Rémálom az, amiben rettegünk, félünk, menekülünk, üldöznek, árnyak, rémek, vadállatok jelennek meg, és fenyegetően lépnek fel velünk szemben. Rémálom az, amiben olykor testileg is leizzadunk, nyöszörgünk, csikorgatjuk a fogainkat, az ágyban kapálódzunk, gyorsan vesszük a levegőt, csapkodunk a karjainkkal, nyugtalanul forgolódunk. Rémálom az, amiből olykor kiabálva, sírva, sikítva ébredünk fel. Rémálom az, amiből felébredve és észhez térve - ez ilyenkor nehéz is lehet - az az első normális gondolatunk, hogy "de jó, hogy csak álom volt". Rémálom az, ami eléri, hogy nem merünk visszaaludni, nehogy folytatódjék, sőt a rákövetkező estéken sem merünk álomba szenderülni. Rémálom tehát az, ami alvászavarokat okoz(hat). Ugyanis valóban képes visszatérő jellegűvé válni. Három-négy szívósan visszatérő negatív álomélmény pedig elegendő lehet ahhoz, hogy ne merjünk már elaludni sem. Rémálom az, ami rémes. Szörny-en. Magán krimi, horror-mozi, amelyben biztosított a teljes átélés.
Miért jelentkeznek a rémálmok?
Mondhatni normális a létük, hiszen világunk a jó és a rossz dualizmusára épül. Tehát az olykor-olykor előforduló álombeli rémélmény normálisnak tekinthető, ugyanúgy ahogy a nappali életünkben is jelentkeznek jó és rossz élmények. Az álmainkban a mindennapi félelmeinket, bizonytalanságainkat, feloldatlan szorongásainkat emésztgetjük. Álombéli rémségeink össze vannak fűzve a mindennapjainkkal.