"Szomorú volt, levert, ingerlékeny. Ha kérdeztem, mi baja, van kitérő válaszokat kaptam. Végül - jobb ötlet híján - meghívtam egy rég nem látott barátnőjét, és elmentünk együtt strandra. Nem tudom, melyik volt hatásos: a napfény, a levegő, a mozgás, vagy az, hogy jól kibeszélgette magát, de már aznap este sokkal elviselhetőbb volt." - mesélt a lányáról Éva.
Dóri, akit egy nyári délután kigyógyított a búskomorságból, még nincs 15 éves. Teljesen átlagos bakfis, sok baráttal, barátnővel - elmondása szerint, mindent velük szokott megbeszélni.
"Ha viszont komoly baj van - teszi hozzá - akkor a beszélgetés sem biztos, hogy segít, sőt. Volt egy szakítás, ami után kifejezetten fájt a lányokkal dumálni, miután leraktuk a telefont, percekig csak sírtam."- mesélte Dóri.
Kérődzés a problémákon
Dóri esete lényegében alátámasztja annak a Developmental Psychology című pszichológiai szaklapban publikált amerikai kutatásnak az eredményeit, amelyről a Times Online beszámolt .
A Columbia Egyetemen lezajlott kutatás során, a féléves vizsgálati idő alatt - a 9-15 éves korosztályból - több mint 800 gyereket kérdeztek meg a barátkozással kapcsolatban.
A válaszok kiértékelése során, a szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy a végeláthatatlan kamasz-kibeszélősdi, bár szorosabbra fűzi a baráti szálakat, a problémán való hosszas "kérődzés" inkább ront az érzelmi állapoton: ilyenkor ugyanis alaposan átrágva, kielemezve a problémát, tapicskolnak az ezáltal kiváltott negatív érzelmekben. Az eredményekből az is kiderült: különösen a lányokra igaz, hogy egy ilyen alapos, részletes kibeszélés után hajlamosabbak a szorongásra és a depresszióra, mivel a velük egykorú fiúknál jobban átérzik személyes felelősségüket a problémák kialakulásában.
Jó barát - rossz tanács
A Young Minds jótékonysági szervezet vezetője, Katryn Pugh, szerint is jó és fontos dolog a baráti csevej, de eljöhet az a pont, amikor nagyobb szüksége van a gyereknek a szülők élettapasztalatára.
"A tinik számára természetes, különösen a lányoknál, hogy a barátaikhoz fordulnak tanácsért, támogatásért. De önmagában az, hogy jó barátaid vannak, még nem garancia arra, hogy jó tanácsokat is kapsz. Ha a probléma különösen elhatalmasodik, vagy minden más témát kirekeszt, az felhatalmazza a felnőttet, hogy beavatkozzon, hogy segítsen."
Alpár Zsuzsa pszichológus azonban úgy gondolja: helye van a kamaszok életében, hogy a kortársaikkal vitassák meg a problémákat. Az EGO Klinika munkatársa úgy gondolja, nem is feltétlenül az a baj, hogy a szülő "öreg", a legfiatalabb anyuka csemetéjének is muszáj leválnia a családról. Ennek a folyamatnak a része, hogy a saját korosztályával beszéli meg a bajait.
Arctalan kipakolás
Noémi például, aki szintén 15 éves, leggyakrabban az interneten, keresztül vagy telefonon beszélget a barátaival: "Nem is tudom mikor veszekedtem utoljára élőben" - mondja.
"Azt még az is tudja, aki nem használja, hogy az internetes csevegésnél a névtelenség és arctalanság mögé bújva, az ember könnyebben mond ki dolgokat. Ez akár hasznos is lehet, olyannyira, hogy már terápiákat is építenek rá"- mondja a pszichológus cset-lelkizéssel kapcsolatban.
"Másrészről viszont, mivel a felhasználók kevésbé visszafogottak az interneten, mint a valós kapcsolataikban: a beszélgetések el is durvulhatnak, és szélsőséges esetben ártalmasak is lehetnek" - teszi hozzá.
Alpár Zsuzsának is volt már a praxisában egy ilyen, nem is túl szokványos esetet: egyik páciensének, egy kislánynak borzasztó rossz viszonya volt az anyjával.
"Képtelenek voltak megérteni egymást. Az anya rendszeresen kutatott a lánya dolgai között, egyik alkalommal felfedezte, hogy a gyerek "anyagyilkos" néven csetel az interneten. A kapcsolat ettől még jobban elmérgesedett, hiába próbálta meg kibékíteni a szakember anyát és lányát, a szülő még a terápiát is beszüntette.