Az interneten olvasott tanácsai indítottak arra, hogy klaviatúrát ragadva én is a tanácsát kérjem.
A történet roppant egyszerű: 2003. májusa óta - önhibámon kívül - munkanélküli vagyok, annak ellenére, hogy valóban minden elképzelhető lehetőséget megragadtam, hogy álláshoz jussak.
Mit tettem annak érdekében, hogy álláshoz jussak?
- 2003. májusától - 2003. novemberéig minden személyes kapcsolatomat is latbavetve próbáltam állást találni;
- 2003. novembere óta regisztrált munkanélküli lettem, természetesen nem adtam fel az álláskeresést, minden elképzelhető munkaközvetítőnél regisztráltattam magam, minden szóba jöhető állást megpályáztam és mindezt nemcsak Budapesthez (lakóhelyemhez) közel, hanem - mivel abszolút mobilis vagyok - országosan is.
Mi lehet a probléma?
Röviden ismertetném az eddigi pályámat:
- középiskola után 9 évig dolgoztam (műszaki középfokú végzettségeim vannak), mint például középvezető a kereskedelemben, üzleti életben, kulturális területen;
- 26 évesen mentem egyetemre (bár nappali tagozaton tanultam, de egyetemi éveim alatt is dolgoztam, 1997-ben végeztem), társadalomtudományi és pedagógiai végzettséget szereztem;
- ezt követően még több egyetemet elvégeztem (2000, 2003) munka mellett, majd pedig 2004 májusában befejeztem és abszolváltam társadalomtudományi Ph.D-s tanulmányaimat;
- gyakorlattal rendelkezem - a teljesség igénye nélkül - az oktatás, a kultúra, a szervezés, a koordinálás, a PR.-kommunikáció-marketing, minőségbiztosítás és auditálás, az intézményvezetés, a válságmenedzselés, a felsővezetés és a kreatív-művészeti megoldások területén;
- mobilis vagyok (éltem, dolgoztam Magyarország vidéki nagyvárosaiban), szívesen tanulok és (át)képzem magam. Ennek ellenére semmilyen állást sem sikerült találnom.
Mi lehet a gond? - kérdem fentebb s erre várom a véleményét.
Én csodálkozom, de ha ön mondja, elfogadom, hogy ennyi végzettséggel, ilyen sok diplomával nem talál állást. A hirdetés alapján lehet, hogy én is zavarban lennék, ha munkáltatóként ilyen nagy tapasztalatú, sokoldalú szakembert kellene befogadnom, mert tartanék attól, hogy
- nem tudom megfelelő mennyiségű munkával ellátni, és unatkozni fog;
- kisebbrendűségi érzésem lenne a vele való munka során, ostobának, tapasztalatlannak érezném magam egy idő után;
- félnék, hogy egyszercsak azon kapom magam, hogy már ajtón kívül vagyok, hiszen egy ilyen sokrétű, vezetői pozícióra érdemes szakember mellett lehet, hogy esetleg feleslegessé válok.
Komolyra fordítva a szót: Ha én az ön helyében lennék, egy bizonyos munkakört megfogalmaznék, megkreálnék magamnak, és ezt keresném intenzíven. Vagy miért nem alapít egy saját kis tanácsadó céget? Ha budapesti, vagy pest megyei lakos, akkor bővebb tanácsadásért kérem, hogy forduljon ahhoz az alapítványhoz, ahol az állástalan diplomásokkal foglalkoznak. (1052 Budapest, Károly krt. 2. félemelet. Félfogadási idő: hétfőn és kedden 13.00 -16.00).