Már reggel finom illat szállt a kikötő melletti utcán, ami azt sejtette, hogy a közelben kell lennie egy igazi francia pékségnek. Egyre többen jöttek szembe velem kezükben, táskájukban egy-egy ropogós, illatozó baguette-tel. Meg is találtam az üzletet, a kirakat megrakva finomabbnál finomabb termékekkel: croissant-nal, amelyet ők reggelire fogyasztanak egy csésze kávéval, sonkával, sajttal, szalámival megtöltött stanglik, és mindenféle magvakkal készített kenyerek várták az éhes vásárlókat.
Meg lehetett kóstolni a Loire menti parasztok nemzeti ételét, a Quiche Lorraine-t is, amely nem más, mint omlós tésztával kibélelt tortaforma, megtöltve baconnel és hagymával, majd tojássárga és tejszín keverékével feltöltve kemencében megsütve. A töltelékek között találtam sajtos-brokkolis-spenótost és lazacos variációt is.
A keskeny sétálóutcácskát nevezhetnénk ínyencek utcájának is, hiszen telis-tele finomságokat kínáló boltokkal. Az egyik kis üzlet kirakatában megpillantottam a franciák büszkeségéről, a Concorde repülőgépről elnevezett édességet. Csokoládé mousse-tortácska, a tetejére csokis habcsók rudak halmozva. De volt ott grillázs, amelyet égetett cukorba forgatott dióból, mandulából vagy más olajos magvakból készítenek. Apró kis mignonpapírba csomagolt csokoládés, málnás, citromos, fahéjas és ananászos kockák, nagy szemű cukorral bőven megszórt, kézilabda nagyságú illatozó, még meleg kalács, amelyet, persze, helyben sütnek.