A fogak növekedése ritkán vezet tökéletes elrendeződéshez, az egyenetlenségek pedig csupán két úton orvosolhatók: szájsebészettel vagy fogszabályozó praktikákkal. Ami a vakító fehérséget illeti, a különféle kémiai anyagok időleges eredményt hoznak, a kezeléseket időnként ismételni kell.
De mi is tulajdonképpen a fogszabályozás?
Nos, az ember foggyökerei tartós presszió hatására engednek az erőnek, "átcsontosodnak". Vagyis, ha egy fogat kellő eréllyel és kitartással nyomunk valamerre, a helyzete meg fog változni. Így akár egy-két fog, akár az egész fogazat állásán változtatni tudunk, az utóbbi természetesen bonyolultabb.
Ha nem történik fogszabályozás, valószínűleg nem lesz tökéletes a fogsor, de rossz esetben nőhetnek a fogak olyannyira girbegurbán is, hogy az komoly esztétikai problémát jelenthet; a fogazat rejtett zugainak rossz tisztíthatósága szuvasodáshoz vezethet; a tökéletlen rágás révén emésztési gondok jelentkezhetnek; mindez pszichikai teherré nőhet, hátrányosan érintheti a társas kapcsolatokat.
A szakemberek szerint már 3-4 éves korában érdemes megnézetni a gyermek fogait, de 6-7 éves kor előtt a "rendetlenségek" egy része eltűnhet magától. Ha viszont ezután is fennáll a gond, akkor jobb elkezdeni a kezelést. Felső korhatár nincs, bár a fogak átcsontosodása fiatalabb korban gyorsabb, és még nincs foghiány, korona, híd, esetleges beültetés. A fogszabályozó a közvélemény szerint nem szép, és mintha a felnőttek is inkább szégyellnék azt, hogy gondot fordítanak fogaik ápolására. Persze biztos, hogy idegen testként zavart kelt a szánkban, nehezebb beszélni, rágni, vele. Nem mindegy, milyen szerkezetet választunk, bár ez nagyban függ fogaink állapotától, az orvos által kitűzött céltól és a mi elszántságunktól.