Kódolt parfümök

Az illatok könnyedén befolyásolhatják a hangulatunkat - de azt vajon mi befolyásolja, mely illatokat találjuk vonzónak, vagy éppen melyiktől vagyunk rosszul?

Érdekes történetről számolt be nemrég megjelent cikkében a New Yor Times-ban rendszeresen publikáló, közismert amerikai parfüm-kritikus, Chandler Burr.

Egyszer vadonatúj parfümmel ajándékozta meg egy középkorú barátnőjét. Amikor legközelebb találkoztak, a barátnő a következőt mesélte Burrnek: "Nagyon furcsa az az illat, amit kaptam tőled, egy csomó ember megérezte rajtam, és nem győzték dicsérni. A különös csak az, hogy egytől-egyig, mindnyájan feketék voltak."

Burr azonban semmi különöset nem lát barátnője történetében. "Minden kultúra a divat, a művészet, a zene más-más szegmensét preferálja - sőt, valójában emiatt lehet megkülönböztetni a világon különböző kultúrákat - s az illatipar ezt a pofonegyszerű felismerést évek óta tudatosan használja."

A Kenzo "Jungle" elnevezésű kreációja például nehéz, fűszeres illat, és rengeteget adnak el belőle a karibi térségben. Japánban ezzel szemben irtóznak az illatától, mert abban a kultúrában nem elfogadott, hogy valaki felhívja magára a figyelmet.

Megfigyelések szerint a japán vásárlók idegesen hátralépnek a parfümériában, ha az eladó egy csöpp "Jungle"-t akar próbaképp rájuk permetezni. A távol-keletiek olyannyira idegenkednek az erős illatoktól, hogy az eredetileg japán Kenzo például Ázsiában nem is árul parfümöt, csak a finomabb kölnivizét forgalmazza.

A multikulturális országokban, például az Egyesült Államokban, a kereskedők figyelemmel kísérik, hogy melyik országrészben milyen illatszerekből fogy a legtöbb. Kíváncsiak a bolti eladók tapasztalataira is, hiszen ők látják, hogy a különböző származású vevőknek melyek a kedvenc termékekei. A cikkben megszólaló Alain Lorenzo, a Givenchy Parfums elnöke szerint nagy általánosságban a következő mondható el: a latin és a fekete kultúrák a gazdagabb, míg Európa és Ázsia a frissebb illatokat kedveli. De mint mindenben, ebben is akadnak érdekes kivételek. Amikor a Givenchy piacra dobta 'Ultramarine' nevű, erős, átható illatát, a legnagyobb meglepetésükre Japánban óriási sikere lett - meséli Lorenzo.

Felfedezhetők különbségek az európai és az európai-amerikai vásárlók ízlése között is. A Ck One, Calvin Klein egyik kreációja az Egyesült Államok kedvence lett, míg Európában fanyalogva fogadták. A Guerlain két világhírű parfümjét, a Mitsoukót és a Shalimart pedig, amely a francia illatipar kvintesszenciájának számít, Amerikában nem kedvelik.

Agnes Mazin parfümkészítőnek a cikkben idézett szavai szerint a különbségeknek egészen hétköznapi okai is lehetnek. Előfordult például, hogy egy termék azért nem nyerte el az amerikai vásárlók tetszését, mert illata a babahintőporra emlékeztetett. Ugyanakkor a különböző kultúrákban különböző illatok emlékeztetik a lakosságot a hintőporra. A franciákat például a narancsvirág illatú termékekkel nehéz meggyőzni, mert a francia orrnak ez idézi a babaápoló szereket. Mazin szerint vigyázni kell a citromillattal is, mert ha az amerikaiak citromot éreznek egy illatszerben, automatikusan bútorápoló szerekre asszociálnak. Ugyanezt teszik a franciák, de ők akkor, ha a méhviasz illatát érzik meg valamiben. De vannak állítólag univerzálisan "jó" illatok is. A tapasztalatok szerint nehéz olyan emberi lényt találni a földön, aki ne szeretné a vanília illatát - állítja Chandler Burr, és állítását azzal támasztja alá, hogy a vanília alapillatú parfümök a világ minden illatszerboltjában, Európától Brazíliáig, Mexikótól Kínáig egyformán népszerűek.

Mindenkinek más jön be

A sokéves tapasztalatok természetesen mind a gyártóknak, mind a kereskedőknek értékesek. Az előrelátóbbak gyűjtik, elemzik az adatokat. Sőt, arra is figyelnek, hogy milyen etnikai változások folynak világszerte. Köztudott például, hogy az észak-amerikai nagyvárosokban rohamosan nő a spanyolajkú lakosság aránya, nagy részük ráadásul a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Nem elhanyagolható tehát a vásárlóerő, amit képviselnek, még kevésbé az, amit néhány éven belül képviselnek majd. Burr ismer olyan parfümgyártót, aki a hispán-amerikai nők ízléséhez igazodva készül termékeket a piacra dobni - a cikk szerint erős virág- és gyümölcsös illatjegyekre kell gondolni, amelyek a latin életszeretetet fejezhetik ki.

Vélhetően egyre nagyobb lesz a versengés: az illatkreátorok egyre pontosabban szeretnék meghatározni, melyik etnikum, város, földrész milyen illatokra a legfogékonyabb. És egy sikeres parfüm elkészítéséhez egyre kevésbé lesz elég az, ha valaki csupán a kémiát ismeri.

lzs