A wellnessközpontok repertoárján egyre több olyan kezelés szerepel, amely valamiképpen Ázsiához kapcsolódik; a lényeg, hogy lehetőleg égjen közben füstölő, szóljon valami halk szitárzene - na és persze a tevékenység feltételezhetően nyitogassa a csakráinkat.
Ha ez már valahogy megvan, akkor biztosak lehetünk benne, hogy sok elégedett kliens távozik a "szentélyből", merthogy "az emberek nem tudni akarnak, hanem jobban tudni" - tartja a mondás. (Mi sem alkalmasabb ennek bizonyítására, mint az áramvonalassá tett ázsiai féligazságok, az asztrológia, a filozófia, a biológia, illetve az ezoterika tetszés szerinti mixtúrái, leöntve olyan kifejezésekkel, mint például "feng shui", "thai", "energiaközpont" stb.).
Az egyik ilyen kezelés például a "hangmasszázs", amelyben a főszerep a mindenféle fémekből készült tálaké.
A wellnessközpont szentélye
Az egyik nyugat-magyarországi wellnessközpont "szentélyéhez" vezető út - lássuk be - leginkább egy steril kórházi folyosóra emlékeztet. A kis termet néhány elefántos mintájú színes szőnyeggel, valamint egy-két Buddha-szoborral igyekeztek keletinek álcázni, de nem kell túl szemfülesnek lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk: egy volt orvosi rendelőben vagyunk. Árulkodó nyom például a sarokban elhelyezett, jellegzetes vizsgálóágy.
A hangsúly persze a hangágyé, amit a kezelés főszereplői, azaz tibeti tálak vesznek körül. Az nem kérdés, hogy az edények nagyon szépek: mind csillogó színű és kerek formájú.
Miután a masszázst végző sráccal tisztázzuk, hogy mindketten némi fenntartással fogadjuk az ezoterikus dolgokat, felfekszünk a szalmazsákra emlékeztető párnákkal körülrakott hangágyra, ahol elkezdődik a kezelés.