Jó apuka lesz belőle

Miért van az, hogy egy kisgyerek, aki egyszer már bilibe pisilt, visszakéri a pelust? Miért félhet annyira a bohóctól egy gyerek és hogyan lehet ezt a félelmet kezelni? Baj-e az, ha egy kisfiú csak babákkal hajlandó játszani és nem érdeklik a fiús játékok? Hogyan változhat meg egy kisfiú, ha új helyre költöznek vele? Ki lehet-e törölni egy gyerek lelkéből a szülők okozta sebeket? Sződy Judit válaszol.

A problémám az - az eszemmel tudom, nem is nagy -, hogy a kisebbik lányom, aki májusban múlt el kétéves, újra bepisil. A nyáron megpróbáltuk, és 90%-ban ment is pelus nélkül. Mindenki büszke volt, dicsértük, tapsoltunk egy-egy sikeres akció után. Alvásoknál még nem működött, igaz, nem is nagyon próbáltam. Aztán egyszer csak nem szólt, hogy kell pisilni. Egy hűvösebb napon feltettem a pelust, hogy ne fázzon meg, aztán utána szinte nem is szólt többet. Széttette a lábát Petra, és azt mondta "ó, pisiltem". Ha kakilnia kell, mindig szól, és biztosan megy. De a pisilés problémás. Próbáltam nem csinálni belőle nagy ügyet. Mondtam, semmi baj, de belül később csalódott voltam.
A lábánál egy viszonylag nagy területen gombás a bőre. Ezért úgy gondoltam, inkább ne legyen pelus, lesz, ami lesz. Persze pisi lett mindenhol és mindenhova. Nem is tudom, miért, de kudarcnak érzem. Ezért így utólag tudom, hogy igen, ügyet csinálok a bepisilésből. Csalódott vagyok, és néha dühös a kislányomra. Tudom, hogy ez nem segít, sőt! Így aztán mindenki érdekében újra felkerült állandóra a pelus. Kérlek, adj tanácsot! Miért szokott vissza? Hogyan reagáljak, hogy nehogy rosszabbat tegyek?

Azt én sem tudom, miért "esett vissza" a lányod. Csak azt tudom, hogy a gyerekek fejlődése többnyire nem lineáris - bizonyos számunkra apró, ismeretlen vagy jelentéktelennek tűnő dolgok is változtathatnak rajtuk. Az, hogy a sikeres pisilések után ünnepelnek egy pici gyereket, nem nagyon szokott jót tenni, hiszen azt látja, hogy egy egyszerű dologgal komoly érzelmeket tud kiváltani a környezetéből. Ez pedig jó eszköz a továbbiakban ahhoz, hogy újra és újra magára irányítsa a figyelmet - akár azzal, hogy bepisil.

Közelítsük meg más oldalról a problémát! Látom, hogy érzelmileg is megérintett téged a dolog, hogy csalódtál a lányodban. Ezek szerint teljesítményeket vársz tőle, és, ha nem felel meg az elvárásaidnak, azt személyes sérelemként éled át. Tudnod kell, hogy a gyerekek nagyon különbözően fejlődnek, az idegrendszerük érése eltérő (ismerek olyan embert, aki ma a Magyar Tudományos Akadémia tagja, de hároméves koráig nem szólalt meg, nem beszélt.) A szülőnek ebben az időszakban az a feladata, hogy megfelelő környezetet teremtsen a gyerek számára (társaságot és izgalmas, biztonságos terepet). Ezek után leginkább figyelnie kell, kíváncsian követni a dolgokat, és örömmel konstatálni minden előrelépést. Akkor kell közbelépni, ha gyanús, hogy az életkorától elmarad a fejlődése. Ám ebből sem jó, ha hiúsági kérdést csinálunk - a legjobb a dolgot tényként kezelni, és megkeresni a megoldást, pl. azt a szakembert, aki megtalálja a probléma okát és segít az előrelépésben.

Azt javaslom, add vissza a pelust, ha kéri, hogy vedd le, mert pisilnie kell, akkor vedd le, és mondd, hogy örülsz neki. Tudom, hogy ez nem könnyű, de biztos lehetsz benne, hogy csak néhány hónapig tart ez az átmeneti állapot.