsgákra készül, emellett táncolni jár, tehát estére általában nagyon elfárad. A fiam pedig maximum tíz óráig bírja, ami nem csoda, mert ő az iskola mellett vízilabdázik, úgyhogy szezonban napi két edzése van: egy hajnalban, egy délután."

Csilláéknál egyébként tévé nincs a gyerekszobákban, számítógépük viszont iskolás koruk óta van. "Leginkább tanulásra és levelezésre használják a gépet, játszani például egyáltalán nem szoktak vele. Balázs fiam néha megnéz egy-két sportoldalt, de ennyi."

Áronéknál sincs vita emiatt, pedig a 15 éves fiú számítástechnikai szakközépiskolába jár, tehát erre hivatkozva bármeddig "lóghatna a gépen", emellett anyukája is elég engedékeny - de a fiú szerint ő nem él vissza a helyzetével, tudja, hol a határ. "Leggyakrabban tíz-tizenegy óra felé bújok ágyba. Persze, ha szünet van, vagy hétvége, akkor más a helyzet: ilyenkor hajnali kettőig is simán fennmaradok, mert tudom, hogy másnap nem kell felkelni."

Áron ettől függetlenül nem tartja monitorfüggőnek magát. "Bár szeretek gépezni, nem szakad meg a szívem, ha nem jut rá időm. Szívesebben megyek el a barátaimmal bandázni, vagy moziba, vagy anyával színházba, apuval vitorlázni - szóval, van élet a gépen kívül is."

Kovács M. Veronika