Nehéz elbúcsúzni az egyke pozíciótól

Miért lesz bepisilős egy gyerek, ha kistesója születik? Meg tud-e tanulni egy idegen nyelvet úgy egy baba, hogy a családból egyvalaki csak azon a nyelven beszél vele? Valóban fogamzásgátló hatású-e a szoptatás? Hogy lehet egy tízéves makrancos kislánnyal szót érteni? Milyen hatással van egy ötévesre, ha a szülei elválnak? Sződy Judit válaszol.

Nekem nem a gyermekemmel van a probléma, hanem a házasságommal, amit itt most nem szeretnék részletesen ecsetelni. Nagyon gondolkozom azon, hogy elváljak-e. Azt szeretném megkérdezni, hogy egy gyermeket mikor visel meg jobban egy válás, mert ugye azt tudjuk, hogy megviseli. Csak nem tudom, hogy ha nagyobb vagy ha kisebb korban történik ez meg. Az én kisfiam 5 éves.
Nem tudom, hogy a gyermekem miatt húzzam-e még a házasságomat. Amit tudni kell, nem vagyunk életveszélyben, nem bánt bennünket a férjem, csak nem értjük meg egymást, és anyagi természetű gondjaink is vannak. A gyermekem is lassan kiismeri az apját, hogy nem lehet rá számítani, ha mond valamit, általában nem úgy van, csúnyán beszél, nincs itthon pénz, tehát a gyermek is érzékeli, hogy az apja milyen, de azért természetesen ragaszkodik hozzá, mert én vagyok a szeretet, az apja pedig a vadság, a birkózás, a férfi dolgok. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a gyermekre nincs jó hatással az apja. Szeretném értékekre ránevelni a gyermeket, de egy ilyen apuka mellett ez nagyon nehéz, aki nem tiszteli a női nemet, nincs benne szeretet, csúnyán beszél, nem léteznek számára értékek, trehány. Mit tegyek?

Válni soha nem jó. A válásban az a leginkább romboló, hogy a gyerekek többsége azt gondolja: ő az oka a válásnak. A leveléből azt érzem, egy kicsit ön is azzal indokolja a válást, hogy a gyerekre nincs jó hatással az apja. Ezt gondolja át még egyszer, és próbálja megkeresni a valódi indokát a válásnak, fogadja el, hogy önnek elege lett a férje viselkedéséből, és másra vágyik. A gyereknek ehhez nincs köze. A gyereknek nagyon nagy szüksége van arra, amit az apa nyújt neki: a vadság, a hancúrozás, a csibészkedés, a birkózás. Ez nagyon kell az élethez, és ahhoz, hogy jól érezze magát gyerekként. Az értékeket ketten közvetítik felé, lehet, hogy az ön értékei lesznek fontosak a gyerek számára.
De térjünk vissza a gyerek érzéseire. Sok gyerek, ha azt hiszi, hogy miatta váltak el, bűntudatot fog átélni, emiatt nagyon komolyan szorong, emészti magát. Semmiképp ne tegye ki ennek a gyerekét, ez végzi a legnagyobb rombolást a válás során. A másik nagy baj, hogy a gyerek átéli, hogy az a két ember, a kit ő mindenekfelett szeret, bántja egymást, tehát az egyiknek biztosan nincs igaza. Állást kell foglalnia. De melyik ujjamba harapjak? Kit szeressek a két csodalény közül? Vajon ön hogy érezné magát ilyen helyzetben? Talán el se tudja képzelni...
Egyszóval azt javaslom, hogy tegye tisztába önmagában, miért akar elválni a férjétől (de azt ne vegye bele, hogy a gyerek érdekében). És, ha ezen túl van, és el is fogadta az érveket, akkor ezeket az érveket közvetítse a fia felé (nekem nem volt jó apáddal, mert ez és ez történt), de ne szapulja az
apját, akit ő nagyon szeret (mert az apád ilyen trehány disznó, olyan fráter), mert ezzel megbántja a gyereket is. Ehhez nagy önfegyelem kell. De tartsa szem előtt, hogy a gyereknek ő az apja, és apára szükség van.
Csak ez után adja be a válópert.