A beteljesületlen szerelem egy életen át elkísér

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Kedves Facér Pasi!

Még soha nem írtam online tanácsadóknak, de a te válaszaid annyira szimpatikusak nekem, hogy úgy gondoltam írok, hátha mondasz valami okosat nekem is. :-)

Nyolc hónapja vagyunk együtt a szerelmemmel. Csoda volt az egész - mostanáig. Múlt héten kezembe akadt egy képeslap, amit egy lány írt neki még két évvel ezelőtt, aki annak idején a tutora volt az egyetemen. A szöveg alapján világossá vált számomra, hogy nem csak tutor volt...

Amikor rákérdeztem, sokáig nem akarta elmesélni, miért nem mondta el az igazságot erről a leányzóról, holott nem volt titok előtte semmilyen kapcsolata sem, egyikőnk sem csinál ügyet a volt szeretőkből. Végül bevallotta, hogy még mindig nem tudta ezt a lány teljesen elfelejteni.

Akkor úgy éreztem, hogy nyolc hónapon keresztül becsapott. Számomra hihetetlen, hogy valaki két nő iránt is képes szerelmet érezni. Egy fiúbarátom szerint, a pasim nem szereti, hanem csodálja, idealizálja ezt a lányt, akit én felkerestem, és sajnos rettenetesen szimpatikus volt nekem. A lány azt mondta, soha nem voltak igazán együtt, és neki mindig is nyilvánvaló volt, hogy ők ketten nem illenek össze, tulajdonképpen csak szórakozni akart, és hogy valójában a barátom nem is ismeri őt, csak elképzelni ennek-annak. A kapcsolatuk óta, amelynek már két éve, hébe-hóba írnak egymásnak, beszélnek egymással, leginkább teljesen praktikus okok miatt. Félek, a barátom valahol még mindig reménykedik, pedig a lány őt is csak egy "nagy gyereknek" tartja.

Megoldást nem találtunk. A történtek ellenére együtt vagyunk, együtt töltjük a szabadidőnket (amikor megkérdezem, hogy miért van velem, azt válaszolja, mert mindketten ezt akarjuk), megnyugodni persze nem tudok, mert lehetetlen az a helyzet, amelyben nem én vagyok neki az egyetlen, a kizárólagos, az igazi...

Szakítanom kellene? Vagy tudatnom vele, hogy mit gondol róla ez a lány? Segít az ilyen helyzeten az idő, a kivárás? Vagy megette a fene az egészet? Nem akarok meggondolatlan döntést hozni, de azt a gondolatot sem tudnám elviselni, hogy ökör módjára, gondolkodás nélkül lenyelek mindent.

Kedves Mónika!

A beteljesületlen szerelmek sokszor egy életen át elkísérik az embert, ami nem jelenti azt, hogy az illető évtizedekig nem gyógyul ki a szerelemből, hanem sokkal inkább azt, hogy a meg nem kapott kedvest - legyen az fiú vagy lány - túlidealizálja az ember. Ez történik a te barátoddal is.

A barátod beteljesületlen szerelmi kapcsolata tulajdonképpen egyfajta rajongás. Vágyódik utána, mert az a lány nem adott meg neki mindent, ami miatt a fiúban egy misztikus, megkaphatatlan istennőként körvonalazódik az ő személye.

Szerintem nem volt túl jó ötlet, hogy felkerested azt a lányt, és magyarázatra, vallomásra kényszerítetted a barátod. Az, hogy bolygatod a múltját, nem javít a dolgon, sőt. Lehet, hogy a barátod egyre inkább úgy érzi, hogy utána kell járnia ennek az elveszett kapcsolatnak, és véget kell vetnie, vagy be kell teljesítenie ezt a vágyát.

Ha beteljesülne ez a szerelem valami úton-módon (aminek nincs nagy esélye, hiszen mint mondtad, az a lány egy "nagy gyereknek" tartja a te barátodat), akkor valószínű, hogy a barátod hónapok múlva rájönne, hogy az a megkaphatatlan istennő is csak egy ember, és egycsapásra kigyógyulna ebből a rajongásból.

Ez lenne az egyik megoldás. A másik - sokkal lassabb, de számotokra egyetlen járható út pedig az, hogy szép lassan elfelejti őt, és egy másik lányba szeret bele kimondhatatlanul - beléd. Ehhez viszont szükség lesz Rád. A kivárás és türelem szerintem nem jó taktika, én valami sokkal izgalmasabbra gondolok.

Igazad van, amikor azt mondod, nem szeretnél második lenni, a második helyre senki nem vágyik. Azt ne kérdezd, hogyan bolondítsd magadba a saját barátod úgy, hogy más lányra még csak gondolni se tudjon, ez már női praktika, ehhez nem értek. :-)

Sok sikert a csábításhoz!

Csókol a Facér Pasi!