Szikével faragott szépség

Bár vágytak rá, megszenvedték és megfizették, mégis a legtöbben igyekeznek titkolni, ha szépészeti műtéten estek át - ami javarészt az ilyen jellegű beavatkozások negatív társadalmi megítélésnek köszönhető. Igaz, nem minden korrekciót értékelünk egyformán: egy felmérés szerint az orrplasztikát hamarabb "megbocsátjuk", mint a kollagénajkat, vagy a felpumpált melleket. Miért ítélik el olyan sokan a plasztikai sebészeti beavatkozásokat? Van-e alapja ezeknek a rosszalló véleményeknek? A szakember segít feltárni a problémát.

Katalin a mellével és a combjával volt elégedetlen: az előbbit túl kicsinek, az utóbbit túl vastagnak találta. "Szinte állandó fogyókúrával telt az életem, de nem segített, mert persze mindig mellből fogytam, viszont a jojózó kilók mindig a combomra kúsztak vissza."

Kati ekkor már pszichológushoz járt, mert annyira nem tudta elfogadni magát.

"Az volt az igazi baj, hogy nem csak azzal nem voltam megbékülve, ahogy kinéztem, de a gondolatot is utáltam, hogy plasztikai sebészhez forduljak. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy szilikont rakassak be vagy zsírleszívást hajtassak végre magamon, holott nálam az anyagi része nem okozott volna akkora gondot, mint egy átlagos nőnek. Csakhogy a lélekgyógyász sem tudott segíteni, végül ő barátkoztatott meg azzal a gondolattal, hogy nem a hiúság miatt költenék erre, hanem ez olyan lenne, mint valamilyen gyógyszer." Nyilvánvaló viszont, hogy az egy kosármérettel nagyobb mellet és a 6 centivel soványabb combokat Katalin már ha akarta, se tudta volna titkolni, ezért ő - bár nem reklámozta, hogy szépészeti műtéteknek vetette alá magát - nem is titkolta.

"Egyébként is: pont attól éreztem jól magam, hogy miniszoknyában és kivágott blúzban feszíthettem, hogy nőnek éreztem végre magam, miért kellett volna bő pulcsi és nadrág alá rejteni az eredményt? Azt nem állítom, hogy nem kaptam néhány epés megjegyzést, de korábban meg a 'szúnyogcsípéseim' és a 'sonkáim' miatt cikiztek - az sokkal rosszabb volt."

A zsírleszívás nem fogyókúra

Csuha Lajos praxisában is többször előfordult már, hogy az önmagukkal gyógyíthatatlanul elégedetlenek a pszichológusuk tanácsára fordultak a plasztikához. "Ilyen esetben a pszichológus segítsége műtét után lehet rendkívül hasznos: szakember segítségével a betegek könyebben vészelik át a beavatkozás utáni utáni napokat, hamarabb megszokják az újjávarázsolt önmagukat, és jobban kezelik az esetleges elítélő véleményeket"

A doktor elmondása szerint nem minden átszabást véleményez egyformán a társadalom: egy hazai kutatás szerint az orr- és fülplasztikákat sokkal könnyebben "megbocsátjuk", mint ha valaki a mellét "csináltatja meg" vagy a ráncait tünteti el, netán a combját, a fenekét "zsírtalanítja".

Csuha egy másik felmérést is említ, amelyből kiderül, hogy a társadalom nagy része szerint semmi szükség a szilikonmellekre. "Ezek az emberek minden bizonynal nem tudják beleélni magukat annak a helyzetébe, aki nem mer kimenni a strandra, vagy szégyelli magát a tornateremben, ha át kell öltözni."

Hasonló a helyzet a zsírleszívással is, amit - a szakember szerint - tévesen a fogyókúra radikális formájaként tart számon a laikus. "Ez annyira nem igaz, hogy míg az orr- és fülplasztikánál csak kevés embert utasítunk el, és őket is inkább az egészségügyi kockázat miatt, a zsírleszívásra jelentkezők majd felével közöljük, hogy a problémájukra nem jelent megoldást a zsírleszívás. Ezzel ugyanis egyfajta testkorrekciót végzünk - az olyan területeket tökéletesítjük, ahonnan nagyon nehéz, szinte lehetetlen hagyományos úton lefogyni. Senki ne gondolja, hogy ez kizárólag a kövér nők megoldása a túlsúlyra, sőt - őket eltanácsoljuk. Viszont volt már olyan balett-táncosnő, akinek erre a beavatkozásra volt szüksége, holott ő aztán tényleg nem volt kövér."

A divatcici a ritkább

A szakember elismeri, hogy vannak olyanok is, akik inkább csak divatból operáltatják meg magukat, és szinte kérik, hogy az eredmény feltűnő legyen - de ez a ritkább. Viszont ezek a nők és férfiak nem foglalkoznak a társadalmi elítéléssel. Időnként az is előfordul, hogy olyanok keresik fel az orvost, akik megszállottan műttetik magukat, esetleg valamilyen pszichés torzulástól szenvednek.

"Ezeket a pácienseket természetesen eltanácsoljuk, és adott esetben pszichiáterhez irányítjuk" - mondja a szakember, aki hozzáteszi: az amerikai plasztikai sebészek között bizony előfordul a golyó általi halál - amikor a nem teljesen normális páciens megtorolja, hogy nem elégedett az eredménnyel.

Azoknak viszont, akik valóban egy olyan korrekciót hajtatnak végre magukon, amelyet valamilyen belső kényszer diktál, sokat segíthet a család támogatása. Mert a betegnek, hiába lett szebb, mégis meg kell barátkoznia, birkóznia az új külsejével.

"Az a tapasztalatom, hogy azok, akiket a családtagok, barátok támogatnak, sokkal könnyebben visszailleszkednek a hétköznapi életbe és boldogan élnek az új külsejükkel, büszkén vállaják az eljárás következményeit: azt, hogy szebbek lettek."

Kovács M. Veronika