Édes mostohák, keserű anyák

Azt mondják, egy nő két dologért tesz meg mindent életében: azért, hogy anya legyen, és azért, hogy ne legyen anya. De mi van azokkal, akik csak akkor döbbenek rá, hogy nem megy nekik az anyaság, amikor már megszületett a gyerekük? Miért érezheti úgy egy nő, hogy terhes számára ez a szerep s hogy nem szereti a gyerekét? Egy angol cikk szerint ezek a nők segítségre szorulnak - de hogyan lehet ezen segíteni?

Csábi Orsolya pszichológus szerint felnőttkorban négyfajta igény és hozzájuk kapcsolódó szorongások határozzák meg a viszonyainkat. Ezeket a szorongásokat a kapcsolatainkban próbáljuk meg kompenzálni, vagy esetleg éppen azzal egyenlítjük ki őket, hogy nem létesítünk kapcsolatot.

"Ez a négy igény az önállóvá válás igénye, a változás és a fejlődés igénye, a kapcsolat igénye és az állandóság és a változatlanság igénye" - sorolja a szakember. "Ha az önállóvá válás közben megjelenik az a szorongás, hogy elveszítem önmagam, ha összekapcsolódom a másikkal, az azt eredményezheti, hogy nem akarok szoros kapcsolatot. A másik póluson a kapcsolódás igényénél a szorongásra az lehet a válasz, hogy nem akarok magamra maradni, ezért szükségem van a kapcsolódásra. Ilyenkor nagyon sok konfliktus lehet, hiszen ha egy önállóvá válni akaró és egy kapcsolatra vágyó kerül össze, soha nem fogják megérteni egymást. Ezek a szorongások és a rájuk adott válaszok megjelennek a szülő-gyerek kapcsolódásban is. Ha ezeket az anya nem szeretettel oldja meg, akkor nagyon sok lelki sérülés érheti a gyereket. A változás és a változatlanságból adódó szorongások pedig a kapcsolatok állandóságát, a veszteség megélését befolyásolják, a félelmet, hogy mi történik akkor, ha elveszítem."

Annál, aki nem egészséges, mert gyerekkorában nagyon sok sérülés érte, bármelyik igényt piszkálja meg az anyaság, az valamilyen válaszreakciót vált ki: ilyen lehet a túlzott babusgatás vagy az oda nem figyelés. Ehhez a gyerek általában nagyon jól alkalmazkodik, de lehet, az problémát jelenthet, ha ez az alaptermészetétől idegen. Csábi Orsolya szerint azokban a kapcsolatokban, ahol nem a vér szerinti szülő neveli a gyereket, ott tudatosabb a kapcsolódás, ezért jobb a szülők és a gyerek esélye egy harmonikusabb kapcsolatra.

"Ráadásul az örökbeadás előtt megvizsgálják a leendő szülők alkalmasságát is. Bizonyos esetekben van egy hosszabb egymáshoz szoktató időszak, és ez alatt sok minden kiderülhet. De talán a legfontosabb, hogy egy ilyen kapcsolatban a szülők annyi mindent szeretnének átadni a gyereknek, annyi sok pozitív töltet jelenhet meg, hogy a konfliktusok esetén is ezek hatnak elsődlegesen, nem pedig a szülők sérülései. A szülő gyerek viszonynak van egyfajta ilyen állandó személyiségfejlesztő hatása, tehát a szülők pont úgy fejlődnek a nevelés révén, mint a gyerek. Az örökbe fogadó szülőknél ez sokkal tudatosabb."

Édes mostohák

Vannak, akik bármennyire szeretnének, nem tudnak anyává válni, pedig - néha szinte az ésszerűség határain túl is - mindent bevállalnak egy saját kisbabáért.

Budavári Zita a Bölcső Alapítvány kuratóriumának elnöke olyan anyáról is tud, aki 18 lombikbébi-próbálkozáson van túl, évtizedeket és milliókat ölt abba, hogy vér szerinti gyereke legyen, mégsem sikerült.

"A gyerekek egy részét akarják, várják a szülők. De vannak gyerekek, akiket csak elfogadnak, és vannak olyan kicsik, akiket nem tud vállalni a vér szerinti édesanyjuk, ők kerülnek örökbe fogadó szülőkhöz" - mondja a Bölcső Alapítvány elnöke.

Budavári Zita maga is örökbe fogadó szülő. Első kisbabájára 50 hónapot, több mint 4 évet kellett várnia, pedig sem életkorbeli, sem nembeli kikötése nem volt.

"A több hónapos várakozás, vágyakozás alatt már alaposan végig tudja gondolni egy anya, hogy mit vállal egy gyerekkel. Az örökbefogadók többnyire túl vannak a karrierépítésen, rendezett anyagi körülmények között élnek, biztos és jó jövedelemmel rendelkeznek. Több mint 300 párnak segített eddig az alapítvány kisbabát találni, közülük egyszer sem fordult elő olyan probléma, hogy az anya szociálisan kitaszítottnak érezze magát, vagy úgy gondolja, hogy fel kellett áldoznia a karrierjét az anyaság oltárán. Nem a társadalmi elvárás motiválja ezeket párokat, nem véletlenül fogant kisgyereket kényszerülnek elfogadni, hanem a szeretet vezérli az örökbefogadókat, ők pusztán szeretetből vállalnak gyereket."

Természetesen azért az adoptáció sem feltétlenül zökkenőmentes. Budavári Zita arról számol be, hogy a kisbabára váró párok 5%-ának kiürül a kapcsolata a gyerekért folytatott, nemegyszer évtizedekig tartó harcban, és mire végre megjön a hőn áhított csemete, elválnak. Sőt a gyereknek is szembe kell néznie bizonyos nehézségekkel, akár az emberi tapintatlanság miatt is. A lányát például az új, középiskolai osztályában "hátrányos helyzetűnek" nevezte az osztályfőnök, aki azt sem titkolta, hogy a lány nem a vér szerinti szüleivel él.

"A lányom, aki elég talpraesett, végül megvédte magát: azt válaszolta a tanárnak, hogy nem hatalmazta fel őt arra, hogy ezt a tényt bárkivel is megossza"- meséli Zita, aki szerint az örökbeadás is rettenetesen nehéz folyamat, hiszen a nőnek nemegyszer az első, és ahogy később kiderül, az egyetlen gyerekéről kell lemondania - de néha ez a gyerek érdeke is, hiszen így lényegesen jobb körülmények közé kerülhet, és egészséges, nyitott, szeretetet adni és elfogadni képes felnőtté cseperedhet.

Kovács M. Veronika