1996-ban voltam először Indiában és hat héten keresztül egy bengáli szakácsokból álló "brigád" főzött a csoportunknak. Az indiai út elején valaki azt tanácsolta, hogy az esetleges fertőzések és hasmenés elkerülésére csak rizst egyek. Ez a terv már az első este meghiúsult, miután egymás után hozták a finomabbnál finomabb ételeket. Mondanom sem kell, végigettem a hat hetet, egyszer sem voltam beteg és híztam néhány kilót.
A bengáli főzést az előkészítéstől kezdve a tálalásig a tudatosság jellemzi. Mivel az ételek régi, kipróbált receptek alapján készülnek, a főzés során nem kell semmit kóstolgatni: a kész fogások mindig ugyanolyan jó ízűek lesznek. A főzés hátterében egy egész kultúra húzódik meg, és ez segíti a színek, az ízek, a fűszerek összeállítását, a tálalás sorrendjét. Mindennek nem csak egészségügyi szempontból van jelentősége, de az érzékeket: a szemet, a nyelvet és a gyomrot is elégedetté teszi. Ehhez az is hozzájárul, hogy az ételeket felajánlják Istennek.
Sokan nem tudják elképzelni, vajon mit tudnak enni a vegetáriánusok. A védikus kultúrában vannak olyan ünnepek, amikor 108 vagy akár 1008-féle étel készül, mindegyik hús, tojás, sőt hagyma nélkül, és mindegyik másféle! Tényleg érdemes legalább egyszer megkóstolni.
A receptek összegyűjtésében segítségemre volt régi barátnőm, Pállfy Erika, akivel tizenöt évvel ezelőtt együtt döntöttük el, hogy nem eszünk többé húst