A Rák típusú gyermek

A Rák kisgyermeknek legjobban a védelemre és óvó szeretetre van szüksége, ugyanis rendkívül gazdag a lelkivilága, és nagyon sebezhető a lelke. Már az első időkben is nagy hajlandóságot mutat arra, hogy kívánságait, gondolatait a legkülönbözőbb eszközökkel - beszéd híján - gesztusokkal, arckifejezésekkel kifejezze. Érzelmeit kicsit sem tudja palástolni, úgyhogy rögtön meglátszik rajta hangulati állapota.

A kisgyermek életében a legfontosabb az édesanyja, nekünk azonban arra kell bátorítanunk, hogy más erőteljes kapcsolatokat is kialakítson. Világítsuk meg számára, hogy mások is fontos szerepet töltenek be az életében, menjen sétálni és társaságba rendszeresen édesapjával, nagyszüleivel is.

Az iskolában már kibontakozik a kisgyermek élénk képzelőereje, és ezt használjuk is ki! Ha van irodalmi vagy drámaszakkör az iskolában, esetleg színjátszást lehet tanulni, akkor feltétlenül írassuk be ezekre a különfoglalkozásokra. Jó lenne, ha bátorítanánk dinamikusabb elfoglaltságok művelésére, mint például a sport vagy a futás, labdajátékok.

A kisgyereknek nagyon erős oldala az emlékezete, és ha érzelmileg valamelyik tantárgy megérinti, akkor sohasem felejti el a megtanultakat. A mi dolgunk, hogy motivációkat keressünk neki, ezzel segítve munkáját. A kamaszkorban problémát jelenthet, hogy a Rák típusú ifjú ember hamarabb érez vágyat arra, hogy saját családot alapítson. Ez meggondolatlan cselekedetekre sarkallhatja, hamar férjhez megy vagy megnősül.

A felsőoktatás témájában irányítsuk olyan területek felé őt, ahol a vendéglátással, segítő munkákkal, gyermekekkel, egészségüggyel foglalkoznak, bár előtérbe kerülhetnek a művészi munkák is. Sok festő, humorista és színész kapcsolódik erőteljesen a Rák csillagjegyhez.

Amikor Rák gyermekünknek kisbabája születik, és mi nagyszülők leszünk, akkor általában már csak annyi teendőnk van, hogy elégedettséggel és büszkeséggel szemléljük életünk "főművét", hiszen ekkor találja meg élete igazi értelmét, saját kisgyermeke személyében. Ekkor a legtöbbet az jelenti neki, ha maradéktalanul betöltjük a nagymama és a nagypapa szerepét.

Kunsay Melinda