A Russell Market, ahova igyekszünk, 1927-ben épült az angol gyarmatosítás idejében. Az indiai stílusú piac bejáratát betonoszlopokkal védik a tolakodó tehenektől. Épp csak be lehet közöttük férni, még szerencse, hogy karcsú vagyok J. A piac négy részből áll, egyik felében zöldségek, gyümölcsök és virágok, másikban a száraz rész, itt vásárolhatók a fűszerek, rizs, cukor, tészta és lisztféleségek, a vizes részben tengeri herkentyűket lehet válogatni, és van egy húsos részleg, ahol frissen vágott birka, bárány és szárnyas húsokat kínálnak.
Szegénységnek jelét sem látni a piac kínálatában, minden kapható, az áruk mosolygósan kínálják magukat, persze sok olyan zöldség és gyümölcsfélével találkoztam, amit még én sem láttam. Szerencse, hogy a kedves és angolul is beszélő árusok mindenben a segítségemre vannak. Kóstolunk, magyaráznak, próbálom felfedezni az érdekességeket. A zöldcitromot ismerem, de kérik, kóstoljam meg az édes zöldcitrom (25 rupia/kg) kipréselt levét, finom üdítőital ebben a hőségben, érezni megszokott kellemes aromát, de az íze mézédes.
Kezembe veszek egy zöld egérhez hasonló valamit, nem jövök rá mi lehet ez. A banánfa friss gyenge törzsét is megvehetem, ezt főzéshez használják. Egy vízzel teli kádban tavirózsák gyökerét áztatják, ebből is étel készül. Egy nagy rakás chili-paprika közepén idősebb férfi válogatja a zöld és piros terméseket, közelében a levegő is forró. Érezni a paprika erősen maró erejét, gyorsan odébbállunk.