A pekingi kacsa titka

Ha az ember külföldön jár, két lehetőség van éhsége csillapítására: magának főz, vagy elmegy egy étterembe. Mivel nem vagyok ismerője és szakértője a kínai konyhának, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy belekóstoljak. Bekukkantottam néhány wokba, megfejtettem a pekingi kacsa titkát, és megízleltem az utcán készített étkeket is.

Azt tartja a rosszmájú mondás, hogy a kínai emberek mindent megesznek, aminek négy lába van, kivéve az asztalt és a széket. Mindent, ami repül, kivéve a repülőgépet, és mindent, ami úszik, kivéve a hajót és a csónakot.
Az ínség vitte rá a kínai embereket, hogy a természet minden fellelhető kincsét ehetővé, élvezhetővé tegyék. Ma már ez másképp van, de a kínai gasztronómiában ma is találkozhatunk meglepő, az európai gyomor számára kissé furcsa étkekkel. Találkoztam kerti grillsütőn pirosra sütött hegyi patkányokkal, vagy ami már meg sem lepett, a boltokban kapható méretes élő békákkal és kígyókkal.
Találtam a menük sorában fecskefészekből főzött levest. A sziklás hegységekben élő szalangána fecske nyállal összeragasztott fészkéből készítik, és zöldségekkel együtt húslevesben főzik meg. Nagyon drága, luxus kategóriába tartózó ínyencfogás. Na de én nem ezeket kóstoltam meg, maradtam a hétköznapi étkeknél.

Az első napon a pekingi kacsa titkának felfedezésére indultam. Egyszerű étteremben ebédeltünk, abroszt nem használnak, a teríték evőcsészéből, egy pár pálcikából és mártásos tálkából állt. A falat ötezer éves kínai betűkből kirakott versidézet díszíti, nehéz megérteni, mondja kínai kísérőm, mert ezeket az írásjeleket már nem használják.
Egy nagy teáskannában krizantém virágból készített teát hoznak, nemcsak szép, de nagyon finom. Ízesítés nélkül isszuk, itt így szokás, ha kiürül, forró vízzel újratöltik, és kortyolgathatjuk tovább.

Az első fogás az ötízű marha, hasonlít a mi disznósajtunkhoz, csak ők marhából készítik, szójaszószt, mogyorót, fokhagymát és gyömbért használnak az ízesítéséhez. Mellé wokban hirtelen megsütött zöldbabhajtásokat és kukoricakalácsot kapunk. Hoznak még csípős paprikával és póréhagymával összesütött császárhúst. A fogások állandóan cserélődnek, nem győzöm az ízeket felfedezni.

A vendég asztalánál készül a friss szójaaludttej

A halat élve, egy zacskóban hozzák ki, el kellett döntenem, megfelel-e, aztán a szorgos szakácsok keze alatt perceken belül ízletes finomsággá változik. Bambuszból készített párolóedényben, gyömbér- és póréhagymacsíkokkal a tetején gőzölik, szójaszósszal locsolgatják, és egészben szervírozzák.