Depressziós kismamák

Kislány korunktól tudjuk - mert olyan sokszor elmondták -, hogy egy nő életének egyik legszebb időszaka a terhesség, és illik boldog izgalomban tölteni ezt az időszakot. Így azoknak a nőknek, akik nem élnek át eufórikus boldogságot a várandósságuk alatt, sőt, utálják a testüket, kínzó félelmek gyötrik őket, és szoronganak a rájuk váró feladattól, nem csak a kudarcérzéssel kell megküzdeniük, amiért nem tudják teljesíteni az elvárt örömszintet, de környezetük rosszallásával is. Pedig a terhesség alatti depresszió manapság egyre gyakoribb jelenség.

"A várandósság nagyon sok változást idéz elő egy nő szervezetében: meg is szüntethet, de elő is hozhat bizonyos problémákat, így depressziót is - mondja a Dr. Rigó Péter pszichiáter-főorvos, és hozzáteszi: általában azoknak a várandós anyáknak, akiket sújt ez a betegség, rendszerint korábban is voltak panaszaik: ha nem is álltak kezelés alatt, elmondásuk alapján átéltek nyomottabb időszakokat.

"Ezek a kismamák nem élvezik a terhességüket, szoronganak, aggódnak. Ráadásul deviánsnak vannak nyilvánítva, amiért nem élvezik a terhességüket. Rejtőzködni kénytelenek, le kell tagadniuk a problémájukat."

Elvárt boldogság

Martsa Balázsné, aki 25 éve védőnőként dolgozik, úgy véli, régen máshogy álltak hozzá a terhességhez az anyák és a környezetük egyaránt. A kismamák többnyire dolgoztak, a tüneteket a terhesség természetes velejárójának érezték, és a környezetük sem várta el tőlük, hogy kilenc hónapig ússzanak a boldogságban.

"Ma már minden téren teljesítenünk kell - a terhességgel, gyermekvárással kapcsolatos érzelmeinkben is. Az a kismama, aki nem elég boldog, úgy érezheti, kudarcot vallott."

Martsáné évente 45-50 új várandós anyukát ismer meg, akikkel havonta találkozik a rendelőben, és gyakran felkeresi őket az otthonukban is.

"A szakmai dolgokon kívül is igyekszem sokat beszélgetni velük. Ilyen beszélgetések alkalmával kiderülhetnek a nehezen kimondható félelmek, a tévhitek, beszélhetnek a szorongásaikról. Az összes gyermekvárással kapcsolatos aggodalom bizonyos mértékben érthető, természetesnek tekinthető és egy beszélgetéssel is oldható valamennyire. De olyanokkal is találkoztam az elmúlt években, akiknek mély szorongása feltűnő volt. Általában súlyos magánéleti problémákkal küszködtek, de olyan anyukát is ismertem, akinek az életében látszólag minden rendben volt, mégis rettentően szorongott."

Leggyakoribb szorongásos tünetént a védőnő az általa gondozottaknál az alvászavart, a túlzott pedantériát, a szexuális kapcsolat kerülését említi.

"Azokkal a kismamákkal a legnehezebb, akik látszólag közömbösek, nem tesznek fel kérdéseket, nem kérnek segítséget. Volt olyan eset, mikor a család segítségét kértem, és közös erővel szakemberhez irányítottuk a kismamát."

Ha a gyógyszer kizárva

A megoldások keresése azonban egyelőre még hátra van. Ian Brockington a Psychiatry at the University of Birmingham nyugalmazott professzora azt mondja, a kutatások túlságosan a gyógyszeres kezelésre fókuszálnak, bár az nem minden esetben megoldás.

Antidepresszánsokat általában nem ajánlanak a terhes nőknek, sőt bizonyos gyógyszerek születési rendellenességeket is okozhatnak. Bár súlyos esetekben - főleg ha az anyának öngyilkossági gondolatai vannak - felírják.

"A gyógyszeres kezeléssel óvatosan kell bánni várandós beteg esetén, de - még ha kockázatos is - időnként élni kell vele - mondja Rigó Péter.

"Mérlegelnünk kell, hogy a gyógyszer vagy a szorongásos állapot okoz több kárt, hiszen súlyos depresszió akár vetélést is okozhat" - fejezi be a szakember.

Brockington szerint, a legfontosabb feladat most az, hogy a prenatális depresszió léte közismertté váljon, s hogy mindazok, akik terhes nőkkel dolgoznak, ismerjék meg a problémát és a megoldást jelentő lehetőségeket. Le kell dönteni a tabukat ezzel a problémával kapcsolatban, hogy az ebben szenvedők vállalhassák betegségüket, és merjenek segítséget kérni.